Az alaptörténet klasszikus, minden adott egy igazi komédiához. Katalin kezét, még egy jómódú páduai úr lányaként sem meri megkérni senki, összeférhetetlen természete, és csípős nyelve miatt. Ez húga helyzetét is megnehezíti, mert apjuk ragaszkodik hozzá, hogy Bianca (Nagy Ilona) csakis akkor mehet férjhez, ha Katalin már elkelt. A kérők hasztalan igyekeznek Baptistát (Gazsó György) meggyőzni, hogy adja már férjhez a szép és szelídnek látszó kisebbik lányát, az apa nem hajlandó erre. Úgy tűnik, a szituáció feloldhatatlan, hiába próbálkoznak az elszánt udvarlók csellel, házitanítóként Bianca közelébe férkőzni. Míg egy nap a városba érkezik Petruchio, veronai nemes, aki alkalmasnak érzi magát arra, hogy Katalin kegyeibe férkőzzön. Hiába minden intés, hiába az atyai figyelmeztetés, Petruchio nem áll el eredeti szándékától. A két főszereplő, Parti Nóra és Kocsis Pál végig magukra vonják a nézők figyelmét, tehetséges játékukkal igazi karaktereket jelenítenek meg. Parti Nóra ügyesen tárja elénk Katát - ahogyan Petruchio szólítja -, és a zsémbes hölgy mögött láttatni engedi az igazi nőt. Ez például megnyilvánul abban, ahogyan lelkesedik a Petruchio által varratott új kalapért illetve ruháért, amiket azonban a leckéztetés részeként nem kaphat meg. Kettejük harca hatja át az egész komédiát. Figyelemre méltó az első összecsapásuk, amit kiválóan valósítanak meg. A szavak, gesztusok, mozgásformák önmagukért beszélnek. Katalinból előbújik a benne lakó gyermek, kirohanásaival, rúgkapálásaival együtt. Kocsis Pál remekül alakítja Petruchiót, a darab során egyre jobban kibontakozik a feleségét szerető, ám mindenáron megnevelni akaró férfi képe.

A cselekmény a másik szálon is fut tovább, hiszen Bianca sem szeretne pártában maradni. Bianca jelleme szintén összetett, a szelíd külső mögött látni véljük az elszánt nőt. Kérői között megtalálhatjuk Gremiót, az öregedő, kissé piperkőc, ám nősülni akaró páduai polgárt, akit Spindler Béla jelenít meg. Ott van Hortensio (Némedi Árpád), aki célja érdekében még arra is hajlandó, hogy álruhába bújjon. A legelszántabb azonban Lucentio (Horváth Illés), aki kísérőjével Tranióval (Herczeg Tamás) még az összeesküvéstől sem riad vissza. Epres Attila valósággal sziporkázik a különböző szerepekben. Ő játssza Biondello, Lucentio szolgájának, Curtio, Petruchio háza gondnokának, a szabónak, az iskolamesternek szerepét, és ő jeleníti meg Lutentio nagyothalló, kissé furcsa viselkedésű apját Vincentiót is. A közönség nagy lelkesedéssel jutalmazta Epres Attila egy-egy újabb átváltozását, amit a színész ügyesen vitt véghez. Benedek Miklós a tőle megszokott méltósággal, úriember stílusában vonul a színpadra, Lutencio igazi apja szerepében.

A darabot Znamenák István rendezte, aki igyekezett Shakespeare makrancos hölgyét korunk emberéhez közelebb hozni, amit Nádasdy Ádám fordítása is elősegített. Az archaikus szöveg helyett mai nyelvezetet használ, élvezhető stílusban. Fimon humora nem maradt viszonzatlan a nézők soraiban. A komédia időszerűségét, mint például a testvérek rivalizálása, amit jól kidomborított Katalin és Bianca székhez kötözős jelenete, a férfi és nő örök harca, a vetélkedés a szeretett nőért; a jelmezek is kihangsúlyozzák. A fehér, elegáns öltönyökön keresztül, a rikító papagájszíneken át az egyszerű ruhákig széles a skála, ahol megfigyelhetjük a mai és reneszánsz viselet keveredését. Ötletes a tandem kerékpár felhasználása, ami nagyszerű lehetőséget ad a férfidominancia kifejezésére, hiszen aki elől ül, az irányít. A jelmezeket Cselényi Nóra tervezte.

A végére persze kialakulnak a párok. Hogy a három párból melyik az igazi? Ki az a nő, aki férje első hívó szavára megjelenik? Petruchio, aki egy macsó elbizakodottságával hisz átnevelő munkája sikerességében, fogadást ajánl. Vajon valóban fordul a kocka? Az összeférhetetlen Katából férje első szavára ugró, engedelmes feleség válik? A látszat valóban ezt sugallja, de Katának a közönséghez intézett kacsintása utalás arra, hogy teljesen azért ő sem adja meg magát.