Hogy, és mikor kerültél először kapcsolatba a siketekkel, illetve a hallássérültekkel? 

Körülbelül 4-5 éves lehettem, amikor egy családi, balatoni nyaralás során egy étteremben egy férfi lépett az asztalunkhoz. Letett elénk egy kulcstartót, mellé egy cetlit valami olyasmi felirattal, hogy "siket" vagyok, kérem támogasson. Ez az emlék nagyon mélyen él bennem és az is, hogy nem hittem neki. Szerettem volna letesztelni és szembesíteni azzal, hogy nem élhet vissza az emberek jóindulatával. Az évek során, ahogy megismerkedtem a siket kultúrával az a hitem még erősebb lett, hogy azok az emberek, akik valóban siketek nem mennek ki az utcára és nem kéregetnek.

A tudatos "találkozás" velük 2009-ben történt - ekkor fogadta el az Országgyűlés és majd vált egy évre rá hivatalos nyelvvé Magyarországon a jelnyelv - ekkor kezdtem el tanulni a jelnyelvet. Annak idején a környéken nem volt lehetőség ezt elsajátítani, legközelebb Győrben volt ilyen oktatás. Hetente minden csütörtökön délután elvonatoztam Győrbe, ott voltam egy 2,5 órás tanfolyamon, aztán késő este értem haza Körmendre. Ez így ment hónapokon keresztül, míg nem elsajátítottam az alapokat. Ez egy úgynevezett A1 kezdő szintű jelnyelvi tanfolyam volt. Ugyanúgy, ahogy a többi nyelvnél, itt is szintek vannak. Ezek a szintek: A1 kezdő szint, A 2/1, A 2/2 alapszint erre épül a B 1/1, B 1/2, B 1/3 középszint - ennek a komplex B 1 szintnek az elvégzése után van lehetőség jelnyelvi tolmácsnak jelentkezni.  

Az én esetemben ezeknek a szinteknek a teljesítése úgy történt, hogy mindig máshol tanultam. Kezdtem Győrben, majd összejött egy nagyon jó kis csoport Szombathelyen, velük el tudtam végezni a következő két szintet, majd jártam Zalaegerszegre, utána pedig Budapestre. A tanfolyamok különlegessége - ami egy kívülálló számára furcsa lehet - hogy a kezdet kezdetétől siket oktatóm volt. Az első órán volt az első fél órában tolmács, onnantól viszont senki nem szólt hozzánk hangzó nyelven, csak jelelve kommunikáltunk, de úgy gondolom, hitelesen bemutatni, átadni megtanítani csak ők tudják ezt a nyelvet és a hozzá kapcsolódó kultúrát.

Mennyire nehézkes ezt megtanulni? Beszélsz más idegen nyelvet is? Lehet ezekhez hasonlítani a tanulási folyamatot? 

Tanultam németül és angolul is, de a kettő összehasonlíthatatlan. Nem könnyebb megtanulni a jelnyelvet egyik hangzó nyelvnél sem, sőt, lehet, hogy nehezebb. Eleve csak az kezd foglalkozni vele, akinek kellő motivációja van hozzá, vagy olyan hivatástudata, elhivatottsága, ami segít a tanulásban. Nagyon sokat kell türelmesen gyakorolni, fejleszteni a finommotorikus képességeket. Le kell ülni, videókat nézni, játszani kell a kezekkel, az arccal, akár a tükör előtt is, hogy az elején még úgymond ügyetlen kéz vissza tudja adni azt, amit jelelni szeretnénk.

Mennyire finom a jelnyelv? Egy József Attila verset is szóról szóra el lehet jelelni? 

Ez is egy érdekesség benne: a jelnyelv legkisebb lexikai eleme a jel, ami több részből áll: a kézformából, a helyből, a mozgásból, az irányultságból és olyan nem manuális elemekből, mint például a gesztus, a mimika. Ezek így együtt alkotnak egy jelet. Van olyan, hogy egy jel kivitelezése ugyanolyan, mint egy másiké, ilyen esetekben az artikuláció vagy akár a mimika is dönthet a pontos jelentésről. Természetesen el lehet jelelni egy szépirodalmi művet is, nem véletlenül van arra sem példa, hogy akár egy színházi előadást, vagy egy zeneszámot is fordít jelnyelvi tolmács. Igenis képes elvont fogalmak kifejezésére és roppant árnyalt, finom a kifejezőkészlete. A gesztikulációval, mimikával, testtartással olyan plusz tartalmat is bele lehet vinni az információ közlésbe, amit más nyelvbe valószínűleg nem. A kifejezéshez kell a kéz, az arc, a testtartás, az artikuláció. A pontos jelelési tér deréktól egészen a fejtetőig terjed. 

