Kocsmát csinálnak a környezetükből - Interjú a Green Spirit zenekarral

2014.12.20. - 12:15 | Máthé Kriszta - Fotók: Szvoboda Péter

Kocsmát csinálnak a környezetükből - Interjú a Green Spirit zenekarral

A Firkin és a Paddy & The Rats mellett létezik egy harmadik honi zenekar, a Green Spirit, amely egyre nagyobb szeletet vág ki az ír tradicionális népzene és kocsmazene whiskey-vel ízesített tortájából. Velük beszélgettünk.

HIRDETÉS

Az öttagú 2013. április 27-én alakult a zenekar (Kaposvári Tamás - cselló; Mészáros Dominika - hegedű; Seres Júlia - furulya, fuvola; Polonkai Éva - bodhran és Szép Domán - gitár, ének) tradicionális ír népzenét játszik. A tagok között van építészmérnök, jogász, színész, informatikus és közgazdász, tehát elég sokszínű a társaság. A közös bennük, hogy mindannyian szeretik az ír népzenét, így a beszélgetés értelemszerűen a zenekar bemutatásával indult. 

Polonkai Éva: Domán kivételével mi négyen már ismertük egymást korábban is. Dominika küldött nekem egy Youtube linket, hogy itt van ez a fiú, szeretne velünk zenélni. Végignéztem Domán videóit és nagyon tetszettek, kíváncsi voltam rá, hogyan muzsikálnánk együtt. Emlékszem, az első próbánk április 7-én volt, ott ültünk 5-en és mindannyian meg voltunk hatódva, hogy végre összehozott minket a sors. Mi nagyon örültünk Dománnak, ő meg csak annyit mondott, hogy nem hiszi el, hogy vége élőben hallhat minket zenélni. Pont akkoriban voltak gondjaink azzal, hogy mi is lesz velünk, hisz a korábbi frontemberünk kivált a zenekarból és nem tudtuk, hogyan tovább. Ekkor jött Domán a legnagyobb szerencsénkre.

Szép Domán: Igen, ez az ő történetük. Az enyém pedig az, hogy akkoriban Sopronban jártam a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karára. Ott mentem el egy Paddy and the Rats koncertre. Korábban sose hallottam hasonlót és nagyon megtetszett. Olyannyira, hogy vettem egy gitárt és saját kútfőből elkezdtem megtanulni a számaikat, illetve egyszerre gitározni és szájharmonikázni. Ezeket videóra vettem, feltöltöttem a saját Youtube csatornámra. A célom az volt, hogy egyszer a saját ír zenekaromban játszhassak. Azt tudtam, hogy lesz, a kérdés a mikor volt, de szerencsére ez gyorsan valóra vált, hisz megtaláltam a Green Spiritet, és azóta együtt menetelünk előre.

Polonkai Éva: A legszebb, hogy Domán szobájában ez a történet teljesen nyomon követhető. Amikor belépsz az ajtón, kalóz zászlókat, Guinness-es sapkákat, molinókat, Green Spirites logókat látsz mindenhol, ezeket felemelve pedig ott vannak mögötte a makkok fajtái, a vadon élő állatok, a fafajták, egy puska is lóg a sarokba. Szóval le sem tagadhatja (nevet).

Szép Domán: Az még hozzátartozik a történethez, hogy a zenéléssel együtt iskolát is váltottam, és a Kaposvári Egyetem Művészeti Karára járok, színművész szakra.

Vaskarika: Mindegyikőtöknek van zenészmúltja?

Szép Domán: nekem nincs, én autodidakta módon tanultam meg gitározni és kezdtem el zenélni, jóformán énekelni is. Persze a színműn már tanulom, de előtte semmit. A gitárhoz az akkordokat a netről szedtem le, a harmonikát pedig "fújkálni kell" sokat és rájön az ember, hogyan is kell rajta játszani.

Kaposvári Tamás: Én a környezetem hatására kezdtem el csellózni, harmadikos koromban, ha jól számolom 13 éve. Négy évvel ezelőtt egy zenekar keresett csellistát és jó kihívásnak tűnt, hogy kipróbáljam magam a könnyűzenében is, addig csak klasszikus zenével foglalkoztam.

