Tekintsük alapnak azt, hogy aki ebből akar élni, az tehetséges, jó muzsikus, függetlenül attól, hogy milyen műfajt képvisel.

Azt gondolom, említenem sem kell, hogy a klasszikus formula, miszerint otthon/próbateremben hullára gyakorolom magam, és gubbasztva várom, hogy engem bizony felfedezzenek, nem tartozik a leghatékonyabb módszerek közé. Ahhoz, hogy a hangjaink eljussanak a közönségig, sokféle utat választhatunk, és sajnos egyik sem könnyű. Elszegődhetünk egy tehetségkutatóba, és találgathatjuk, hogy az arculat, amit helyettünk kitaláltak, ér-e még valamit, amikor a „hűségnyilatkozat" lejár, vagy még pár évig irány a falunap, aztán meg majd lesz valahogy. Persze szerencsére vannak kivételek, akik valóban tudnak karriert kovácsolni egy effajta indulásból. Mit tegyen viszont az, aki nem ezt az utat választja, aki nem csak ismertté, elismertté is saját erejéből szeretne válni? Mindenekelőtt kösse fel szépen a gatyáját, ugyanis sok munka vár rá...

Kiváló lehetőség a WOMEX (World Music Expo) a fejlődésre a zenekaroknak, és nem csak a világzenét játszó bandákra gondolok. A WOMEX ugyanis olyan, mint a cannes-i filmfesztivál, csak mindig máshol rendezik. A népzenei és világzenei terület elsőszámú reprezentatív nemzetközi eseménye. Egyszerre vásár, világzenei fesztivál, konferencia, zenei dokumentumfilmek fesztiválja és díjkiosztó ünnepség. Esemény a műfaj ünneplésére, új tehetségek befutására, üzletkötésre, ismerkedésre a szakma nagyjaival, koncertek és fesztiválok programjának lekötésére, tanulásra és barátságok kötésére. Alkalom a zene ünneplésére. Az eseményre való jelentkezéshez a Hangvető nyújtott segítséget az érdeklődőknek egy kétnapos fejtágítás szervezésével. A Fonóban neves szaktekintélyek tartottak előadásokat, és értékes tanácsokkal láttak el mindenkit. A hétvégén többek között az Apnoé zenekart is megkérdeztem, mi az, amit profitálhat egy hasonló, tehát az országos ismertségtől egy lépésre álló csapat ebből a rendezvényből?

- Először is, ha figyel az előadásokon, tökéletes visszajelzést kaphat a befektetett munkájának hatékonyságáról. Jó volt tapasztalni azt, hogy amit az Apnoéban feladatrendszer formájában, illetve gyakorlatilag egy átfogó működési tervként megfogalmaztunk, valóban egy működőképes dolog, és az lesz akár nemzetközi szinten is. Ezt egyébként érezzük a naptárunkba pillantva is, ugyanis szerencsére egyre több a felkérés.

Volt-e esetleg itt a programsorozatban már a szervezők közül, akivel tárgyaltatok?

- Igen, volt, aki megtalált bennünket. Valamilyen szinten nevezhetnénk ezt az Expo kicsinyített változatának. Ebből a szempontból is hasznos ez a felkészítés, nagyon sok új ismeretséget lehet kötni, barátkozni. Sok jó ember egy helyen, nagy baj nem lehet.

Takács Gergely (Apnoé, zenekarvezető) széles mosolya higgadt önbizalomról árulkodott, valamit tényleg megtudhatott az előadásokon.

Egy szó mint száz, ha szakmai úton közelítünk a közönség felé, akkor valóban nem elég csupán a zenében jól teljesítenünk. Persze a legfontosabb mindig az lesz, de el is kell tudni juttatni az emberekhez. Ez pedig egy olyan iparág, amibe mi zenészek vagy beletanulunk, vagy lemaradunk... Kicsit olyan ez, mint az evolúció. Aki nem tud lépést tartani, az sajnos nehezebb sorsra számíthat. Így ha csak lehet, ragadjátok meg az alkalmat, és ne hagyjátok ki a hasonló eseményeket. Tapasztalatból mondom, hogy megéri. Nem a leggyorsabb megoldás, de visszatérve az eredeti kérdésünkre, miszerint meg lehet-e élni Magyarországon a zenéből, a válasz részemről igen. Addig pedig kitartást, türelmet, és jó munkát kívánok mindenkinek!