Írások

Óda a Balatonhoz

Számít-e, hogy közel vagy távol vagy,
ha éjszakánként az ég rádolvad
és álmaidban, ahogy utadat járod,
magad előtt mindig a magyar tájat látod.

A lankás Balaton-felvidék bája
ezer kis várrom a hegyeken mállva,
Bazaltorgonák, hangulatos falvak,
a szőlő mellett források fakadnak.
A hegytetőről lefelé nézve
feltárul nekünk a Balaton képe.

Kár, hogy csak álom, kár, hogy csak képzelet,
de ezen a nyáron igaz is lehet.
Bejárjuk az egész idilli vidéket
és utána is írok több ódát, szépet.

Tajték

tajtékzik a tenger
tarajos tajtékja tarolja
a part tömény homokját

törött kagylóhéjat,
apró kavicsot mos
gömbölyűre az időtlen
tenger habja, hullámja

hallod, mit súg
a végtelen víz?
hallod, mit suttog
a szellő,
mit üzen a napsugár?

még álmomban is visszajár
a víz, a hullám, a kagyló héja

Teljesül-e?

Gyerekkori álmomban
tengert látni vágyottam
Most a tengerparton élek
s hazamenni csak remélek.

Balatonpart, Csobánc vára,
meglátlak már valahára?

Álmom a part mentén ülni,
szembe-hegyeket figyelni.
Elmerengni, elaludni,
Balaton partján pirulni.

Ha az álmom teljesülne
Szívem fölé béke ülne.