Drótszőrű magyar vizsla 

Magyar fajta. Az 1930-as években tenyésztették ki: rövidszőrű magyar vizslák almaiban előforduló hosszabb szőrű kölyköket felnevelve drótszőrű német vizslákkal keresztezték. Mindenes vadászkutya, ami azt jelenti, hogy erdőn, mezőn és vízen is használják, a lövés előtti és utáni munkában is. Az apróvadat felkutatja, és vadmegállással jelzi, majd a meglőtt vadat megkeresi, és apportírozza. Vízi munkája kiváló, és a sebzett nagyvad után-keresésére (vércsapa) is jól használható.

Nincs különleges gondozásigénye, a szőrének ápolása is viszonylag egyszerű, habár néha ki kell szedni az elhalt szőrszálakat. Nagy mozgásigénye miatt azonban naponta kell vele foglalkozni, akár kertben, akár lakásban tartják. Ez azt jelenti, hogy nemcsak sétáltatni kell, hanem be kell vonni a kocogásba, a kirándulásba, vagy az ismert kutyás sportok valamelyikébe.  

Erdélyi kopó

Ősi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a főúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás fejlődésével használata visszaszorult a Kárpát-hegység nehezen bejárható erdőségei közé. A változatos terepviszonyok hatására alakult ki az erdélyi kopó két típusa: a hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopó. A két változatot rendszerint együtt tartották. A XX. század elején az erdélyi kopót csaknem kipusztították, újratenyésztése 1968-ban kezdődött. Napjainkban Magyarországon kívül jelentős állománya van Romániában.  

A hosszúlábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz nagyvad - régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz -, a rövidlábú erdélyi kopót fedett területeken apróvad - róka, nyúl -, valamint sziklás terepen zerge vadászatára használták eredetileg. 

Az erdélyi kopó az egyik legelegánsabb kutyafajta. A hosszúlábú változat fekete cservörös jegyekkel és fehér jelzésekkel, marmagassága 55-65 cm, a rövidlábú változat vörös (újabban zsemlesárga) fehér jegyekkel, marmagassága 45-50 cm. Testtömege hosszú lábú változat: 30-35 kg, rövid lábú változat: 22-25 kg. Várható élettartama 14 év. Rövid szőre különösebb gondozást nem igényel. Használatából adódóan teste atletikus felépítésű, szikár, izmos, mozgása kiegyensúlyozott, elegáns. Egész megjelenése nemességet, harmóniát tükröz.

Az erdélyi környezeti viszonyok a kopót szívós, bátor kutyává tették. Igénytelen és alkalmazkodó, a terelőkutyákkal ellentétben nem bőbeszédű, feleslegesen sohasem ugat. Játékos és gyermekszerető természete ideális családi kedvenccé teszi anélkül, hogy szüksége lenne kényeztetésre. Idegenekkel szemben tartózkodó, bizalmatlan, de gazdájához nagyon ragaszkodik. Nyugodt természete, tanulékonysága miatt lakásban és kertes házban egyaránt tartható. Bátorsága, hűsége alapján jó házőrző válik belőle. De sohasem szabad elfelejteni, hogy az erdélyi kopó elsősorban vadászkutya, aki ősi ösztöneinek csak nehezen tud ellenállni. Póráz nélkül sétáltatni csak a legnagyobb körültekintéssel szabad, hiszen elég egy felugró nyúl, és kutyánk hanyatt-homlok rohan utána és talán soha nem tér haza. Ezért nagyon fontos az erdélyi kopó megfelelő képzése, a rengeteg séta, játék, amellyel mozgásigényét a gondos gazda kielégíti.

Komondor

Ázsiai eredetű, ősi magyar pásztorkutya fajta. Ősi változata minden valószínűség szerint vándorló, pásztorkodó ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe. 

A komondor az egyik legismertebb magyar pásztorkutyafajta, amelyet mai formájában a legrégebben tenyésztettek ki. Nevének több magyarázata is van. Valószínűleg a kuman (kun) szóból származik, 1454-ben bukkant fel nyelvemlékeinkben, a Debreceni kódex 1519-ben már kutyanévként említi a kamondort vagy komondort. A szó a türk nyelvekben a kumanokhoz tartozást jelentette.

Nevezték gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkasebnek, pusztai komondornak, lompos szőrű komondornak, bagolyszemű komondornak vagy csak egyszerűen komondornak, amely szó a nyelvemlékek szerint mindig a nyájat őrző nagy testű kutyákat jelölte. Legfeltűnőbb sajátossága a szőrzete, amelyhez hasonló csak a pulinak és a bergamói pásztorkutyának van. Mérete mellett ez a szőrzet teszi a komondort impozánssá, látványossá. 

