vaskarika.hu: Tíz nappal a verseny után gondolom jópárszor visszapörgetted magadban az eseményeket. Mennyire vagy elégedett magaddal és az elért eredménnyel?

Pars Krisztián: Elégedett nem vagyok, hiszen szerettem volna mindenképpen dobogóra állni, azon felül pedig 81 méter fölé dobni a kalapácsot. Ez sajnos nem sikerült. A verseny harmadik dobásánál ment el ez a lehetőség. Ha ki tudom dobni rendesen és nem a hálóban landol a szer, akkor az 82 méter közeli eredmény lehetett volna. De a sportban nincsen „ha". Pedig minden rendben volt velem, mind fizikálisan, mind fejben topon voltam. Egyedül a technikai rész, ami nem jött össze.

v: Hogy érzed, maradt még benned pár méter vagy az adott körülményekhez képest ez volt a maximum?

PK: Szerintem minimum fél méter, ami még bennem maradt. Úgy érzem dobogón végezhettem volna, háromszor dobtam 80 méter fölött, és roppant bosszús vagyok a hálóba csapódó dobás miatt, amivel akár fényesebb érmet is szerezhettem volna.

v: Egy jól sikerült felkészülés után, csúcsformában érkeztél Pekingbe, vagy voltak felkészülést hátráltató tényezők?

PK: Szerencsére nem hátráltatott semmi, év elején volt egy vállműtétem, egy bicepszízület tapadásom, de az már nagyon régóta, másfél éve megvolt. Úgy éreztem, hogy ez már a múlté, és teljes értékű felkészülést tudtam végezni. Minden nagyon jól sikerült a felkészülési időszakban, az eredmények jöttek, és meg tudtam oldani a dobások technikai részét is. Úgyhogy mindenképpen csúcsformába érkeztem az olimpiára, s ez látszott is, éreztem is. A kalapácsvetés nagyon technikai sport, négy forgásról van szó és egy tökéletes ütemben kivitelezett kihajításról. Ha ebben egy picit is hibázunk, az fél-egy méter mínuszban. Most jelenleg úgy gondolom, hogy ahhoz a technikai hibához képest ez az eredmény nagyon jó. 26 évesen egy olimpián, főleg technikai sportban, ott végezni az első négyben, ez remek eredmény.

v: Az olimpiai bajnok Kozmusnak eddig nem voltak kiugróan jó eredményei, stabil 78-80 m közti dobóként ismertük. Meglepett, hogy olimpiai arannyal távozott, igaz, egy roppant kiegyensúlyozott sorozat után?

PK: Vele mindenképpen számolni kellett, főként, hogy a tavalyi világbajnokságon már ott volt, és 82 m-rel a 2. helyen végzett. Mi nagyon sokat versenyzünk egymással, volt már köztünk egy összehasonlítás, és azt tudom, hogy két versenyben még én vezettem az egymás közti összevetésben. Ő három évvel idősebb, mint én, és kezd beérni. Ebben a sportágban a 27-30 közötti években kezdenek beérni a sportolók. Egyébként is esélyes volt, hiszen az idei eredményei alapján - dobott ő is azt hiszem 81 m fölött kétszer is - egy kiegyensúlyozott versenyző vált belőle. Stabilan dobott, neki kijött a lépés, nekem sajnos nem.

v: Felspannolt, hogy 91000 ember előtt dobhattál a Madárfészek dobókörében? Volt hasonló érzésben, légkörben részed?

Nem, a legtöbb ember, aki előtt eddig dobtunk, az az előző olimpián, Athénban volt. Ott 60000 néző volt a stadionban, Pekingben pedig Szombathely lakosságát meghaladó nézőközönség előtt dobtunk. Leírhatatlan érzés volt ennyi ember előtt versenyezni.

v: Térjünk vissza a dobogósokhoz: szerinted mikor lesz generációváltás a kalapácsvetésben és a fehérorosz „medvéket" van-e esély leszorítani a dobogóról, mondjuk éppen Pars Krisztiánnak?

