A folkorista Stephen Winick cikke szerint - bár voltak kísérletek arra, hogy az áprilisi ugratások történetét az ókori Rómáig visszavezessék - a legkorábbi írásos bizonyítékok az "ünnepnapra" a középkorból származnak.

Nézzük előbb a Winick által nem annyira igazolhatónak nevezett eredetsztorikat:

Felcsillan április elseje szelleme az első angol nyelven alkotó költő, Geoffrey Chaucer Canterburyi mesék című könyvének rókás történetében is (Az apácák papjának meséje), amely a szöveg szerint 32 nappal március kezdete után játszódik (más értelmezések szerint az április elsejei dátum valójában csak egy helyesírási hibának köszönhető, és a történet igazából a március vége utáni 32., vagyis egy májusi napon játszódik). Bármelyikről is van szó, Winick szerint ez is csak egy halovány szál.

Egyes források április elseje megünneplését az évzárás/évkezdet franciaországi áthelyezéséhez kapcsolják. A legenda szerint azokat kezdték április elsején ugratni, akik nem voltak hajlandók átállni a hivatalos új évkezdetre, január elsejére, és továbbra is a március 25-étől április elsejéig tartó ünnepségsorozathoz tartották magukat. Ez az elmélet azonban több sebből is vérzik. Egyrészt a franciaországi évkezdet ünneplése jóval komplexebb történet annál, minthogy azt lehessen mondani, egyik évről a másikra mindenki átállt január elsejére, másrészt az e teóriát terjesztő Charles Panati elméletének főbb elemei nincsenek alátámasztva.

További eredetsztorik itt!

Eddig a nem bizonyított feltételezések, és most jöjjenek az április eleji tréfák dokumentált megjelenései:

Elsőként mindjárt a flamand Eduard De Dene 1561-es verse, amelyben egy nemes teljesíthetetlen megbízatást ad szolgájának, aki aztán rájön, az egész őrült küldetést április elseje alkalmából varrták a nyakába. Ez a fajta vicceskedés - vagyis április elseje alkalmából nemlétező helyekre küldeni áldozatokat - évszázadokkal később is népszerű tréfa volt: többek között Londonban és Budapesten is.

Az első megtalált angol nyelvű említés az április elsejei bolondozásokra Winick szerint John Aubrey 1686-os könyve, amelynek vonatkozó részletét itt olvashatjátok el.

További dokumentált megjelenések és a teljes cikk itt olvasható!