Seres Júlia: Én is kiskorom óta, körülbelül 14 éve zenélek, fuvolán és furulyán játszom. Szintén klasszikus vonalon. Én is jó kihívásnak gondoltam, hogy kipróbáljam magam a könnyűzenében is, pár éve kezdtem el zenekarokban zenélni.

Mészáros Dominika: Én 8 éve hegedülök és a Green Spiritbe való belépésemig nem találkoztam ír zenével, de engem is teljesen megfertőzött. Számomra egyébként az a fantasztikus az egészben, hogy amikor mi megismerkedtünk, döbbenetes volt, hogy 5 olyan ember találkozott, akiknek semmilyen közös ismerőse nincs, még a Facebookon se. Ennél pedig azért kisebb Budapest (nevet). Mára viszont, annyira beleépültünk egymás életébe, hogy az ismerőseink közösek, sőt, legjobb barátaink a másik legjobb barátai is, és ez kovácsolt igazán minket össze egy közösséggé.


Polonkai Éva: Én bodhran-on játszom. Először 12 évesen találkoztam az ír zenével és ezzel a hangszerrel. Nyíregyházán volt egy Belitine nevű zenekar, és amikor először találkoztam velük élőben, akkor láttam náluk ezt a hangszert. Engem az fogott meg benne igazából, hogy úgy szólt, ahogy semmi más, a szívem pedig úgy dobogott, ahogyan a hangszeren játszottak. A koncert végén odamentem hozzájuk, bemutatkoztam és közöltem velük, hogy én azon szeretnék megtanulni dobolni. Erre a dobos a kezembe nyomta egy cd-vel együtt, és egész nyáron püföltem. Ősszel visszaadtam és el is felejtettem, majd mikor 11 évvel később kikerültem Angliába, egy ír pub mellett laktam. Amikor lementem oda egy este, mindenkinél volt valamilyen hangszer. Engem is megkérdeztek, hogy milyen hangszeren játszom (nem azt, hogy játszom-e egyáltalán). Mondtam, hogy nekem volt már bodhran a kezemben, mire közölték, hogy tökéletes. A kezembe nyomtak egyet, én leguggoltam, annyira tömve volt a pub, és egy erőt próbáló sportteljesítmény után (inkább az volt, mint zenei) az írek közölték, hogy született tehetség vagyok, ami magától értetődő volt, hiszen eltaláltam a bodhrant (nevet). Onnantól kezdve a pubba jártam le zenélni, ott tanultam igazi ír zenészekkel dobolni. Miután hazajöttem, kerestem olyan pubot, ahol ugyanígy összeülnek az emberek és együtt muzsikálnak, de sajnos nem találtam, így kellett egy zenekar.

Vaskarika: Akkor lehet ez a következő projekt, egy Green Spirit pubot csinálni...?

Szép Domán: Igen, dolgozunk rajta, vannak tervek. Például Green Spirit sört meg whiskeyt is szeretnénk csinálni.

Vaskarika: Gondolkoztatok azon, hogy egyszer kint, Írországban mutassátok meg magatokat?

Polonkai Éva: Persze, megfordult a fejünkben, de mindenképp szeretnénk végigjárni az utunkat. Először szeretnénk összeszokni és itthon megismertetni a zenekart, majd természetesen külföldön is megmutatni magunkat, például Olaszországban, ahol egy nagy zenei fesztiválra készülünk jövőre. Utána talán már eljutunk arra a szintre, hogy le tudjunk szervezni egy komolyabb turnét, és mi választhassuk meg azokat a desztinációkat, hova menni szeretnénk. Azt gondolom, a legjobb úton haladunk afelé, hogy ezeket megvalósítsuk.

Vaskarika: Jó hallani, hogy ilyen terveitek vannak, hisz ez a műfaj kevésbé ismert és nem könnyű előrejutni sem.

Szép Domán: Ez leginkább ugye kocsmazene és fel szoktunk lépni pubokban is. Nagyon jó azt tapasztalni, hogy a zenénket hallva sokan bejönnek, és ott fergeteges hangulat kerekedik olyankor. Legutóbb, mikor a Caledóniában léptünk fel, középkorú emberek, házaspárok jöttek be, vettek egy sört, leültek és egyszerűen csak jól érezték magukat.

