Mit csináljunk a kígyóval? – Karneválszínház Hernádi Judittal
Képgaléria megtekintése2015.08.29. - 12:00 | Rozán Eszter - Fotó: Büki László 'Harlequin'
Ha Karneválszínház, akkor feltétlenül valamilyen könnyű darabra számítunk, melynek lehetőleg a római korhoz van köze. Az idei darab, az Orlai Produkció vendégjátéka eltért ettől, de nem bánta meg, aki úgy döntött, hogy megnézi Mary Orr Mindent Éváról című örökzöld klasszikusát. A könnyed, ám mégis elgondolkodtató mű Pelsőczy Réka rendezésében és Hernádi Judit főszereplésével tartalmas kikapcsolódást nyújtott.
Ha valahol megjelenik egy fiatal szépség, az idősebb generáció azonnal összerezzen, veszélyeztetve érzi pozícióját. Dolgozzon bármilyen szakmában, töltsön be bármilyen hivatást, egy 50, sőt gyakran már 40 év fölött lévő nő sosem érezheti magát biztonságban, mindig jöhet egy fiatalabb, aki nemcsak hivatalában, hanem a magánéletében is letaszíthatja trónjáról. Mennyire igaz ez a színházra, ahol a szépség és a fiatalság intenzívebb formában van jelen. Mary Orr Mindent Éváról című darabja klasszikus példája az öregedés elleni és pozícióját megőrizni kívánó harcnak. Az idei Karneválszínház nem a szokásos arcát mutatta, a római korhoz kapcsolódó vígjáték helyett igazi, a ma emberéhez szóló örökzöldet láthatott a közönség. Az Orlai Produkció vendégjátéka a szórakoztatás mellett elgondolkodtat az élet mulandóságáról, és arról, hogy még a legsziklaszilárdabbnak látszó dolgok sem állandóak.
Mary Orr amerikai színésznő és szerző 1910-ben született. Az Éva bölcsessége című elbeszélését 1946-ban publikálta a Cosmopolitan-ban, mely egy valóban megtörtént eseten alapszik. Hamarosan elkészítette a novella rádió adaptációját is, később pedig színdarab, musical és film is készült belőle Bette Davis főszereplésével, melyet ma is a filmtörténet egyik legemlékezetesebb alkotásaként tartanak számon. A mindössze 9 oldalas mű így vált világsikerré. Orr 2006-ban, 95 éves korában halt meg Manhattanban, tüdőgyulladásban.
Adott tehát egy, a sikere csúcsán lévő, ám öregedő színésznő, Margo (Hernádi Judit), aki ugyan élvezi még rajongói lelkesedését, de a sztári életforma már nem villanyozza fel. Az állandó ünneplés megszokottá válik, az autogramkérők hada meg inkább bosszantja, mint örömmel tölti el. Ám megjelenik a színen Eva Harrington (Kovács Patrícia), és az eddig biztonságosnak hitt talapzat megrendülni látszik. Eva fiatal, lelkes, még tombol benne a szenvedélynek és kitartásnak az a tüze, mely az idősebbeknél valamelyest csillapul vagy teljesen meg is szűnik. Evában ott van az ifjúság naiv bája, legalábbis ezt igyekszik elhitetni mindenkivel. Kedves mosolyával, szolgálatkészségével azonnal levesz a lábáról mindenkit. Vagy mégsem? Egy megható történet a sanyarú gyermekorról, a férj haláláról, aki természetesen a háborúban halt hősi halált, a kemény munkáról a sörgyárban, és máris elég, hogy könnyeket csaljon mások szemébe, de nem mindenkiébe. Margo öltöztetője, Madárka (Bercsényi Péter) azonnal átlát a szitán. Ő az első, aki sejti, hogy kígyót melengetnek a keblükön.
S ki mindenki tartozik még a társulathoz? Természetesen nem hiányozhat a sármos rendező (Szikszai Rémusz) sem, aki ki másba lenne szerelmes, mint Margóba; aztán ott van a drámaíró (Márton András), a kritikus (Mészáros Máté) és a drámaíró felesége (Egri Márta) is. A darab keretes szerkezetű, mindjárt az elején egy díjátadó ünnepségbe csöppenünk, majd a továbbiakban megtudhatjuk, hogyan is vezetett Eva útja odáig, míg egy szürke kis rajongóból ünnepelt színésznő lett. Hernádi Judit fergeteges alakításával remekül tárja elénk az öregedő, ám szerelemre és elismerésre éhes színésznő vívódásait, mely nem mellőzi az öniróniát és a humort sem. Dühkitörései, mélyről jövő szúrásai és piszkálódásai ellenére egy tapasztalt nő bontakozik ki előttünk, akinek az életigenlése segíti abban, hogy ne adja meg magát. Margo őszintén szereti a rendezőt, és a rendező is őt, ami nem jelenti azt, hogy ne kellene megvívniuk a saját csatáikat. Eva kígyó mivolta fokozatosan bontakozik ki. Az, hogy Margo távol lévő szerelmének a saját nevében is küld születésnapi üdvözlőkártyát, sejteti, hogy nem is annyira szende leányzó, mint amilyennek mutatja magát.
Eva rajong a színházért, feltett szándéka, hogy színésznő lehessen, és ezért képes bárkin keresztülgázolni. A kritikus - maga is dörzsölt fickó lévén - azonnal tudja, mi a dörgés, hogy Eva csak saját céljai érdekében használja az embereket, és a megszerzett információk birtokában megpróbálja kordában tartani a lányt. A drámaíró azonban bedől Eva játékának, és akár a feleségét is elhagyná érte. Márton András igazi átéléssel játssza a megbolondított férfit, aki elhiszi, hogy pontosan ő az, aki egy fiatal pipinek kell. Még az író felesége is a lány bűvkörébe kerül először, amit aztán százszorosan megbán; és hajlandó Margót becsapni - kiszívja a benzint az autóból -, csakhogy Eva beugorhasson helyette a színházban. Szikszai Rémusz az igazi macsót jeleníti meg, aki nem veti meg az élvezeteket, tudja, mitől döglik a légy, Margóhoz is ambivalens érzelmek fűzik, egyértelmű hát, hogy Eva őt is megpróbálja behálózni.
S vajon hogy Eva megkapta az áhított szerepet, a várva-várt sikert, keresztbe tett lábbal üldögélhet a babérjain? Az újabb rajongói generáció Rujder Vivien személyében gondoskodik róla, hogy ez ne legyen így. A képmutatás folytatódik, nem Eva az egyetlen, akinek mindene a színház. S mit szól mindehhez Madárka, az öltöztető? Bercsényi Péter alakítását is csak dicsérni tudom. Kiválóan alakítja a sértett, önérzetes öltöztetőt, aki jól érzi magát a színház világában és az általa alkotott nemi szerepben.
Rendhagyó, ám emlékezetes karneválszínházat láttunk igazi nagyágyúkkal, mely férfiakra és nőkre egyaránt hatást gyakorolt. A nőkre azért, mert életkortól függetlenül bármikor kerülhetnek hasonló helyzetbe, és nem árt, ha tudják, mit tegyenek, vagy éppen ne tegyenek; a férfiaknak pedig azért, ha ilyen jelenséggel találkoznak, tudják, mihez tartsák magukat, avagy mennyire veszítsék el a fejüket egy bájos fruska láttán. Az élvezetet némiképp zavarta ugyan a Fő térről behallatszódó karneváli lárma, de a színészek lebilincselő játéka segített abban, hogy teljesen belemerüljünk az eseményekbe és kizárjuk a környezetet.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás