John Robert Cocker 1944 májusában született egy Yorkshire-i kisvárosban, Sheffield-ben. Szegény gyerekként korán dolgoznia kellett, lakatos, gázszerelő, benzinkutas volt, mielőtt 1968-ban a Procol Harum menedzsere felfedezte. Előtte persze már sokat próbálkozott a muzsikálással, hiszen egyik kedvence, Lonnie Donegan mintájára bátya skiffle bandájában énekelt, majd másik példaképe, Ray Charles dalait adta elő az általa alapított Cavaliers- együttesben 1960-ban, 16 évesen.

A következő évben Vance Arnold and the Avengers nevű bandával - ahol Vance persze ő volt - már rendszeresen felléptek a kisváros pubjaiban, itt már Chuck Berry rock-okat játszva.

A szerencse először 1964-ben mosolygott rá: lemezre vette a Beatles slágerét, az I'll Cry Instead-et. Négy év múlva történt meg végül is az igazi áttörés: második kislemeze, a Marjorin bekerült a Top 40-be márciusban, de fél évvel később egy szintén Beatles szerzemény, a With A Little Help From My Friends már listaelső lett, nemcsak Angliában, hanem a tengerentúlon is.

A 24 éves énekes nemcsak befutott, hanem kialakította jellegzetes, egyéni stílusát is. Az Egy kis segítség c. dalával viharos sebességgel indult meg Joe Cocker karrierje felfelé. A lemezein szereplő stúdiózenészek, így a későbbi Zeppelin-vezér, Jimmy Page gitáros, vagy B. J. Wilson dobos profi stúdiózenészek voltak, de Joe-nak saját bandát kellett verbuválnia a koncertkörutakra. Ez lett a Grease Band, melynek vezéralakja az a Chris Stainton billentyűs lett, aki Joe-val együtt sok sikeres dalt is írt.

Jöttek a fellépések Angliában, '68 őszén a már befutott The Who-val, '69 telén a Marmalade-dal és Gene Pitney-vel, majd ez év nyarán amerikai körút, mely során fellépési lehetőséget kapott a Newport-i, majd a Denveri, végül a leghíresebb, a Woodstock-i rockfesztiválon. '69 tavaszán első nagylemeze, a With A Little Help, egy fél évre rá, novemberben pedig már a második, a Joe Cocker című látott napvilágot. A már oly jellegzetes és híres női vokálkórussal előadott új dala, a Delta Lady a Top10-be is bekerült.

Egyrészt a hatszoros felvevő piac, másrészt a blues és a rock őshazájában learatandó siker elérése miatt az amerikai fellépések minden brit rockelőadó számára nagyon fontosak voltak. Így történt ez Cocker-rel is: az 1971-s nagy USA-beli turnéján 48 városban lépett fel immár 30 tagú kísérőbandájával együtt, melyben olyan nagy nevek voltak, mint Leon Russel zongorista, zenekarvezető, Bobby Keys tenorszaxis, akit később az ekkor egyenrangú vetélytársként muzsikáló Rolling Stones szipkázott el, vagy Rita Coolidge énekesnő, aki ekkor Joe vokalistája lett. A Mad Dogs and the Englishmen, azaz az őrült kutyák és az angolok nevű turnézenekar országjárása alatt folyt a whisky, szívták a marihuánás cigiket, úgyhogy a turnénak idő előtt véget kellett szakítani Cocker depressziója miatt.

A legértékesebb helyszínen, a New York-i Fillmore East teremben a koncertről felvétel is készült, melyet a Mad Dogs and The Englishmen c. lemezen adtak ki.

A két évig tartó lelki rehabilitáció után Joe ismét munkához látott. Öreg haverjával, Chris-szel szövetkezett a nagyrészt saját dalok írására: az eredmény a negyedik, a Something To Say c. sikeres nagylemez lett '72 novemberében. A komoly szakmai munka folytatódott tovább, és a következő évben kiadott ötödik., újabb korongjáról is világsikert produkált: a Billy Preston által írt You Are So Beautiful-t, melyben, Nicky Hopkins-szal a zongora mögött egy igazán lírai, ugyanakkor férfias balladával lepte meg a hallgatóságot. A dalt később egy amerikai show-ban nagy példaképével, Ray Charles-szal is elénekelhette.

Ugorjunk 9 évet. Joe Cocker ebben az időszakban kiadott néhány nem túl kiemelkedő albumot, többször végigkoncertezte a nagyvilágot, és közben továbbra is előjöttek a marihuánához, és az alkoholhoz kötött mentális problémái. 1983-ban aztán újra megrázta magát a majd két évtizeden keresztül a rockszínpadokon még mindig népszerű, és nagyszerű lemezsikereket felmutató énekes, és a kilencedik, Sheffield Steel c. albumán ismét engedett a korai évek soul-os, blues-os stílusából, és a lírai balladák, valamint az akkor divattá vált reggae felé fordult.

