nem nyár igazán

ez a nyár nem is nyár igazán
csak kiszáradt kézfejét leheli
az ébredező éjszakám

hallom hogy melegen szuszogsz
már nem ismeretlen a morajlás
mikor napként álmaimba ragyogsz

ez a nyár nem is nyár igazán
csak elszenderültünk a forróság
mérgünk olvasztó vigaszán

legutóbb megmozdultál az ölelésben
korábban csak szorítottál mint ki tudja
elmenekülök az első rezdüléssel

ez a nyár nem is nyár igazán
mert elfeledtük hogy szeretni
nem is lehet így talán. /LK/

olvadj be

szemgödörben találkoztunk
az első mindig ilyen
hátralép kettőt s talán fordul
a heverőn a kinn s benn

ne most csordogálj hűvösen
izzó kádfal peremén
itt sorakozik és tűr ötven
vagy száz tetem még melegén

odacsókoltam ajkam a cseppbe
így benne tűnt tova
a nyári napfény utolsó terhe:
szemedbe találni űrt hova

félkész gőzökkel illanunk be
csillóid medveszőrként inognak
belevesztem a semmiségbe
a babák nem pislognak. /LK/