Az műsor első versenyzője a tavalyról ismert Passed. Az énekes lány haja megnőtt, és úgy egészében véve jót tett nekik az eltelt idő mind külsőleg, mind magabiztosságban, és amire vártunk: éneklésben is. Dóra hangja kellemes, fátyolos, selymes, érdekes, megbocsátjuk az izgalomból eredő kis reszketést is, mert pont ezért szimpatikusak. Lehet, hogy ők nem is ismerik a Smooth Operator-t, de nem szégyen egy ilyen ikonikus dalt felidézni. Both Miklós szerint ez még mindig a „jólnevelt popzene", ezzel egyet is értünk, viszont a potenciál ott van, csak tudni kell még fejlődni.

A Group'n'Swing sem ismeretlen sem a versenyben, sem a magyar közönség előtt. A téma ugyan cseppet sem újszerű, de mi másról is lehetne énekelni? A zene tökéletes, az énekek a helyükön vannak, szóval minden szempontból jó ez, igaz, nekem kissé teátrális, de ezt a dalt nem is lehet nagy gesztusok nélkül énekelni. Inkább képzelném őket sztárvendégnek, mint versenyzőnek, viszont szerintem azzal, hogy duettben adják elő, inkább gyengítették a dal energiáját, nagyon érzékelhető az energiakülönbség a két (egyébként remek) énekes között. Zséda is megfogalmazza ezt a véleményt, egyetértünk. Pierrot mondjuk alaposan kiosztja a bandát, amit egy sértődött kisgyerek stílusában, alaposan megmagyarázva tesz - hát, Pierrotnak korábban is voltak olyan megnyilvánulásai (emlékezzünk csak a New Level Empire-rel folytatott  - elnézést, de - cseszekedésére, amivel a szakmai hitelessége megkérdőjeleződött, ezzel meg aztán végképp nevetségessé tette magát.

Patai Anna menedzserét, fodrászát, vagy akárkijét, aki ezt a borzasztó szőke hajat erőszakolta rá a természetes sötét szín helyett, szőkítővel kenegetném három napig, hadd élvezze ő is a színt. Kétségtelen persze, hogy Anna tehetséges, és kellemes meglepetést szerez azzal, hogy élőben is jól énekel, de a dal több sebből vérzik. Egyrészt ez a stílus legalább 10, ha nem 15 éve volt divat a fiatalok körében, a műfajt itthon (újra) megkedveltetni szerintem lehetetlen. Másrészt ha már ez a dal, akkor egy picit kevesebb technikai bravúr és több élet, mozgás és természetesség jobb lett volna. Nem hiszem, hogy ez a jó út egy ennyire fiatal lánynak: műhaj, műzene, művidámság. Kár.

Maszkura és a Tücsökraj & Siska Finuccsi már az előhallgatás során is kellemes érzéseket hagyott bennem, és nem csalódtam az élő adás során sem. A dal hangulata nagyon magával ragadó, és szimpatikus az egyszerű, mégis nagyon masszív hangszerelés is. Van valami ebben az énekesben, amit nem tudok megmagyarázni, de nekem nagyon tetszik. A hangszín, a magánhangzók ilyen kerekítése kicsit népiessé teszi az éneket, viszont nagyon természetes a hangja, és ez kiemeli a sok túlképzett előadó közül. A megjelenése egyszerűen tökéletes, Tim Burtont ezúton üdvözöljük. Both Miklós véleményével tökéletesen egyetértünk, viszont az alacsony pontszámok abszolút érthetetlenek. Legalább a középdöntőt bőségesen megérdemelnék!

A Novák Péter szárnya alól előbújó C.E.T. fedőnevű Kabai Alexen látszik a színpadi gyakorlat, komoly koreográfiával készült, amit rendkívül drámai, színházas arccal ad elő. Ez alapvetően még nem is lenne olyan nagy gond, de a hanggal azért itt már adódnak kisebb problémák. Oké, hogy közben leesik a kontroll adója, de az ének nem ettől lett rossz. Azt elfogadom, hogy a dal azonnal az eurovíziós meleg társadalom himnusza lenne (ez nem negatívum, gondoljunk Wolf Kati korábbi versenydalára), de hogy Pierrot szerint ez a vékony, súlytalan hangszín „fényes tenor" lenne, azon már csak kacagni tudunk. Tény, hogy némi vokált vastagon elbírt volna még a nóta, de az énekes egyáltalán nem volt „free" a színpadon.

Én nagyon szeretem Oláh Gergőt, de ezzel a dallal nem tudom, hogy mibe nyúlt bele, de hogy valamibe, az tuti. Én elég nehezen dolgozom fel, mert nem értem a koncepciót. Most akkor pop, vagy roma, vagy török, vagy perzsa, vagy klezmer, vagy...? Érdekes, izgalmas, de olyan, mintha mindent bele akart volna zsúfolni egyetlen dalba. Kevesebb itt tényleg több lett volna, mert az éneke hangszíne, stílusa (ami teljesen más, mint amit eddig tőle megszokhattunk) nagyon jó, erős, energikus és tiszta.

