A bikaviadalt jó 200 éves katalán hagyománynak tekintik, mégis éppen Katalóniában csökkent az arénák száma, Barcelonában ma például már csak egy van, az is főleg a turisták kiszolgálására. Ezelőtt 40 évvel még három is volt, a katalán városok, önkormányzatok azonban nem támogatják az arénákat. Dél-Spanyolországban sokkal több az aréna, és az érdeklődők száma is nagyobb. Itt 38 százaléknyian támogatják a bikaviadalokat, míg Katalóniában csak 18 százaléknyian.

(MTI/EPA/Jesus Diges)

Anderle Ádám egyetemi tanár 1980-ban volt először bikaviadalon, azóta is figyelemmel kíséri sorsukat, és azt tapasztalja, az 50 felettieket még érdekli a viadal, de a nézők fele ma már inkább turista. A korábbi tömeglátványosság mindinkább veszít vonzerejéből. Az állatvédők régóta barbárnak tartják, az egyetlen nyomós érv az idegenforgalom, mert egy ilyen eseményt rendre kiadós giccsparádé övez, ahol mindenfajta kellék megvásárolható.

Losonczi Anna etnográfus azt mondja, a mai, rituális forma valamikor a 19. század folyamán alakult ki. A szakember megemlítette: Portugáliában is van bikaviadal, ott azonban az állatot nem ölik meg, továbbá Dél-Franciaországban is létezik efféle, és Latin-Amerikába is átvitték a gyarmatosító spanyolok. A katalánok körében él egy olyan falusi népszokás is, amikor a bikát égő fáklyákkal kergetik végig a falu utcáján, de nem ölik meg.
 
A 20. század „rituális színháza" azért is veszíthetett népszerűségéből Spanyolországban, mert a Franco-rendszer egyik oszlopaként szerepeltette, nem véletlen, hogy a demokratikus átalakulás idején újraszerveződő autonóm regionális identitások visszautasították mint a domináns, gyarmatosító, centralizáló, erőszakos spanyol hatalom egyik emblematikus jegyét - magyarázza a szakember. 

A teljes műsor itt hallgatható meg