- Melyik a kedvenc meséje?
- Nehéz kérdés. Több ezer mesét ismerek, igazából mindegyiket szeretem, még azokat is, amelyek amúgy feszültséget keltenek bennem. Inkább úgy közelíteném meg a kérdést, hogy melyik az a mese, amelyet éppen élek. Ilyet viszont egyik páciensemtől sem kérdezhetek, a terápiában nekem kell megtalálnom az őt segítő mesét.

- Én azonban feltehetem Önnek. Melyik lenne az?
- Na, jó. Van egy csodálatos azeri mese. Röviden, arról szól, hogy az egyik szereplő eladja valakinek az álmát, és ez a valaki addig megy, amíg meg nem találja a megvásárolt álmot. A történet nekem abban segít, hogy ne mondjak le saját álmaimról.

- És mi az ön álma?
- Egy saját tulajdonú meseterápiás központ létrehozása, ami félig-meddig már meg is valósult Balatonrendesen, bár a hivatalos megnyitóra legalább tavaszig várni kell. Attól kezdve ott zajlanak majd a terápiák, valamint a szellemi háttérmunka. 32 éve dolgozom azon, hogy a mese visszakerüljön abba a rangba, amelyben évszázadokon át tartották. A Metamorphoses Meseterápia-központ ennek a munkának a megkoronázása lesz.

- Ugorjunk akkor vissza az időben! Hogyan kezdődött az egész?
- Nagyon vonzódtam a mesékhez, elsősorban a minél ősibb történetekhez. Mindig is éreztem, hogy többek, mint szórakoztató, lélekfrissítő alkotások.

- A jó győz, a rossz veszít.
- Igen, minden mesének megvan a mindenki számára egyértelmű, egyszerű üzenete. Ám a mesék több jelentésréteggel rendelkeznek, és a mélyebb tanítások az emberi létezés mikéntjére, értelmére vonatkoznak. A megértésükhöz persze rengeteg munkára van szükség, olykor több hetet, hónapot is igénybe vesz egy-egy történet feldolgozása, hisz kódolt képekben, szimbólumokban tárolt üzenetek rejlenek bennük, nem árulják el rögtön, mit és hogyan kell csinálni. Elkezdett hát izgatni, hogy a régiek vajon tudták-e ezt. Miért volt szükség annak idején mesemondókra? Milyen volt a kapcsolatuk a közösséggel? És kutattam, 15 éven keresztül. Az elméleti tudást végül az egyik gyermekem betegsége alakította gyakorlativá. A fiam az egyik mesébe kapaszkodva volt képes a gyógyulásra. Akkor változott meg minden. Elkezdtem meséket mondani kórházakban, amitől - akkor még számomra érthetetlen módon - a betegek jobban lettek. A következő lépés ennek a folyamatnak a megértése volt. Ez újabb 4-5 évbe telt, utána már le is tudtam írni a tapasztalataimat.

Illusztráció. (MTI-fotó: Mohai Balázs)

- Amivel megalkotta a Metamorphoses meseterápiát.
- Igen, a gyakorlat rendszerré tudott érni. Az alaptétele, hogy nincs olyan élethelyzet, amelynek ne lenne mesebeli párja. A meseterápia végső soron a mesék tudatos használata a személyiségfejlődésben vagy azokban az egyensúlyvesztett állapotokban, amikor az ember kizuhan önmaga középpontjából. Ez vissza lehet állítani testileg, lelkileg és szellemileg is - a meseterápia mindhárom szinten hatásos.

- Pontosan hogyan működik a módszer?
- Probléma esetén a meseterapeuta megkeresi, hogy melyik mesében adódik ugyanolyan helyzet, ami a páciens életében előállt. A mesehős nincs megrekedve, ő ügyesen ki tud keveredni a bajból, mert jól dönt, megtalálja a helyes megoldásokat. A két helyzetet egymásra lehet vetíteni, s máris megmutatkoznak a különbségek. Így kiderül, hogy a kliens miként tud a jól működő történetből segítségre lelni, és milyen úton kell továbbmennie. Ehhez persze a meseterapeutának rengeteg mesét kell ismernie, mert olyan nem fordulhat elő, hogy ha egy történet nem hozza meg a kedvező változásokat, akkor jön következő. Nagyon pontosan kell tudni, melyik a megfelelő mese. Vannak, akik ezoterikusnak találják a módszert, de nincs benne semmi ilyesmi. Csak egy történet van, amelyben ott a gyógyulás kulcsa.

