Hazánk környezetállapota ma még lehetővé teszi, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet. Az etetés viszont nagy könnyebbséget és biztonságot jelent a környék madarainak - nekünk pedig rengeteg megfigyelési élményt -, különösen az itatással és a mesterséges odúkkal együtt, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük.

Mikor etessünk?

Az etetési időszak dandárja Magyarországon az első fagyok beköszöntétől (általában november elejétől) ezek tartós megszűnéséig (akár április közepéig) tart. Azonban az sem okoz gondot, ha a madáretetést - különösen ha új helyen szeretnénk elindítani ezt - már az ősz beköszöntével, szeptember elején elkezdjük. Különösen akkor, ha az aszályos időjárás miatt gyenge volt a fűfélék terméshozama.

Ilyen korai kezdésnél elég néhány marék magot kiszórnunk (mivel a boltokban ilyenkor még nem kapható napraforgó, az állatkereskedésekben beszerezhető pintyeleség köles és a tört dió is tökéletesen megfelel), illetve az ágakra egy-két almát felszúrnunk, ami a településen áthaladó, vonulóban lévő madarak zsírtartalék felhalmozását is segítheti ott, ahol hiányoznak a magas cukortartalmú bogyókat tartalmazó bodzások. 

Miért fontos az etetés folyamatossága?

A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 - 10 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

Mivel etessünk?

A téli etetőn alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók: növényi magvak és ezek keverékei, állati zsiradék és alma, melyeket együtt érdemes alkalmazni.

Olajos magvak

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk. Ne keseredjünk el, ne reklamáljunk, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött, „szemetes"! Sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére (pl. vörösbegy, ökörszem), e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.

A napraforgó és a köles (valamint egyéb apró szemű mag) mellett természetesen a natúr (nem sózott, nem pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió, pisztácia stb. is potenciális téli madáreleség. Ezek az olajos magvak jóval drágábbak a napraforgónál, ezért inkább kiegészítőként alkalmazhatóak az etetőkön. 

Természetesen ha ősszel rászánjuk az időt ezeknek a terméseknek a begyűjtésére, előkészítésére - nem baj, ha a mag héjtörmelékes, a madarak gond nélkül kiválogatják az ehető részeket - akkor akár jelentősen csökkenthetjük a madáretetés költségeit. 

Állati zsiradék

Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.

Az etetési időszak végén megmaradó cinkegolyó zacskóban, mélyhűtőben eltárolható a következő szezonig. Lakótérben, garázsban ne tartsuk ezeket, mert a nyári melegben felszabaduló illatanyagok odavonzzák a molyokat, és mire észbe kapunk, a lakást elözönlik a molylepkék.

Alma

Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány szemet a talajra is tehetünk, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának is.

Mivel ne etessünk?

Soha ne adjunk az énekesmadaraknak az etetőben kenyeret, kenyérmorzsát, mert ez több napig, hétig is itt maradhat elfogyasztatlanul és eközben erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják.

Ugyanakkor a friss, azonnal elfogyasztott kenyérmorzsa - mivel ez még nem erjedt, nem penészes - például a buszmegálló verebeinek adva vagy a vízi madarak: hattyúk, récék, libák számára nem ártalmas.

Bővebb információk etetőtípusokról, és sok videó itt: http://www.mme.hu/teli_madaretetes