Polonkai Éva: A stílussal kapcsolatban igazad van abban, hogy egy kevéssé ismert, viszont pont emiatt könnyű benne egyedinek lenni, és ez a mi missziónk is. Nagyon sokban építkezünk a tradicionális ír zenékből, a kelta-punk műfajból, mint például a Dropkick Murphy, vagy a hazaiak közül a Paddy and the Rats, ennek ellenére én azt vallom, hogy mi Green Spirit dalokat játszunk. Tudunk egyediek lenni és ezt az egyediséget szeretik bennünk az emberek. Tényleg kocsmát tudunk csinálni a környezetünkből a zenénkkel. Erre a legjobb példa volt, amikor Sepsiszentgyörgyre mentünk egy fesztiválra, és muszáj volt gyakorolnunk még. Vonattal utaztunk, 13 órás volt az út, és ki kellett valahogy használnunk az időt. Kiültünk a büfékocsiba, ahol nagyon meghúztuk magunkat és mondtuk a dolgozóknak, hogy előre is elnézést, de muszáj gyakorolnunk. Két órával később tele volt a büfékocsi, szinte a csilláron is emberek lógtak, a pultos pedig annyira boldog volt, hogy dobálta ki nekünk a műanyag üveges whiskyket, csak hogy folytassuk a zenélést. Mivel akusztikus felállásban zenélünk, bárhol könnyen tudunk muzsikálni, és az a tapasztalatunk, hogy akárhol játsszunk, az emberek szeretnek minket, és azt, amit csinálunk. Érzik rajtunk, hogy mi is nagyon szeretjük ezt az egészet és egymást is. Mi ezt a szeretet szeretnénk átadni. Se többet, se kevesebbet.

Vaskarika: Egyre több saját számotok van, amiket hallhatunk is koncerteken. Lemez is várható hamarosan?

Polonkai Éva: Mindenképpen szeretnénk saját lemezt kiadni, hogy mikor, még kérdéses. Az EP-nk már kész van (Rum in the Coffee - a Szerk.), ezen 7 szám hallható, s már most is elérhető. Ezt szeretnénk még kibővíteni jó pár dallal és reményeink szerint nyáron egy komplett nagylemezt is ki tudunk adni. Szerencsére már most is annyi dalunk van, akár csak félkész állapotban is, hogy nem tudunk annyit próbálni, hogy ezeket rendesen kidolgozzuk, összerakjuk. Így dalokban nincs hiány.

Szép Domán: Igen, szerencsére nálunk a dalírás nem úgy megy, hogy most akkor üljünk le és írjunk valamit. Mindegyik dalunkhoz van valami történet, valami mélyebb benyomás miatt születnek meg, mindegyiknek van személyes története, és amikor ezeket előadjuk, akkor újra átéljük ezeket.

Vaskarika: Emlékszem nyáron, jártamban-keltemben egyszer összefutottunk a Deák téren, ahol épp utcazenéltetek. Természetesen megálltam, és hihetetlen volt azt tapasztalni, hogy mennyi ember tett ugyanígy, és élvezte, amit csináltok.

Szép Domán: Igen, ez így volt. Ha belegondolsz, nem csak maga a zene állította meg az embereket, persze legfőképp az. Azért az sem épp mindennapi látvány, hogy egy csellót kivisz valaki az utcára, a bodhranról nem is beszélve, azt itthon elég kevesen ismerik. Amikor aztán 5 fiatal, nekiáll együtt zenélni valami igazán jót, az megfogja az embereket. Arra a néhány percre, amíg megállnak, el tudjuk őket varázsolni, és tudunk adni ezzel nekik valamit a szürke hétköznapokra.

Vaskarika: Mik a terveitek a következő évre?

Polonkai Éva: A jövő év eseménydús lesz, a március és az április már most elég zsúfoltnak ígérkezik szerencsére. Szeretnénk legalább egy nagy koncertet az A38-on, mellette pedig több kisebb koncertet. Az a szomorú és ugyanakkor nagyon szerencsés helyzet állt elő, hogy több felkérést kaptunk, mint amit el tudunk vállalni, ezeket igyekszünk időben eltolva, de mindenképp pótolni. Ennek fényében pedig a nyarunk is igazán mozgalmasnak tűnik. Tavasszal még főként itthon és elsősorban Budapesten turnézunk majd, nyáron pedig megcélozzuk külföldet, többek között az egyik olaszországi ír fesztivált.

Új hozzászólás