- Mennyi ideig tart a terápia?
- Legalább fél évig, de volt már olyan is, amikor a megoldáshoz 3 évre volt szükség. Tudom, hosszúnak tűnik, de gondoljon csak bele: a páciensnek hozzá kell igazítania az életét a meséhez, és a történet csak akkor engedi tovább, ha az egyes állomásokon lévő kihívásokat le tudja győzni. Ezt fel kell építeni mind a gondolkodás, mind a cselekvés szintjén. Ez egy oda-vissza ható folyamat, minden, ami történik a mesében, kompatibilissé kell hogy váljon az életével, és fordítva.

- Fontos, hogy kinek mi a kedvenc meséje?
- Sokat elmond az illetőről, nagyon sokszor a tudat alatt kiválasztott meséink tartalmazzák a válaszokat a kérdéseinkre. Ám minden eset egyedi. Hiába jön be hozzám egy nap öt ember ugyanazzal a kedvenc mesével, öt különböző terápia lesz, mert másféle testi és lelki érzések kapcsolódnak hozzá, azok döntik el a kezelés irányát. Csak kíváncsiságból. Önnek például mi a kedvenc meséje?

- Gondolkodom már rajta egy ideje, de nem tudnék kijelölni egyet.
- Az jót jelent. Valószínűleg egy egészséges emberrel ülök szemben, akinek most nincs semmi olyan problémája, ami miatt egy meséhez kellene nyúlnia. Ha majd lesz, talán eszébe fog jutni egy történet is.

- Jó lenne ezt elkerülni. Ha már itt tartunk, melyek a leggyakoribb panaszok?
- A legnagyobb probléma, hogy sokan nem tudják, kik is valójában, identitásválságban szenvednek, nem érzik jól magukat a bőrükben, nem találják az útjukat. A másik a párkapcsolatok nehézsége, a nő és a férfi viszonya. De hát ilyen világban élünk. Nem nagyon van kellő tudásunk saját magunkról, nem tudjuk, mivel születünk. A szerepek pedig összekeveredtek, a férfiak és a nők összezavarodtak, kaotikussá vált minden. Manapság már mindent lehet, ám ez nagyon káros sok olyan emberi működésre, amelynek egyébként a hagyományokban letisztult formája van.

- Akkor a terápia elsősorban felnőtteknek szól?
- Nem feltétlenül. Már ötéves kortól el lehet kezdeni, de akkor még csak a szülőkkel együtt. Felső korhatár viszont nincs. Már három nagy területen hozzáférhető az akkreditált meseterápia-tanfolyam: egyrészt pszichológusok, orvosok számára, másrészt pedagógusoknak, tanároknak, harmadrészt a gyermekvédelem terén. A tanfolyamot végzett meseterapeuták saját területükön, saját pácienseiken tudják használni a módszert. Vannak részterületek is, így például az idősgondozásban, a börtönökben, daganatos betegeknél, gyászterápiában. A meseterápia mindenkinek tud segíteni, sőt egyre többeknek, hisz időről időre igyekszem újabb területekre kidolgozni a speciális módszertant. Sokat lendített a munkán a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület megalakulása (tavaly óta működik) - már csak a meseterápiás központnak kell megnyílnia. És akkor én is továbbléphetek saját történetemben: kereshetek magamnak egy újabb álmot. 

Névjegy: Boldizsár Ildikó Dunaújvárosban született, tanulmányait Budapesten végezte, az ELTE esztétika-magyar-népművelés szakán 1986-ban diplomázott. Dolgozott az Országos Széchényi Könyvtár Új Könyvek szerkesztőségében, a Magyar Tudományos Akadémia levelező aspiránsaként pedig mesekutató lett. 1999-ben kapta meg a néprajztudomány kandidátusa címet. Elméleti tudását a gyakorlatba is átültetve megalkotta a Metamorphoses meseterápiás módszert. Több kiadónál 10 évet töltött el, hol szerkesztőként, hol főszerkesztőként, hol pedig íróként. Több mint harminc önálló kötete és mesegyűjteménye jelent meg. 2010 és 2013 között a paloznaki Meseközpont szakmai vezetője volt. 2014-ben alapította és azóta is vezeti a Metamorphoses Meseterápiás Egyesületet. Jövőre nyílik meg a Balaton partján saját tulajdonú meseterápiás központja.