Cocker-nek arany szíve volt. Rengeteg jótékonysági fesztiválon lépett fel, gázsiját nemes célokra, így a szklerózis-kutatások felgyorsítására ajánlotta fel. Anyagilag is rendbehozta magát a művész, rosszindulatú anekdoták szerint Rolls Royce-át a visszavitt üvegek árából vásárolta. Közben angliai otthonát elhagyva Ausztráliában telepedett le családjával. Hangját a nagy amerikai filmstúdiók is felfedezték. Talán mindenki előtt ismert a 9 és ½ c. film Kim Basinger sztriptíz-jelenetével, amely alatt Joe a You Can Leave Your Hat On c. dalát énekelte. Nemcsak ezért, de világsláger lett 1986-ban a dal, ugyanúgy, mint Ray Charles száma, az Unchange My Heart is a következő év őszén.

Sohasem volt reunion-zenész. Egész életében, kisebb kihagyásokkal a színpadon állt, koncertezett, közben lemezeket vett fel. Legutolsó nagylemeze, a Hard Knocks 2010-ben került a polcokra, a Fire It Up világjáró koncertjére tavaly, 2013 tavaszán-nyarán került sor. 2014-ben új nagylemez megjelentetését tervezte. A tüdőrák azonban közbeszólt. Halála kimondhatatlan nagy veszteség a rockzene rajongóinak... /Gróf István/

Hetvenéves korában meghalt Joe Cocker világhírű brit-amerikai rock- és bluesénekes, dalszerző - jelentette be hétfőn Barrie Marshall, a zenész ügynöke.

Több évtizedes pályafutása során Joe Cocker nevéhez olyan slágerek fűződnek, mint a You Are So Beautiful vagy Up Where We Belong.

Cocker annyira "páratlan volt, hogy lehetetlen lesz kitölteni azt az űrt, amelyet szívünkben hagyott" - fogalmazott Marshall.

Bryan Adams szerint Joe Cocker minden idők egyik legjobb rockénekese volt. "Nyugodj békében, barátom" - írta a kanadai zenész Twitter-üzenetében.

Ringo Starr is a Twitteren írt búcsúüzenetet, Paul McCartney pedig közleményében úgy fogalmazott, hogy Joe Cocker "egy nagyszerű fickó volt, aki sokat adott a világnak és aki mindnyájunknak hiányozni fog".

A Yorkshire Post brit napilap tudni véli, hogy a zenészlegenda, aki feleségével egy világtól elzárt ranchon élt Colorado államban, tüdőrákban szenvedett.


2011. augusztus 16-i kép Joe Cocker brit rockénekesről hamburgi koncertjén. (MTI/EPA/Angelika Warmuth)

Az angliai Sheffieldben 1944. május 20-án született Joe Cocker zenészként első sikereit Vance Arnold and the Avengers nevű bandájával aratta 1963-ban, amikor a Rolling Stones előzenekaraként léptek fel. A nagy áttörésre 1968-ig kellett várnia, a With A Little Help From My Friends című Beatles-dal átdolgozásával került a brit slágerlisták élére. 

Egy évvel később Woodstockban már ő volt az egyik szenzáció, egyedülálló hangja mellett utánozhatatlan léggitározással hívta fel magára a figyelmet. Jellegzetes karmozdulatai később védjegyévé váltak.

Egy interjúban azt nyilatkozta az őt faggató újságíróknak, hogy pályája első évei "klasszak" voltak. "Soha nem tudtam, mit hoz a holnap. 1972-től azonban elindultam a lejtőn" - mondta. A hetvenes éveket a kábítószer és az alkohol határozta meg számára, és évekbe telt, mire megszabadult az italtól és a drogoktól.

1975-ben jelent meg mindmáig egyik legismertebb dala, a You Are So Beautiful. 1978-ban megismerte jövendőbeli feleségét, Pam Bakert. A találkozás megváltoztatta az életét. "Pam segített talpra állni. Világossá tette számomra, hogy az emberek még mindig szívesen hallanának énekelni" - tekintett vissza.

A nyolcvanas évek jelentették a visszatérést, ekkor születtek a When The Night Comes, a N'oubliez jamais, az Unchain My Heart című slágerei. Jennifer Warnesszal énekelt közös duettje, az Up Where We Belong 1983-ban Grammy-díjat, Oscar-díjat és BAFTA-díjat kapott. A zene szolgálatában telt munkásságáért 2007-ben a Brit Birodalom Rendjének tisztjévé avatták.

2010-ben és 2012-ben megjelent albuma is sikeres lett -, noha az énekes 2010-ben egy talk-show-ban elismerte, kora előrehaladásával kicsit nehezebben bírja a munkát. Joe Cocker idén új albumon dolgozott, amely a tervek szerint 2015-ben jelenne meg, és turnét is tervezett 2015 első felében.

Joe Cocker hatszor lépett fel Magyarországon: először 1992 tavaszán a Budapest Sportcsarnokban, majd 1998 júniusában a Kisstadionban, négy évvel később a Kapcsolat koncerten a Felvonulási téren 300 ezer néző előtt, 2005 májusában a Sportarénában, 2007 novemberében a debreceni Főnix Csarnokban, végül 2011-ben Budapesten a Hard Knocks című stúdióalbumát mutatta be európai turnéja keretében. /MTI/