"Az ének megfagy lélek nélkül" - Maczkó Mária népdalénekes volt a Premontrei Gimnázium vendége

Képgaléria megtekintése2014.12.20. - 16:00 | Véghné Busics Hilda - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Talán rózsafüzért vagy angyalkát szorít kezei közt, miközben énekel. Senki nem látja, hogy mit: ez az ő "titka". Amit viszont üzen, nem titok. A szemében ott a figyelmet lekötő derű és mosoly, ami csak a hiteles, szinte észrevétlenül adakozó emberek sajátja: érezzük, ahogy fogva tart hang és személyiség, a lelket átjáró s megtisztító ének. Maczkó Mária, Magyar Örökség Díjas népdalénekes, a népművészet mestere, a Magyar Állami Népi Együttes szólistája és a Turai Énekmondók művészeti vezetője volt december 19-én a jubileumi évét ünneplő Premontrei Gimnázium vendége.

Meggyőződésem, hogy boldogságra születtünk erre a földre, és ebben a hitemben még inkább megerősített Maczkó Mária énekművész felcsendülő tiszta hangja december 19-én, a Premontrei Gimnázium dísztermében. Hallgatva Őt, szinte földöntúli szépség keríti hatalmába az embert. Minden dala egy fohász a Teremtőhöz, amely kérő, hálaadó vagy dicsőítő egyszerre. Nehéz eldönteni, hogy éneke által földi létünk ünneppé lett hétköznapjai kínálják-e a csodát, vagy már odaátról, egy más, szebb és jobb világból érkezik a meghívás.

A népművészet mesterének az ének napi ima, amely gyógyítja a lelket, kiűzve belőle a sivárság és az igénytelenség démonát. „Az élet mit sem ér ünnep nélkül - az ünnep száraz ének nélkül - az ének megfagy lélek nélkül. Az ünnep az élet virágoskertje - az ének a legszebb virág benne - s ez a legszebb virág a lélektől ragyog. Az ember együtt születik a szépre, jóra való érzékenységgel és az önkifejezés igényével. Megmutatni magunkat a világnak, hozzátenni valami értékeset, közösségünk, környezetünk létéhez, örök emberi törekvés. Mint ahogyan az is, hogy időnként életünk bizonyos történései alkalmából megálljunk, és egész lényünkkel oda forduljunk ahhoz, amit létünkben lényegesnek, rögzítendőnek tartunk. Ezek az alkalmak az ünnepek." - vallja.

Maczkó Mária, vagy ahogyan sokan becézik, „Maczi" szülőfalujából, Turából, és az otthon melegéből hozta magával zenei örökségét: a népdalok és a vallásos énekek szeretetét. E forrásból merítve, énekelve beszél a jóságról, a Gondviselő szeretetéről, arról a szépségről, amely mindannyiunkra vár e földön. Az a sok hagyomány, amely az éneklés mögött húzódik, lelki, szellemi, népi, teológiai igazságokra épül. Az éneklést élete mestergerendájának tekinti, amellyel Istent szolgálja azáltal, hogy dalai erőt adó támaszt jelenthetnek napi küzdelmeinkben, és utat jelentenek a másik ember szívéhez, egy nagyobb közösséghez.

A Premontrei közönsége előtt felcsendülő első ének Baghy-Bátor Teréz kilencgyermekes édesanya dala volt, amelyet valamennyien beiktathatnánk napi imáink közé.

„Köszönöm, napsugár, hogy reggel vártál már és felvidítottál.
Köszönöm, neked, te szél, hogy felém is jöttél és felfrissítettél.
Köszönöm, nektek hegyek, hogy azt üzenitek: én is önmagam legyek.
Köszönöm, neked folyó, hogy habjaid közt jó, és úszhat rajtad sok hajó.
Köszönöm, sas madár, szállnom magasan kell már, erre te tanítottál.
Köszönöm, rózsaszál, hogy azzal bíztattál, te sem hivalkodsz, te sem hivalkodtál.
Köszönöm, neked világ, hogy a szépség vár, s ezzel idevonzottál.
Köszönöm, neked barát, hogy számíthatok rád, és te is számíthatsz énrám.
Köszönöm, kedves ég, hogy lelkesítettél, mindig felsegítettél, segítettél.
Köszönöm, az életem, s a tiédet kedvesem.
Bárki légy, egy vagy velem, egy vagy velem, egy vagy velem."

Maczkó Mária munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el:

1983: a Népművészet Ifjú Mestere cím
1993: Vankóné Dudás Juli-díj
1998: Pest Megye Művészetéért díj
1999: A Szellemi Védegylet alapította Rendületlenül-díj
2003: A Magyar Rádió adományozta eMeRTon-díj mint az Év Folkénekesnője
2003: Magyar Örökség-díj, Magyar Lélekből Fakadó Énekművészetéért
2006: Tura Díszpolgára
2007: Pest Megye Népművészetéért díj
2008: KÓTA-díj (Magyar Kórusok és Zenekarok Országos Szövetsége) Tanári kategória

A Művésznőt visszavárjuk a Premontreibe. Dalaira őszintén szomjazik az örömre vágyó lélek. Ajándékként kapott élete és tehetsége áldás mindenkinek, aki hallhatja.

"Az Úr az én fényességem, az ő világossága mutat utat nékem. Isten akaratából meghívott apostol vagyok, mert Isten azt adja nekünk, ami a legjobb. Benne és általa szeretnék megdicsőülni, világosságává válni, hogy üdvössége eljuthasson az emberekhez. Többször megtapasztaltam, hogy az olyan ének, amely kapcsolatot tart Istennel, amelynek igazából ő a forrása, gyógyítja a lelkeket, kiűzve a sivárságot és az igénytelenség démonát." /Maczkó Mária/