A történet már az első jelenetekben megágyaz a kiszolgáltatottság érzésének: a film főhőse Rita (Lovas Rozi), egy cipőboltban dolgozik. Az üzletet éppen aznap zárják be, őt pedig egy futócipővel „végkielégítve" elbocsátják. A megalázó lezárás után céltalanul indul hazafelé - ám az utcán váratlanul elrabolják.

Egy sötét, üres szobában tér magához, amely az Árpád család budapesti nagypolgári lakásában található. A kezdeti sokk után pszichológiai nyomásgyakorlás veszi kezdetét: elrablója azt állítja, hogy ő valójában Szilvi, a család rég eltűnt lánya. A megkötözött Rita csak akkor szabadulhat, ha hajlandó elfogadni új identitását. Többszöri megtörési kísérlet után látszólag be is adja a derekát.

Az Árpád család tagjai - Marci (Molnár Áron), Miklós (Simon Kornél), Juli (Gryllus Dorka), Rudi bácsi (Znamenák István), Anna (Józsa Bettina) és a családfő, a Papát alakító Szervét Tibor - egy zárt, időtlen világban élnek. A tejüveg ablakú, vasajtós lakás saját burokként működik, ahol kimondatlan szabályok és erélyes hatalmi dinamikák tartják fenn a működést.

A Papa a rendszer központja: mindent ő irányít, a vacsoraasztalnál külső veszélyekkel riogat, miközben a szeretet és a paternalista biztonság ígéretével tartja egyben a családot - a szabadság teljes elvesztése árán.

A film egyik kulcskérdése is ez, meddig terjed az alkalmazkodás, és mikor válik az önfeladás visszafordíthatatlanná. Rita a túlélés érdekében kénytelen felvenni Szilvi szerepét és beilleszkedni ebbe a torz családi rendszerbe. A kezdeti ellenállást fokozatosan váltja fel az alkalmazkodás. Szilvi karaktere döbbenetes jellemíven halad végig: a kiszolgáltatott áldozatból lassan domináns figurává válik.

A történet során világossá válik, hogy az Árpád család rendszere nem pusztán erőszakkal, hanem jól megtervezett, előre megírt szereposztással és belső hierarchiával működik. Jól szemlélteti ezt az a jelenet, amikor Szilvinek véletlenül rossz naplót adnak, melyben hibásan szerepel egy családtag, akit végül mégsem írtak a történetbe. Mindenki elfogadja tehát a rá kirótt funkciót - legyen az az „együgyű" testvér, az alkoholistát játszó rokon vagy a feltétel nélkül lojális családtag, akkor is, ha az abszurd, vagy megalázó.

A film hűen ábrázolja az emberi alkalmazkodóképesség árnyoldalát: mennyire gyorsan képes az ember beleszokni egy szorongató helyzetbe, ha az biztonságot ígér.

A történet bővelkedik olyan jelenetekben, amikben még nézőként is majdnem megtörünk, csak legyen már vége. A fordulópont akkor érkezik el, amikor Szilvi végre kiszabadul a család börtönéből. Visszaveszi régi élete egyik utolsó tárgyi emlékét, a kirúgása napján kapott futócipőt, és futni kezd benne. A mozgás a szabadság gesztusának tűnik - egészen addig, amíg ki nem fullad egy koszos aluljáróban. A feje fölött egy fényreklám ugyanazt a cipőt hirdeti, a szabadság ígéretével azonosított szlogennel, miközben alatta hajléktalanok iszogatnak. A helyzet már annyira abszurd, hogy végül együtt mindhárman harsány nevetésben törnek ki. A jelenet ironikus és kegyetlenül pontos: a szabadság mítosza és a társadalmi valóság élesen ütközik.

A film pesszimista végkifejlete tovább árnyalja a képet. A status quo ugyan megbillen, de valódi felszabadulás helyett csupán a rendszer módosított változata körvonalazódik - erős, Kelet-európai történelmi áthallásokkal. A kérdés nem az, hogy lehet-e változás, hanem az, hogy a változás mennyiben jelent valódi szabadságot.

Az Itt érzem magam otthon igazi high concept film: az erős alaphelyzet végig megtartja a feszültséget. A thriller műfaji elemei magabiztosan működnek, a forgatókönyv tudatosan felépített és átgondolt. A több mint kétórás játékidő ugyan próbára teszi a néző koncentrációját, de a bezártság és a pszichológiai nyomás érzékeltetéséhez ez a tempó indokolt.
A színészi játék európai léptékű; Lovas Rozi alakítása kiemelkedő, aki elementáris erővel jeleníti meg az identitás szétesését és újraszerveződését.

A magyar filmes felvevőpiac sajnos rendkívül kicsi. Egy ma állami támogatás nélkül készült film rendkívül kiszolgáltatott helyzetben van. Kockázatos, hogy képes-e visszahozni a költségeit. A napokban számos kalózoldalra is feltöltötték a filmet, ami jelentősen nehezíti a készítők helyzetét - különösen egy olyan produkció esetében, amely nem részesült állami támogatásban, éppen ezért minden megváltott mozijegy közvetlen támogatást jelent az alkotóknak.

Az Itt érzem magam otthon pedig olyan vállalás, ami ritka a mai magyar filmes közegben - éppen ezért megérdemli a figyelmet. Nem fogtok csalódni!

9,5 / 10 

A film megtekinthető a szombathelyi AGORA Savaria Filmszínház műsorában:

Hildebrand István terem

Február 26. 17:00
Február 27. 15:20
Február 28. 19:20
Március 1. 17:20
Március 2. 20:00
Március 3. 19:50
Március 4. 15:00