*** 

A meseterápia mindazok számára lehetőséget nyújt önmaguk megtalálására és rendezésére, akik életük bármely szakaszában krízishelyzetbe kerültek: veszteségek, gyász, válás, magány, átmeneti vagy tartós egyensúlyvesztések esetén párkapcsolati problémákban - pl. beteljesületlen szerelem, elhagyás és elhagyattatás, elengedni nem tudás, kapcsolaton belüli rivalizáció -, valamint kommunikációs nehézségekben és a szorongások oldásában.

Az emberiség első meseterapeutája minden bizonnyal Sahrazád (leánykori nevén Seherezádé) lehetett, aki addig mesélt egy megcsalt és bosszúra éhes férjnek, míg annak lelkében le nem csillapodott a düh, a féltékenység, a zűrzavar és a bosszúvágy. Sahrazádnak nem volt könnyű dolga, hiszen ezeregy éjszakán keresztül kellett mondania a meséket, s e különös mesemondás tétje nemcsak az volt, hogy a felesége hűtlensége miatt városa leányait sorra legyilkoló uralkodó dühét megfékezze, hanem az is, hogy ő - húgával együtt - életben maradjon.

Mesét mondani és mesét hallgatni az életben maradásért - ez a meseterápia egyik legfontosabb célja ma is. A mesét azért lehet olyan jól alkalmazni az élet minden területén - kiváltképp a gyógyításban és a felnőtté válás, valamint a felnőttkor útvesztőiben -, mert a történetek mindig valami olyan dologról szólnak, ami az élet működését, folyamatát veszélyezteti. Mondhatni: az egyensúly megbomlása alaphelyzetnek számít a mesékben, s a mese hősei nem csinálnak mást, minthogy megmutatják azokat az utakat, amelyek kivezetnek az adott vészhelyzetből vagy problémából. Persze a kivezető utak a valóságban mindig veszélyeket és kudarcokat rejtenek magukban, s nincs ez másképp a mesékben sem. A lényeg az, hogy a hős elinduljon, ne ijedjen meg a változás lehetőségétől, hiszen épp erre építheti további életét, méghozzá egy újabb, vélhetőleg magasabb fejlődési fokon. A mesék egyik áldásos hatása a terápiában épp az, hogy erőt adnak az első lépések megtételéhez, azaz kimozdítják a pácienst a holtpontról.

A meseterápia sikere tulajdonképpen három tényezőtől függ: a megfelelő mese kiválasztásától, a befogadói attitűdtől és a mesemondó személyétől. A mesét mondó személynek rendelkeznie kell a mesemondók bölcsességével és tudásával, emlékeznie arra a kellően megbízható bölcseleti anyagra, amely az évszázadok alatt összegyűlt, és hosszú időn keresztül szóban hagyományozódott tovább generációról generációra. A mesemondónak azokat a tapasztalatokat kell közvetítenie, melyek valaha, mítoszokban élve, egy törzs szellemi kincsestárát képezték, következésképpen folyamatos ellenőrzés és „jóváhagyás" alatt álltak, majd amikor a mítoszok a darabjaikra hulltak, az egyes motívumok a mesékben őrződtek tovább. A mese segítő ereje épp abban áll, hogy a létünkre vonatkoztatható ismeretek, üzenetek sűrített formában jelennek meg benne, s a mesehallgató ezt a sűrített formát tölti meg saját élete eseményeivel.

Sahrazádnak három fiúgyermeke született a királytól az ezeregy éjszakán át tartó mesemondás során. Amikor ajkairól elfogyott a szó, azt kérte Sahrijár királytól, hogy mentse fel őt a halál alól a gyermekek kedvéért. A király bevallotta, hogy ezt már rég megtette, hiszen a mesék hallgatása közben egyre több „öröm borította be a király lakát", s az uralkodó reggelente „boldogan kelt, áldással eltelten".

Micsoda gyönyörűség is ez az emberiség számára: a mesék gyógyító ereje által boldogan ébredni, áldással eltelten...