Lassan gyülekezett az irodalmi társaság, s a kedvenc italok beszerzését követően, mindenki bemutathatta asszociációit a szakáll témára. Egy klassz beszélgetés kerekedett a férfiak szakállhoz fűződő viszonyáról is. Nagy örömünkre a Nagy Lajos Gimnáziumból is ellátogatott hozzánk három leány, írásaikkal ők is bemutatkoztak.

Kocsis Marcell és Hüvös Ferenc egy előadással is készült, amelyet a popkultúra és a fantasy irodalom határainak problematikájára alapoztak. Vajon elmoshatóak ezek a határok? Talán nem is léteznek? Besorolhatunk-e egy sci-fit a szépirodalomba? Nos, miért ne. Ha ez tényleg a poszt-posztmodern kora, amiben élünk, s párhuzamban körülöttünk itt minden dübörög, akkor az a mi szabadságunk, hogy Tolkien is szépirodalom. Vagy vegyük Márquezt, mert kell-e az ő életművénél nagyobb mágia, nagyobb fantasy, mely tökéletesen helyet foglal szépirodalomként az irodalmi kánonban? Hogy mi kerül oda, nem mi döntjük el, azért csak vitatkozhatunk róla. S bár nézeteinket nem tudtuk egy síkra helyezni, gazdagodhattunk egymáséval.

Nagyon köszönjük ezúton is a Bohém Lounge & Cafénak, hogy helyet adtak a beszélgetésünknek. Továbbra is várjuk az érdeklődőket, a következő esemény a Pistons Pubban lesz, melyen Barták Balázs, a Nyugat-Magyarországi Egyetem adjunktusa is tiszteletét teszi, valamint egy verselemzéssel is nagy valószínűséggel meglep minket.

További jó munkát kívánunk a SEK Irodalmi Műhelynek !

Varga Mátyás - Szakállam

Szakállamban szakálom 
A maradékot zabálom,
Bizony fennakad rajta a maradék,
Nélküle szerintem nem is léteznék.
Mondták már, hogy egy skót kobold vagyok,
Mert a szakállam erősen vörhenyes,
De az arcom végre nem röhejes.
Egy férfi attól is férfi, hogy arca szőrös,
Szaru szálak fedik állát, s ezáltal nem bőrös.
Favágó-szexuális elvileg ez most a divat,
Idősebbnek tűnök és végre a sors sem szívat.
Fejemről a szőr az arcomra vándorolt,
Hol régebben egy szőrtüsző sem kolbászolt.
Szőr Matthias ezennel tova suhan,
Mert még vár rám az utam.

Lutor Katalin - őszbe múlunk

csak szerettem.
szerettem, hogy az arcát takaró elszáradt fűszőnyeg
mosolyra csendül, s felgyűri hegyvonulatait a bőrnek.
s győznek. meg engem. hogy eme puha varázsszőnyeg,
melyet finom évek szikkadt kezei szőttek
nem hervadnak el, s borulnak őszbe.
jázminos mezőket futnak át az őzek.
a fűszál-hervadások most kezdődnek.
s fonja a lét hullámmalma bölcsőbe őket.
melléállít majd téged őrzőnek.
esővel a megfáradt versenyzőnek.

őszbe dőlnek tudom karjaid.
tőzeg formál, s elmosnak partjai
a kiszáradt csónak mosodájának.
hullasd szemedbe fénye társának.

szerettem, hogy az arcát takaró elszáradt fűszőnyeg
mosolyra csendül, s felgyűri hegyvonulatait a bőrnek.
s mit finom évek szikkadt kezei szőttek,
nem hervadhat el s borulhat őszbe.
három hónap keserves fogja én, s őre
pőre bőröm elhamvadt szendergője.
dőljenek hát karjaid őszbe.
mossanak partjai, s formáljon tőzeg.
de elmúlunk. kerüljön a jázminos őszbe,
deres homlokunk gondolat keringőjébe.
legyen. addig hűvösen simogat arcod szőre.
s bár tűszúrás szívembe minden tőre...

nézd! jázminos mezőket szántanak az őzek.
s elmúlnak fejünk felett a hervasztó őszek.