"... amíg nem írja valami USA lap, hogy jó a magyar fotóművészet, addig el sem hiszitek..." - áll a 444 által leközölt hírhez fűzött kommentben. És sajnos igaz. De örüljünk most annak, hogy magyar fotográfustól hangos a net. Íme, a most felfedezett képek története:

János a nyolcvanas évek végéig az MTI munkatársaként dolgozott, mellette a Csongrád/Békés/Bács-Kiskun megyei tanyavilágot járva örökítette meg az akkori dolgos hétköznapokat és a „komázásokat", ahogy a híressé vált Lukács ikrek közül István mondta anno. A 80-as évek végén a vásárhelyi Tornyai János Múzeumban kiállítás nyílt munkájából, a századforduló végén pedig németországi saját kiadójában „Die Junggesellen" - Die letzten ungarischen Pusztabauern című albumában tárta a német publikum elé a magyar parasztemberek igaz(i) világát. Az idős Lukács fivér egy interjúban azt nyilatkozta róla, hogy szinte otthon volt náluk, intenzív, bensőséges kapcsolatot tartott fenn velük.

"A nyolcvanas években nem lehetett annyi technikát alkalmazni, mint ma, mert egyszerűen nem volt. Ezért voltak a legkedvesebb alanyaim a magyar pusztai parasztság illetve a Lukács fivérek, akiket világszerte megismerhetett a közönség. Akkoriban volt még időm arra, hogy hetekig, hónapokig, évekig foglalkozzak egy-egy témával és egy-egy emberrel, tanulmányozzam őket, hogy hogyan élnek, dolgoznak, viselkednek.

A Lukács fivérek idejében sok időm volt: megismerkedtem velük, később elmentem hozzájuk a tanyára. Eleinte beszélgettünk, aztán igen: komáztunk. Egy hónap múlva ismét visszamentem, majd két hónap múlva is. Éveken keresztül visszajártam, és így kerültünk közel egymáshoz: alkalomról alkalomra egyre jobban kinyílottak nekem.

A tanyasi parasztemberekkel interjúkat is készítettem, kizárólag magamnak, hogy a képeknek meglegyen a háttere. (...) A tanyasi parasztság jól ismerte egymást és bármilyen rendszerben ők megmaradtak tanyasi embernek - számukra nem volt se kommunizmus, se szocializmus, se kapitalizmus. Számukra a munka létezett. Dolgozó emberek voltak, akik élték a saját életüket, mint ahogyan évszázadokon keresztül azt elődeik is tették. Ismerték egymást.

Statikus portrékat csináltam róluk. Azt szerettem volna megmutatni, hogy mit csinált az idő ezeknek az embereknek az arcával, a kezével, a testükkel, milyen környezetben élnek. És mindenekelőtt a méltóságukat akartam bemutatni." - nyilatkozta lapunknak fél évvel ezelőtt adott interjújában Stekovics János.

A most elhíresült felvételeket „Székkutas és Orosháza között a pusztában, körülbelül 5 kilométerre a 47-es úttól" készítette. 

A teljes sorozat itt megtekinthető!

Stekovics Jánossal készült teljes interjúnk:

"A szépség megtalálása nekem egyfajta passzió" - Beszélgetés Stekovics Jánossal

2014.06.25. - 01:10 | Bangó Mária 'Mira' - Fotók: Stekovics Gáspár

Sikeres könyvkiadó tulajdonos, több mint ötszáz könyvvel a háta mögött. Üzemgazdász felsőfokú énekvizsgával, fotós, aki megörökítette a 80-as évek alföldi tanyavilágát. Van, hogy évekig dolgozik egy-egy munkán, bár azt vallja: a fotózást sosem érezte munkának, a szépség megtalálása számára egyfajta passzió. Stekovics Jánossal beszélgettünk.