Nagy termete és vastag szőre ellenére mozgása kimért, elegáns. Eredeti munkájából kifolyóan nem nagy igényű fajta, ha megvan a megfelelő tér a mozgásához és a gazdai szeretet, tökéletesen jól érzi magát. Az udvar, porta őrzése annyira a vérében van, hogy tanítani sem kell. A területét nappal keveset mozogva, heverészve őrzi, de ébersége egy pillanatra sem lankad, éjszaka viszont állandó mozgásban van, őrjáratozik. A betolakodókat szembe támadja le, és nem a megsemmisítés, hanem a hatástalanítás a célja. Egyesek szerint a komondor mellett be lehet menni a portára, de kijönni nem.

Kimondottan embercentrikus, szeretetét nem csak gazdájára, hanem a családtagokra és a közeli barátokra is kiterjeszti. Nem éppen a kiképzők álma, hiszen megszokta, hogy önálló döntéseket hozzon, a számára értelmetlen parancsokat egyszerűen elengedi a füle mellett. Ennek ellenére igényli a foglalkozást, hiszen így alakulhat ki a gazda és a komondor között egy egészséges kapcsolat.

Kuvasz

A kuvasz a magyar kutyafajták közül az egyik legrégebbi nyájőrző kutya, talán ősibb, mint a komondor. Elődei a honfoglaló magyarokkal kerültek a Kárpát-medencébe, akik nyájak őrzésére használták a ragadozó vadállatok és a rablók ellen. Az Árpád kortól a XX. század elejéig, fejlett vadászösztönét felismerve, előszeretettel alkalmazták vadászatra is. A pásztorkodás megszűntével a tanyák és vidéki kúriák nyájőrzőkutyája lett, s esténként, ha eleresztették őket a láncról, életveszélyes volt magányosan csámborogni az alföldi tanyák közt. A kuvasz őrző-védő pásztorkutya, de hajdan vadászkutyaként medve-, bölény-, és őstulokvadászatnál alkalmazták, ma gazdaságok és házak őrzésére használják. Büszkeséget és nemességet sugárzó kinézete miatt manapság egyre többen tartják.

Neve eredetéről megoszlanak a vélemények. Egyes források szerint türk eredetű szó, és olyan verzió is van miszerint az ótörök küvez, vagyis "büszke" szóból ered, amelyhez közvetlenül kapcsolódik a kipcsák qubas (egy kutyafajta). Ezek viszont közvetlenül származtathatók a perzsa kuwāsa (= minőség, vagyon) szóból, ami a legrégebbi ismert szóalak, de mégis ez hasonlít leginkább a magyar névhez.

A kuvasz okos, intelligens kutya. Kellő mennyiségű és megfelelő nevelés és szocializáció után látványos, eredményes őrző-védő és ügyességi munka várható el tőle. Aki nem rest kutyájával rendszeresen foglalkozni, és gazdáját rajongásig szerető, tulajdonát mindhalálig védelmező, lenyűgöző szépségű kutyát szeretne, nem fog csalódni benne.

Mint minden fajtának, a kuvasznak is szabad mozgásra és tágas kennelre van szüksége. A láncra kötést, tartós kennelben tartást nem tűri. Az ingerszegény környezetet, a gazdával való rendszeres kapcsolat hiányát, a szeretetet nélkülöző, igazságtalan bánásmódot, a követelménymentes életet nehezen viseli.

Mivel önálló, határozott jellemű, csak erős, határozott gazdáknak való, akik ki tudják elégíteni munka- és térigényét. Kis területű portákra, lakásokba nem való.

Magyar agár

A magyar agár ősi vadászkutyafajta. Eredete a honfoglalás korához vezethető vissza, ezt ásatások során felszínre került koponyacsontok is igazolják. Gyorsaságának növeléséhez a XIX. században különféle agárfajtákkal is keresztezték.  A legkevésbé ismert magyar kutyafajta, amely nem egyszer a kihalás szélén állt.

A magyar agár kegyeit külön el kell nyerni. Nem megfelelő bánásmód esetén szökőssé is válhat, amit nehéz megakadályozni, mivel két méteres kerítés felett érintés nélkül repül át, a pórázát pedig másodpercek alatt el tudja rágni!

Értelmes, nyílt természetű, barátságos, ámde távolságtartó kutya. Tartása nem kíván semmi különlegességet, rövid szőre miatt lakásban, velünk is élhet. Sőt, az igazi helye a szobában, a kanapén van, ahogy azt az évszázadokon át nyújtott kimagasló teljesítményével, eredményeivel kiérdemelte és meg is kapta.

