Egy kis Batman-áttekintő

1939-et írunk, a Detective Comics 27. száma bukkan fel. Ebben a lapban a Superman képregény sikerén felbuzdulva egy újabb hős indul útjára. A Bob Kane által létrehozott karaktert (részben a Zorro-legenda alapján), „Bat-Man"-nek kereszteltek el. Munkatársa, Bill Finger kicsit átszabta a megszületett karaktert, a hős sisak helyett maszkra, köpeny helyett szárnyakra, kesztyűkre váltott és eltűntette a piros részeket az eredeti ruhájáról. Finger találta ki a „Bruce Wayne" nevet és a titkos személyiségét, a milliomos üzletembert, akinek szüleit brutálisan megölték gyermekkorában. Bruce egyetlen hozzátartozója a Wayne birtok kúriájának az inasa Alfred, a titkos központ pedig a ház alatti barlangrendszerben található. És ezzel megszületett egy újabb hős, egy könyörtelen igazságosztó, aki gyermekkori traumája miatt választotta a denevér szimbólumot. Batman fegyvere a félelem, és nincsenek szuper érzékei, különleges képességei vagy természetfeletti ereje. A legmodernebb technikákat, intelligenciáját, ösztöneit és testi erejét használja fel. Ellenpólusa a pszichopata Joker 1940 tavaszán tűnt fel először az első önálló Batman képregényben. A denevérember története 1943-ban került a mozivászonra egy 13 részes sorozat keretében, majd 1966-ban indult hódító útjára 120 részen keresztül heti két adásban a televízióban.

A 80-as évekre a Batman széria hanyatlani kezdett, és ekkor jött Frank Miller, a Denevérember világát megreformáló képregénye, a Batman: The Year One. Miller ebben a művében visszanyúl a gyökerekhez, és a karakter univerzumát olyannak mutatja be, amilyen eredetileg is volt: nyomasztónak, szorongásokkal telinek és groteszknek.

A Batman legenda első modern feldolgozása 1989-ben készült el Tim Burton rendező keze alatt Jack Nicholson (Joker) és Michael Keaton (Bruce/Batman) főszereplésével. És amit eredményezett az egy szürreális világ, gótikus hangulat, sötét díszletek, rideg felhőkarcolók, hideg sikátorok, betegebb, elvontabb fikció, amely nemcsak a miller-i hagyományokból táplálkozik, hanem javarészt Tim Burton legendás agyament alkotói kreativitásából, mindez Gotham City-ben az örök sötétség nyomasztó városában, ahol a nagyváros két abszurd teremtménye, a denevérként hangtalanul suhanó igazságosztó, és egy örök mosolygó, pszichopata bohóc küzd meg egymással. Aztán következett az 1992-es Batman visszatér, szintén Tim Burton agyszüleménye, mely ugyanezen az alapkoncepción halad tovább, a történetbe újabb groteszk figurákat bevonva, a Pingvinembert (Danny DeVito) és Macskanőt (Michelle Pfeiffer). Szintén 1992-ben hódító útjára indult egy Batman animációs sorozat is mely 1993-ban Emmy díjat nyert. Aztán jött Joel Schumacher két rendezése: az 1995-ös Mindörökké Batman, Val Kilmer, Tommy Lee Jones és Jim Carrey főszereplésével, majd az 1997-es Batman és Robin, George Clooney és Arnold Schwarzenegger főszereplésével. Ez utóbbi kettő hőseit szirupos, giccses univerzumba álmodta meg Schumacher, így a sorozat a sok támadás, és bukás után szó szerint jegelve lett.

Christopher Nolan 2005-ben az alapoknál kezdte a mítoszépítést, hisz az előző két Batman-filmek messze elkalandoztak a képregények sötét világától. Az elvárásoknak megfelelően Nolan a Batman:Kezdődik!-ben (nem egy eredeti cím) hitelesen ábrázolja azt a folyamatot, melynek során Bruce Wayne Batmanné változik, és az akciójelenetek is elég látványosra pörgősre, eredetire sikerültek. Ebben a nyugtalanító világban Christian Bale kivallóan alakítja a denevérember figuráját, és ezzel a filmmel a Batman széria újra visszakerült méltó helyére.

Ezután a sort az Animátrixhoz hasonlóan, hat önálló anime-epizodóból álló Batman:Gotham lovagja folytatta, mely a Batman:Kezdődik! és A sötét lovag közti űrt töltötte ki.

A legújabb opusz - A sötét lovag

És elérkeztünk a legújabb filmig, A sötét lovagig. Még sötétebb elborult világ, elmosódott határok jó és rossz között, szétkent fehér festék, szörnyű tragédia, megdöntött bevételek. Mindez 2008-ban ismét Nolan rendezésében, és Bale főszereplésével.

Az utóbbi időkben megszaporodó szuperhős-filmek közös vonása, hogy manapság mindegyik a képregényhősök lelkének pontos térképét akarja fehér abroszon tálalni nekünk- az éhes közönségnek. Több dráma, több érzelem, több emberibb érzés, esendőbb hétköznapi arc, hogy még közelebb érezzük magunkhoz a régebben oly elérhetetlennek tűnő hősikont. Előtérben helyeződnek a belső motivációk és konfliktusok, hogy minél jobban megértsük egy emberi elme döntéseit. A legújabb Denevérember-opusz története mindössze néhány hónappal az előző rész sztorija után kezdődik. Gotham Cityt ellepték a főszereplőhöz hasonló maszkok mögé bújó önbíráskodó rosszfiúk, vagy épp imitátorok. A helyi alvilágban is elszabadul a pokol, a káosz, a pusztítás, a fájdalom lételemét hirdető öntörvényű Joker (Heart Ledger) felbukkanásával. Joker figurája maga a megtestesült rossz, a kiismerhetetlen pszichopata, Batman énjének sötét foltja, mely önálló életre kell, és tiszta lelkekkel táplálkozik. E ördögi grimaszt kanyarító, a halál szelét okádó figura mellett reményt jelent viszont a jó ügyért harcoló államügyész, Harvey Dent (Aaron Eckhart), aki a város új maszknélküli hősévé válik.

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy meddig él egy városi legenda, meddig tudja fenntartani a kitörni készülő mocsok és káosz felett a rendet, vannak-e határai, mi történik akkor, amikor a hős alól is kicsúszik a talaj, és emberi érzelmei sebezhetővé teszik, mindaddig, mígnem ő sem tud úrrá lenni a káoszon. Vagy hősként halsz meg, vagy elég sokáig élsz ahhoz, hogy te légy a bűnöző. Szükség van láthatatlan világmegmentő arcnélküli fantomokra, vagy az arcukat felvállaló igazi hősök kellenek? Meddig sebezhető egy ember? Meddig bírja az önmagában lévő jót kamatoztatni? Elég egy kis szikra és az emberi lélek beszennyeződik? Ezernyi kérdés pörög a fejünkben, miközben ezernyi briliáns, döbbenetes feszültségpont vagy remekbeszabott pillanatképek, majd hirtelen alattomosan brutális képsorok, pörögnek a filmvásznon. Ez a káosz szépsége. Művészi anarchia! Amit nem lehet uralni! És itt ezen a ponton megszületik, a sötét lovag! A legenda új és minden eddiginél mélyebb rétegébe vezet, az emberi esendőség, és pillanatok alatt beszennyeződő elme sötét kijárat nélküli világába. Izgalmas érdekfeszítő két és fél óra. Izgatottan várjuk a harmadik részt mielőtt befejezi röptét a denevér...