Világnyelv-e a jelnyelv? Egy-egy kézjel ugyanazt jelenti Afrikában és Indiában is? 

Ki kell, hogy ábrándítsalak, nem világnyelv, pedig sokan ezt feltételezik. Minden országnak sajátos jelnyelve van. Ezt általában a siketek maguk alakítják ki. Nálunk Magyarországon hét siket iskola van, ennek köszönhető, hogy országon belül is különböző nyelvjárások vannak. Én is tapasztaltam már emiatt, hogy nem ugyanazokat a jeleket használják például Szombathelyen vagy Budapesten. Persze ettől függetlenül megért mindenki mindenkit csak a finom dolgokban lehetnek eltérések. De ha csak arra gondolunk, hogy a magyar nyelvben is számos nyelvjárás és stílusbeli, hangsúlyozási különbség van már nem is meglepő. Van egy nemzetközi jelnyelv, de az egy mesterséges nyelv - mint például az eszperantó - ezt gestunónak hívják, és nem annyira elterjedt. Általában konferenciákon használják, vagy a siketek olimpiáján. 

Amikor egy hallássérültet baleset ér, vagy hivatalos ügyet szeretne intézni, akkor tulajdonképpen „meg kell szólalnia", meg kell értetnie magát. Mennyire megoldott ez nálunk, hogy hivatalos, vagy egészségügyi helyeken megértsék őket? 

Úgy érzem, hogy ez még nálunk igencsak gyerekcipőben jár. Egyre több kezdeményezés van annak irányában, hogy a siketek és hallássérültek akadálymentesítése is megoldott legyen. Például a televízióban is egyre többször feliratozzák a műsorokat, ezt törvény írja elő, de vannak még problémák. Látszik az, hogy elindultak a kezdeményezések. A siketek például kérhetik, hogy bármilyen hivatalos ügyük elintézéséhez tolmács menjen velük. Van tolmácsszolgálat, jogosultak rá, de ez például térítésmentesen nem használható az egészségügyben. 

Kultúra és szórakozás terén milyen lehetőségeik vannak a siketeknek? Hiszen a teljes élethez ezek is szervesen kapcsolódnak. 

Nagyon ritkán, és nagyon kevés helyen van olyan színházi előadás, ahol például tolmács jelel végig egy színdarabot. Van még hova fejlődni. Az az igazság, hogy amit én megismertem siket kultúrát, abban azt vettem észre  hogy ők nagyon elszeparáltan, eléggé zárt közösségben élnek. Nem nagyon nyitnak a világ felé, de talán pont azért, mert nincsenek lehetőségeik. 

Ha egy családba siket kisgyerek születik, milyen lehetőségeik vannak a szülőknek? Hiszen az a gyerek előbb-utóbb bölcsődébe, óvodába, iskolába fog járni... 

A siketség nem nemzedékről nemzedékre öröklődik, bár vannak több generációs siket családok is. A siketek mintegy 90 %- a halló szülők gyermekeként születik. A jövő évtől kötelező lesz az újszülött kori hallásvizsgálat, ez a korai felismerés szempontjából nagyon fontos. Hazánkban még az a tendencia, hogy az orvosok és gyógypedagógusok tanácsát megfogadva a halló szülők nem jelelnek otthon a siket gyermekükkel. Az oktatás rendszere pedig még most is azt erőlteti, hogy ők ne jelelni tanuljanak meg, hanem szájról olvasni. Ez egyáltalán nem az integrációjukat viszi előbbre. A bilingvális oktatás bevezetése 2017-re várható, amikor a szülők dönthetnek majd arról, hogy az orális vagy az auditív oktatást választják. Megyénkhez legközelebb Sopronban van siket iskola, ahol a gyerekek a családjuktól távol, bentlakásos iskolában tanulnak. A teljes integrációhoz szükség van arra, hogy a többségi társadalom is befogadóvá váljon. Nem kell például egy siketre úgy tekinteni, mintha értelmi fogyatékos lenne és, mivel nem mindenki beszélheti a jelnyelvet, de ha valaki szemben állva beszél egy sikethez, lassabb beszédtempóval és megfelelő mértékű artikulációt használ bizton állítom, hogy nem lehet kommunikációs probléma.

Ha a társadalom jobban integrálná őket, ha nem kellene a szülőknek az esetleges megbélyegzéstől tartani, ha minden településen lehetne egy-egy kis csoport, ahova a gyerekek járhatnak, ahol a szülők tapasztalatot cserélnek, akkor talán könnyebb dolguk lenne ezeknek a családoknak. TE gondolkodtál azon, hogy csak ezzel foglalkozz egyszer? Kis csoporttal, gyerekekkel, családokkal? 