PK: Viccesen fogalmaznék: ők öregebbek, én meg öreges fiatal vagyok. Az elmúlt két évben nagyon összefonódott ez a 4-5 ember, akik stabilan tudják hozni a 81 m fölötti eredményeket. De fokozottan számolniuk kell velem is, hiszen ezt egyre magabiztosabban tudom hozni én is. Londonban nem lennék meglepve, ha átrendeződne a dobogó, elvileg akkor leszek a „legjobb korban" és bízom benne, hogy ez az eredményekben is meg fog mutatkozni.

v: Volt alkalmad megismerkedni a lehetőségekhez képest Pekinggell?

PK: Javarészt az olimpiai faluban tartózkodtam, fantasztikusan kivitelezett épületek közt, zöld környezetben, kiváló edzéslehetőségekkel. Athénhoz képest oázis volt, ott kopár épületek voltak, növényzet nélkül. A szmogot nem igazán lehetett érezni, inkább a páratartalom volt nagyon magas, de ezzel 2-3 nap alatt megbirkóztam. Kint töltöttem 13 napot, és volt alkalmam megnézni a várost: ami a leginkább feltűnt, hogy nagyon tiszta, és minden rendkívül olcsó volt. Például a taxis 220 Ft-ról indította az órát, és ez 4 km-ig nem változott, utána 25 Ft-ot ment fölfelé kilométerenként...

v: Ha nem veszed indiszkréciónak: hogy érzed, anyagilag megfelelő támogatást és elismerést kaptál az elért eredményért?

PK: Az elért eredményért igen, azt korrekt módon honorálta az állam, azt viszont nem tudom, hogy az önkormányzat milyen mértékű anyagi elismerésben fog majd részesíteni. Viszont a felkészülés során hatalmas támogatási hiányosságok vannak, mert várják tőlünk a jó eredményt, s közben nem úgy támogatják a sportolót, ahogy az elvárható lenne. Így nehéz tiszta fejjel dobókörbe állni. Jelenleg a Szombathelyi Dobó SE az egyetlen olyan egyesület a megyében, ahol világraszóló eredményeket tudnak felmutatni a sportolók, akár az ifjabb, akár a felnőtt korosztály eredményeit figyelembe véve. Ha elmegyek egy GP versenyre, vagy bármilyen nemzetközi atlétikai versenyre, ott egyből tudják, hogy a szombathelyi dobóiskola „növendéke" vagyok, ennek van rangja, van nemzetközi híre. Ehhez képest viszont a támogatási rend, ami itt működik, az nagyon elkeserítő, már-már megalázó, annak ellenére, hogy az olimpia előtti évben lettünk kiemelt egyesület.

v: Gondolsz már Londonra?

PK: Mostantól az elsődleges szempont, hogy négy év múlva Londonban olimpia lesz, s a visszaszámlálás innét megkezdődött. Közben vannak állomások: világbajnokságok, európa-bajnokságok. Az első próbatétel a jövő évi berlini vb, ahol úgy érzem, meg kell mutatnom, hogy oda tudok érni a csúcsra, s érmet tudok szerezni. Főként annak ismeretében, hogy a magyar atlétikának jelenleg nincsen világbajnoka, csak 2. helyezettjei vannak. Ez a következő egyéves cél, ezen kívül pedig ki kell javítanom a különböző technikai hibáimat. Erre lesz egy fél évem, s bízom benne, hogy a következő alkalommal nem marad bennem emiatt „fél méter".

v: Néhány gyors kérdés a végére: Athén vagy Peking?

PK: Peking.

v: Édes, vagy savanyú?

PK: Édes.

v: Olasz vagy német autó?

PK: Német autó.

v: Európa vagy Ázsia?

PK: Európa.

v: Atlétika vagy partnerkapcsolat?

PK: Atlétika.