Éber, személy - és házőrzőösztöne fejlett, de ez nem vezethet oda, hogy agresszív, harapós legyen. Rendkívűl jó futó, ezért Balaskó Norbert „a nyílsebes főnemes" titulussal illette.

Mudi

A XVIII-XIX. században magyarországi terelő pásztorkutyák és feltehetőleg különféle állófülű német juhászkutyák spontán keveredéséből alakult ki. Az egyik legritkább, legkevésbé ismert magyar pásztorkutyafajta. A pásztorok német puli néven ismerték, ma már csak ritkán látható a nyájak, csordák mellett. Latin neve: Canis familiaris ovilis Fényesi, magyarul Fényes juhász kutyája.

Első pillantásra egyszerű keveréknek tűnhet. Szőre rövidebb mint a többi pásztorkutyáé, könnyen tanuló, intelligens állat. Tulajdonképpen bármely színben előfordulhat, de a standard nem ismer el minden színváltozatot. A leggyakoribb a fekete szín, van vörös, barna, fehér, fakó és hamvas (kékes árnyalatban játszó), de sokak szerint a legszebb, legkülönlegesebb színváltozat a cifra, a szürke alapon feketével spriccelt, amely Fényes Dezső szerint a mudi legeredetibb színváltozata.

Mivel a mudit eredeti munkája juhászokhoz, pásztorokhoz kötötte, a külleme másodlagos kérdés volt. Szolgálatkész, munkabíró és nem túl igényes kutyára volt szükség, a mudi pedig tökéletesen megfelel ezeknek a követelményeknek. Ezenkívül hosszú életű, intelligens, tanulékony, akinek a gazdája az istene, és egyetlen szemvillantásból is ért. A terelőversenyeken ma is kiemelkedő eredményeket ér el. A „dog dancing" és „agility" sport rajongói is felfedezték mozgékonysága, értelmessége és könnyen képezhetősége okán. Kitartásuk, kitűnő szimatuk miatt a katasztrófakutyák között is feltűnt néhány példányuk. Az sem fog csalódni, aki városi kutyának szeretné: nagyfokú alkalmazkodó képessége, kis termete a lakásban tartást is lehetővé teszi. Ez utóbbi szerepében a szennyeződést szinte taszító, igen könnyen tisztán tartható szőrzete külön előnyt jelent!

Puli

A puli egyike a kilenc magyar kutyafajtának, és világszerte a legismertebb terelőkutyafajta közülük. Mintegy száz éve szervezetten tenyésztik. Ősei a pásztoremberek nélkülözhetetlen segítői voltak. Akár egy marhát is adtak egy-egy híres terelő kölykéért. A külsejével nem törődtek. A puli fennmaradása a szorgalmának, találékonyságának, intelligenciájának tudható be. A zord körülmények, a kemény munka edzetté, ellenállóvá és igénytelenné tették a fajtát, ezek a vonások pedig a mai napig jellemzőek a pulira.

A puli története messzire nyúlik vissza. Már a Kr. e. 4. évezredből maradt ránk olyan sumer szobor, amely egy pulihoz nagyon hasonlító kutyát ábrázol. Annyi bizonyos, hogy őseinkhez valamikor ázsiai vándorlásuk közben került, s együtt érkeztek a Kárpát-medencébe, ahol évszázadokig mint a pásztorok hű segítője szerzett magának hírnevet.

Egyénisége elbűvölő. Kedveskedő, családszerető, különösen kedveli a gyerekeket, ezzel együtt önérzetes és sértődékeny. Kitűnő házőrző, aki mindent hangosan kommentál. Megvesztegethetetlen hírben áll. A kertes házak őrzőjének, barátnak egyformán alkalmas jószág. Városi lakásban - nemezesedő bundájának erős szaga miatt - nem ajánlott a tartása.

Erről a kutyáról el lehet mondani, hogy csak éppen beszélni nem tud. Szinte mindent megért! A jól nevelt puli nem csak gazdája szavait, de intését, sőt akár szemeivel kifejezett akaratát is parancsnak veszi, és feltétel nélkül teljesíti. Energikus, mozgékony, nagyon élénk vérmérsékletű, sohasem lusta állat. Bátor, szinte semmitől sem fél. Ugatós, de kiegyensúlyozott kutya.

A puli szőrzete magától nő fürtösre: a bundában vannak erős, sprőd spirálisan csavarodó felszőrök, amelyeket körülvesz és át-meg átsző a puha és finom pehelyszőrök tömege. A fürtöket mesterségesen előállítani tehát nem kell, a genetika erről gondoskodott, viszont rendezgetni és ápolni mindenképpen szükséges.

