Heti menünk klasszikus hozzávalói:

Egy kulttoroknyi Joe Strummer, egy összetört gitár ( vigyázat hamisítják, friss tört gitárt csak és kizárólag felszabadult és féktelen koncertek színpadain lehet kapni ), egy kézfejnyi Mick Jones, egy láb Tropper Headon (hát igen elég nagy darab, viszont annál több is jut belőle), egy tasaknyi Paul Simonon márkájú basszus (Paul Simont csak gyorsétkezdékben lehet kapni, de csak Garfunkel csomagolásban), 1 darab frissen mosott dobszerkó, valamint 3 kiló rendőrség elöl futó bőrdzseki, farmer, bakancs és papírzsebkendő, 1977-ben készített Ladbroke Grove-i kondér.

Előétel: Last Gang in Town

Erőt és energiát adó desszertünkbe mélyen beletenyerel az az elv, miszerint a legtöbb közösség akkor válhat csak erőssé, ha minden helyzetben összetartanak. Még akkor is, ha az mondjuk a rastáknak nem is tetszik, ami nemcsak konyhaművészeti remek, de magas tápértéke miatt képes feltetetni azt a kérdést az agyaknak, hogy minek is egymást szapulni? Ezt a felvilágosító ízvilágot a gitár, a dob és a Joe Strummer kesernyés, de annál karakteresebb ízegyvelege dobja felénk.

Leves: I Fought The Law

Azoknak ajánljuk, akik kórosan szeretnek az élet bírósága előtt állni és általában veszítenek is, és mára legnagyobb értékeik a barátnő megértő ölelése és felszabadult hülyéskedései is elvesztek. Levesünk azért is jó, mert a dob és a gitár markánsnak tűnő kombinációja bölénycsordaként gázol át rajtunk, és mint rossz bor, gyorsan és kíméletlenül hat. Általa szembe tudunk nézni a hibáinkkal, és meglepődve vehetjük tudomásul, hogy akármennyire is akarjuk, az a dög életösztön mégiscsak felnyitja másnap a szemünket, és ismét beledörgöli a pofánkba, hogy megint nyertél egy napot, nosza javítsd ki a hibáidat! A szerelem, élt, él, és élni fog! Hajrá! Mindig meg kell halni egy picit, hogy újjászülethessünk... persze ha van elég sör!

Főétel: Police On My Back

Ha valaki az új, ajándéknak induló napot máshogy szeretné eltöltetni - például úgy, hogy egész héten a rendőrség elől futkorászik -, akkor mindenképpen térjen be hozzánk, hisz a nagy rohangászásban jólesik egy testes, nagyadag Clash a szájakba adagolva, hogy aztán újra visszakerüljön a nyűgös mókuskerékbe. Nemcsak rendőrhátúaknak!

Desszert : Train In Vain

Teljes ízesszencia az elfogadásról. Ahogy a desszert összefoglalja a vacsorát és remek befejezést is nyújthat, úgy mutatja be magunknak az életünket, érzelmeinket, gondolatainkat, cselekedeteinket és mindezek felvállalását a farkasok között. De ezek mit sem érnek, ha nincs ott melletted valaki, aki támogat - de nem csak akkor, amikor tisztességesen betintáztál -, legyen az haver, barát, lány, vagy akár ellenfél. Eme nyalánkság minden összetevőjének csipkelődő íze együttes erővel tud továbblendíteni!

THE CLASH

VIVA JOE STRUMMER- A CLASH ÉS AMI AZON TÚL VAN