Gáspár Laci azt nyilatkozza: „Azért jelentkeztem, mert pont volt egy dalom." Én pont ezt kedvelem benne: egyszerű, őszinte, aranyos, és persze tartja magát ahhoz, amit régóta csinál, nem is csalódunk benne egy percig sem, jó bulit varázsol a képernyőre. Eurovízióra talán alkalmatlan a dal, de az ének jó, a vokál remek, a basszusgitár megjelenése jó ötlet, és Laci szuperül néz ki. A rapbetétet talán kihagynám. Pierrot ökörségeket beszél, de már nem is figyelünk rá.

Vásáry André legjobb 30-ba kerülését tartom egyedül furcsának, komolyan mondom, az összes többi dalt megértem, de erre nem tudok csomót kötni. Semmi  bajom az előadóval, kedves, szimpatikus, szép arcú fiú, igaz, az angol kiejtése kaparja a fülem. Az van sajnos, hogy Philippe Jaroussky után számomra nincs férfiszoprán, André „férfias" éneklése meg sokkal silányabb, mint a szopránja. A dal szintén az eurovíziós meleghiumnusz kategória, műfajilag oké is, hogy ilyen a felhozatal, de ettől még a dal szar. Ehhez képest Pierrot majdnem 10-est ad rá (itt fel is kiáltok, hogy „na ne már", igaz, nem egészen ezekkel a szavakkal). A lef.som a bokám a legenyhébb, amire gondolni tudok azok után, hogy a múltkor kiosztott egy tökéletesen indokolatlan 4-est. Bloehh.

A Karmapolis és Szécsi Böbe produkcióját kissé félve vártam, de kellemesen csalódtam. Örömömre szolgál leírni, hogy Böbe jól énekelt, a dal pedig érdekes hangulatú, és annak ellenére, hogy nincs benne csúcspont, inkább mantraszerű, mégis tetszik. Szipszer Szabolcs nevét mindenképpen jegyezzük meg, a középtempós, melankolikus dalok közt sok jó van, és ennek legnagyobb részét ő (is) készíti, igaz, a Bulbs: Ashore óta elég magas a mérce. Hajrá!

A Kállay Saunders Band előnye, hogy az énekes nem marad magányos a színpadon, hanem a zenekara energiáit is elhozta. Tetszik az erő, a karcos hang, amit itt használ, és az Eurovízión szerintem ez a dal simán esélyes lenne. Annyira lekötött, hogy még szavazni is elfelejtettem. Egyetlen negatívumot említenék, igaz, az nem zenei: András! Sürgősen felejtsd el azt az undorító férfikontyot. Pfejj.

A 10 versenyzőből automatikusan továbbjutott az az 5, aki ma a sorrendben a második 5 volt (érdekes, nem?): Oláh Gergő, Gáspár Laci, Vásáry André (na ne már), a Karmapolis és Szécsi Böbe, valamint a Kállay Saunders Band. Amíg a nézők szavaznak még egy továbbjutóra, az Ocho Machót láthatjuk sztárvendégként. Meglepő módon még tetszik is a produkció, van néhány sora a szövegnek, aminek örülök.

Az én szavazatom a Passed és a Maszkura csapat között oszlott meg, és végül az utóbbi mellett döntöttem, a nézők azonban a Passed-nek szavaztak bizalmat, őket juttatták tovább a versenyben. Örülök ennek is, de tartom azt a véleményt, hogy Vásáry André helyett hatszor jobban illett volna továbbjuttatni Maszkuráékat.

Még egy 10-es csapat van hátra következő szombaton, érdekesnek ígérkezik, látva a versenyzőket. Addig is élvezzétek a tavaszt, egy hét múlva találkozunk!

Az első elődöntőről itt írtunk:

Csillagporhintés - A Dal 2016 első elődöntője

2016.01.25. - 00:20 | Orsó - Fotó: mtva

A 2016-os műsorfolyamról folyamatosan érkeznek a sajtóközlemények, hol a Budapesti Operettszínház zenészeiből alakult kamarazenekar, valamint a velük forgatott klip a téma, hol az adások elején majdan látható táncosok; hol a résztvevők ruhája, frizurája, sminkje, hol pedig - és talán ez a legszembetűnőbb újítás - a verseny zsűrije. Az eddigieknél nagyobb lendülettel, több promócióval, Bödőcs Tibor szavaival élve „nagy rössel, nagy garral" vezették tehát fel a műsort. Lássuk, megérte-e ez a sok munka?