Pumi

A XVII-XVIII. Században Magyarországon alakult ki az ősi puli, valamint az országba bekerült német és francia terrier jellegű terelőebek kereszteződése folytán. A XX. század eleje óta önálló kutyafajtaként jegyzik. A pumi ma már a puli mellett az egyik legismertebb terelőkutyánk, nemzeti örökségünk része. Kiváló kísérő- és sportkutya.

A pumi közepesnél kisebb méretű kutya, amely megjelenésében le sem tagadhatná a terrier ősöket. Szőrzete 4-7 cm hosszú, tincses, nem nemezesedik, de rendszeres ápolást igényel: ajánlatos olykor trimmelni és ollóval igazítani. Leggyakrabban a szürke különböző árnyalataiban fordul elő, de van fehér, fekete és fakó színű is.

A pumi egy négy lábon járó vitalitásbomba, amelynek energiája kimeríthetetlen. Rendkívül éber, véleményének mindig hangos csaholással, ugatással ad hangot, amely szokása a szomszédok tetszését nem mindig nyeri el. Nagyfokú mozgásigényét leginkább kertes házban képes kielégíteni, lakásban csak az tartsa, aki naponta több órát tud rá szánni. Gyorsan tanul, hihetetlenül mozgékony, ideális a különböző kutyás sportok űzésére. Szeret szerepelni, a figyelem középpontjában lenni, „bohóckodni", ezért elsősorban aktív, mozgalmas életet élő családoknak ajánlható.

Rövidszőrű magyar vizsla

A rövidszőrű magyar vizsla világszerte az egyik legismertebb magyar vadászkutya. Legközelebbi rokona a drótszőrű magyar vizsla. A magyar vizsla ősei a vándorló magyar törzsekkel kerültek hazánkba. Írásos emlékeket, ábrázolásokat már XVI. századi dokumentumokban is találhatunk. Vadászati jelentősége a XVIII. századtól fokozódott. A XIX. század végén már vizslaversenyeket szerveztek Magyarországon, ahol a magyar vizslák is eredményesen szerepeltek. A fajta fejlődésében ebben az időben valószínűleg fontos szerepet játszott a pointer. Modern, szakszerű tenyésztése 1920-ban kezdődött. 

A magyar nyelvben a vizsla szót, valószínűleg a vigy, vizs, vis alakból képezték, melynek jelentése vigyáz vagy vizslat.

A magyar vizslákra jellemző az elegáns megjelenés, a könnyed felépítés, a harmonikus mozgás. Testalkata szikár, a szépség és erő harmóniáját tükrözi. A rövid szőrű vizsla zsemleszínű szőrzete alig kíván gondozást. A lakásban tartott példányok szőre egész évben hullik, ezért rendszeres kefélést igényel. Középnagy, 52-61 cm marmagasságú, 19-24 kg súlyú (egyes megtermett példányok akár a 35 kg-ot is elérhetik), rendkívül elegáns megjelenésű és mozgású, kedves, engedelmes természetű, még a vizslák közül is kitűnik intelligenciájával. A vizslák között a legsokoldalúbbnak tartják, amely egyedül végzi el a pointerek, szetterek és a többi vadászkutya munkáját, szóval igazi mindenes.

A rövid szőrű magyar vizsla nemcsak vadászkutya, hanem a család kedvence és a gyerekek játszópajtása is, hiszen intelligenciája, alkalmazkodóképessége minderre alkalmassá teszi. Nyugodt, jóindulatú, érzékeny, a durva bánásmódot nehezen viseli, de a szerető gazdának a csillagokat lehozná az égről. Rendkívül könnyen tanítható, de házőrzőnek nem alkalmas: a besurranót éppúgy körülrajongja, mint a közeli barátot. A drótszőrű magyar vizslával szemben a rövid szőrű inkább alkalmas lakásban tartásra, igazi „kanapé-specialista", sőt télen a rövid szőrzete nem mindig nyújt megfelelő védelmet a metsző hideg ellen.

Városi tenyészetekben túlfinomodik, betegségek iránt fogékonnyá válik, gyenge idegzetű lesz, noha szigorú és következetes tenyészkiválasztással a legjobb és modern vadászatra legalkalmasabb vizslát lehetne faragni belőle.

Források:

kutyabarat.hu/hasznos/222/ismerd_meg_a_kilenc_magyar_kutyafajtat

http://www.kutya-tar.hu/fajtak/magyar/nev

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ria:Magyar_kutyafajt%C3%A1k