Ez persze vicc, az viszont nem, hogy ezennel a világ legjobb (és legrosszabb) videoklipjeiből állunk neki szemezgetni! Jöhet vicces, szánalmas, röhejes, mestermunka, klasszikus vagy éppen ijesztő. Pucér fenekű nőkkel, izmos pasikkal, lúzerekkel, állatokkal, fákkal, virágokkal, minden hóbelevanccal együtt.

Az első körre egy igazi csemegét és egy végtelenül vicces videót tartogatunk. És mivel úgy helyes, hogy az olvasás végeztével mindenki vigyorogva álljon fel a gép mellől, előbb a csemege, aztán a szórakozás!

A szépség

Pár évvel ezelőtt az Örökmozgó Művészmoziban (béke poraira) találkoztam először Michael Gondry nevével. Akkor néztem meg az Egy makulátlan elme örök ragyogása című filmet. Mestermű, ráadásul, ha találomra kiragadnánk belőle képeket, és egymás mellé ragasztanánk, zseniális videoklipet kapnánk. Ez persze nem véletlen. Gondry dobosként kezdte a pályáját, aztán jöttek a klipek, és csak eztán kóstolt bele az egész estés mozik világába (és milyen jó, hogy megtette). Björk, a The White Stripes, a Chemical Brothers, a Radiohead, vagy éppen Beck – mind kihasználták Gondry hihetetlen kreativitását. Most azonban egy New York-i duó daláról van szó, jelesül a Cibo Matto-ról. Két japán lány, akik a kilencvenes évek közepén adták ki első lemezüket duóban. Ezen szerepelt a Sugar Water című nóta, amihez Gondry rendezett lenyűgöző videoklipet!

Íme:

2003-ban megjelent egy DVD Gondry munkáival, ahol elmondta, a dalról egy amolyan tükörmondat jutott eszébe, ami mindkét irányba olvasva ugyanazt mondja. Csinált hát egy vizuális tükörmondatot. Az egyik legérdekesebb a dologban az, hogy a jeleneteket egy snittben vette fel, egyetlen vágás sincs benne, épp csak játszik a történettel kicsit. Az egyik oldalon normális „irányba” haladnak az események, a másik oldalon visszafelé, de közben többször találkoznak. Az egyik oldalon bedobják a levelet, a másikon kiveszik a postaládából. Az egyik oldalon bemászik a macska a lyukon, a másikon kimászik belőle. A sztori odafelé és visszafelé is ugyan az. Kíváncsi lennék, milyen lehet a világ Gondry szemével. Ha, mint a John Malkovich menetben, valahol lenne egy kapu Gondry fejébe, és 15 perce ő lehetnék, vajon mit, és hogyan látnék?

A szörnyeteg

Mint az itt látható képből bizonyára kiderül, egy klasszikus Twisted Sister klippel folytatjuk a megkezdett szórakozásunkat. Komoly dilemmát okozott, hogy a két legismertebb videó közül melyiket válasszuk, végül a We’re not gonna take it mellett döntöttünk, bár valójában olyan nagy különbség nincs is a kettő között.

Íme a videó:

Hogy miért is klasszikus? Hát, kezdjük az elején! Mark Metcalf az apa szerepében szinte már feledhetetlen! Egyetlen kommunikációs csatornája az üvöltés, és ahogy artikulál, és közben dülleszti a szemeit, az már majdhogynem ijesztő. Persze valójában nem az, valójában kimondottan vicces. Mellesleg az előbb már emlegetett másik „majdnembefutó” videóban is ő játsza a zsarnokot: az I wanna rock videójában is ő képviseli a „rendszert”, aki ellen lázadni kell, és lehet. Lehet, mert annyira béna, mint valami mesefilm gonosz hőse. A kérdésre pedig, hogy „mit akarsz kezdeni az életeddel?”, csak egyetlen válasz létezik: I WANNA ROCK! (A fenti videóban a lázadó fiút játszó srác állítólag tényleg rockzenész lett végül.)

A klip valószínűleg azért ilyen vicces, vagy legalábbis azért tűnik ilyen viccesnek, mert 2009-et írunk. A Twisted Sister tényleg menő volt a nyolcvanas években, és igen, a heavy metál jelzőt használják velük kapcsolatban a legtöbbet (meg a glam metált, a tonnányi smink és borzalmas ruhák miatt), és nekem is ezzel kezdődik a ’Szólj be az Arcnak’ elnevezésű válogatás CD-m (amit közvetlenül azután csináltam, hogy először láttam a Rocksulit Jack Blackkel). Ráadásul a We’re not gonna take it című dal és a hozzá tartozó klip komoly port kavart annak idején. A zenekart beidézték egy meghallgatásra, mert erőszakos viselkedésre buzdít a szülők (és tanárok) ellen. (A Parents Music Resource Center meghallgatása volt ez, mely szervezetet washingtoni feleségek hozták létre, és el is érték, hogy a nem megfelelő nyelvezetű lemezekre ráragasszák azt a ma már jól ismert címkét, hogy parental advisory, stb. stb.) Mai szemmel nézve azonban elég nevetségesnek hatnak a remek „speciális effektek” (kedvencem mikor a kissrác pörögni kezd, és közben átváltozik Dee Sniderré), nem is beszélve a bődületes anzugokról, meg a röhejes sminkekről, no és az elmaradhatatlan klisékről, mint a dobról felszálló aranyszínű konfetti, vagy a headbangelő közönség. Nehéz komolyan venni A.J.Pero dobost, aki öklével kezdi el ütni a dobszerkót, hogy ezzel bizonyítsa, milyen kemény fából faragták. A slapstick-comedy fegyvertárából (olyan komédia, bohózat, melyben nagy szerep jut a verekedésnek, eleséseknek, stb.) előhúzott poénok is csak attól viccesek, mennyire gyengék. És mindezek ellenére, vagy éppen ezért lesz igazi klasszikus videó belőle!
Remélhetőleg kellő izgalmat és fejtörést okozunk új sorozatunkkal, melynek egyik célja természetesen az, hogy arra ösztönözzük a kedves olvasót, küldje el nekünk kedvenc videoklipjeit. Osszuk meg egymással a kedvenceket, beszélgessünk róluk, mutassuk meg mindenkinek! Jó gondolkozást!