Igen, az ilyen kis csoportok tényleg hiányoznak, és azért is mondtam beszélgetésünk elején, hogy itt még minden gyerekcipőben jár. Mind az iskoláztatás, mind foglalkoztatás, vagy akár a kultúra, a szórakozás területén, amire nekik is alanyi joguk lenne. Az általad említett kis csoportokkal én is szívesen foglalkoznék, ha lenne igény rá. Vannak megyei szinten ilyen közösségek, ahova el tudnak ők is menni. Van minden megyében a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének szervezete, ahol különböző programokat szerveznek nekik. Minden kistelepülésről azonban nem megoldott az oda bejutás vagy bejárás.

Nekem mindig az a vesszőparipám, ha bárki bármilyen fogyatékossággal él, hogy ha ő belenevelődik abba tizennyolc éves koráig, hogy más, mint a többiek, kevesebb, akkor pont abban a pillanatban, amikor esetleg saját maga is elmehetne ilyen csoportokba, már nem fog nyitni senki felé, hiszen arra már elhitte magáról, hogy nem értékes. Ez annak a veszélyét is magában rejti, hogy a túlzott zárkózottság talán a munkavállalásnál is gondot jelent majd. 

Igen, ezt jól látod, hiszen ha valaki így nő fel, az már nagyban befolyásolja az identitását.  Sok függ a családtól, a barátoktól, attól a miliőtől, amiben a gyerek felnő. A munkavállalásban pedig két helyzet lehet, az egyik ha többségi munkahelyen kap álláslehetőséget, amiért a cégek is emelt normatívát kapnak. A másik pedig, hogy sok esetben a siketeket is olyan helyen foglalkoztatják, ahol fogyatékkal élőkkel vannak együtt, és ez sem az integrációt, a teljesértékűséget viszi előbbre. Még egyszer leszögezem, nekik nem értelmi fogyatékosságuk van, így bárhol foglalkoztatók lehetnének, de azt hiszem a társadalomnak erről még van mit tanulni. 

Szájról olvasni tudsz? Azt is tanultátok? 

Igen, talán túlzottan is. (nevet) Önkéntelenül voltam például szemtanúja egy egy olyan beszélgetésnek, akár egy nagyobb összejövetelen, ahol a másik asztalnál ülőknél vicces vagy éppen kellemetlen mondatokat kaptam el. Nekünk a szájról olvasás a jelnyelv kapcsán nagyon fontos, hiszen a siketek is artikulálnak. Én az emberek szájára különösen odafigyelek, ha úgy adódik, oldalról is „látom" hogy ki mit mond. Mint már említettem, vannak olyan jelek, amikor az artikuláció dönt a jelnyelvben, így számomra fontos, hogy ezt minél kifinomultabban, magasabb szinten sajátítsam el.

Régi vágyad teljesült, hogy felvettek a tolmácsképzőbe, így 2016 decemberében jelnyelvi tolmács leszel. Ezt hol tanulod, mennyi időt vesz igénybe? Munka mellett lesz erre lehetőség?

Igen, munka mellett tanulom, és két évet vesz még igénybe, hogy végre feltegyem a pontot az i-re. Úgy gondolom, ha eljutottam egy bizonyos szintre, akkor azt már szeretném befejezni és a lehető legmagasabb szinten űzni. Régi vágyam, hogy hivatalosan is foglalkozhassak a jelnyelvi tolmácsolással. Jelenleg heti két napot kell Budapesten töltenem és a tanfolyam kőkemény figyelmet, koncentrációt igényel hosszú órákon át. Tanulok például média tolmácsolást, hivatali tolmácsolást, gesztust, mimikát, siket kultúrát és számos olyan modult, ami a későbbiekben hasznos lehet. Gyakorlati része is lesz a képzésnek, és megismerkedünk a siketekkel kapcsolatos jogi háttérrel is. Tehát, nem csak magát a jelnyelvet tanuljuk, hanem mindent, ami ezzel kapcsolatos. Boldog vagyok, hogy ezzel foglalkozhatok, hiszen nagyon kevés jelnyelvi tolmács dolgozik Magyarországon. Nem egyszer előfordult, hogy Vas megyébe más megyéből kellett tolmácsot hívni. Természetesen van a megyében is, de a számuk még mindig nagyon alacsony. Ha végeztem az iskolával, akkor én is szeretnék tolmácsként dolgozni, nem csak itt a térségben, hanem akár környező megyékben is. Vannak még terveim, ezekről még nem szeretnék beszélni, de az biztos, hogy mint egy hivatásra, erre szeretném feltenni az életemet. A terveimről pedig két év múlva szívesen beszélgetek veled. 

Petra sokat sejtető mosolya elárulja, hogy itt bizony nem viccről van szó, ő tényleg segíteni akar, és tényleg ezen kattog az agya egész nap. Itt tettem ígéretet, hogy ha előbb nem, két év múlva újra beszélgetünk...