Hetekkel a fesztivál indulása előtt a programlistát böngészve egyből szemet szúrt, hogy az esemény indulásával párhuzamosan elsőként kerül megrendezésre a Kerekdomb Félmaraton, melyet a már hagyományos 7 km-es Mád-Tállya rövidtáv és egy Ludas Matyi gyermekfutam kísér. Hogy ne csak koncertbeszámolókról és hangulatjelentésről szóljon a tudósításunk, gondoltunk egy nagyot, és a Vaskarika is képviseltette magát a Mád-Tállya szakaszon.

A felkészülés úgy zajlott, ahogy egy „régi elsőbálozóhoz" illik: intenzív kéthetes felkészülési időszak, olykor-olykor napi kettő, reggeli és esti szombathelyi „Csótó" körözéssel. Igyekeztük azt az elvet követni, hogy az igazi távot, rendes idővel majd a versenyen futjuk le. Ez teljesült is, de ne szaladjunk ennyire előre!

A nevezésen sokat vacilláltunk, ám végül az utolsó percekben lenyomtuk az OK gombot, és elutaltuk a nevezési díjat. Több futótársban is felmerült a kérdés: hogyan tehettek egy nevezési határidőt vasárnap éjfélre, úgy, hogy addig be is kellett érkeznie az utalásnak? A szervezők segítőkészen orvosolták a problémát, kitolták a határidőt, sőt, a nagy érdeklődésre való tekintettel helyszíni nevezésre is lehetőséget biztosítottak. A helyszínen is érezni lehetett az első rendezés kissé kaotikus hatását, de a végére minden a helyére került.

Első körben furcsának éreztük, hogy a 7 kilométeres távra nem a rajthelyszínen, Mádon kellett „becsekkolni", hanem a leendő célban, Tállyán. A fesztiválbuszos megoldásnak köszönhetően ez a probléma is megoldódott, sőt, az odavezető buszozást nevezhetjük akár pályabejárásnak is. A rajthelyszínhez érkezve, az Első Mádi Borház, az elénk táruló szőlős dűlő szépsége, a futók és a szervezők készülődő nyüzsgése, valamint az előttünk zajló félmaratonisták aszfaltszelése meghozta az igazi futóhangulatot a reggeli kavarodások után.

Ilyen környezetben élmény volt a bemelegítés! A hagyományokhoz hűen idén is a tokaji borászlegenda, idősebb Szepsy István kezében dördült el a startpisztoly. Nagyon felemelő érzés volt ennyi „futóbolonddal" visszajutni a központi szomszéd faluba, ezúttal két lábon.

A kezdeti drukkon túllépve féket intettünk a lábaknak, hiszen jól tudtuk, hogy a dombokat is meg kell mászni majd a célig. A kezdő egyenletes kocogás után cselesen hatott az első meredekebb lejtő, ahol azért beparázik picit az ember lánya, ha elhúz mellette a mezőny jelentős része. Ennek ellenére tartottuk magunkat a taktikához, és az emelkedőkre gondolva visszavettünk a lendületből. Előrelátásunk meghozta az eredményt: azok az emberek, akik gyorsan leszaladtak a lejtőn, az első emelkedőnél megálltak, és Mrs. Vaskarika visszaelőzte a visszaelőzhetőt. Ez volt a pont, ahol rá kellett eszmélnünk, hogy ez nem egy „Csótó" körözéshez hasonlatos, egyszerű, kocogós futam lesz, hanem fokozottan szükség van a tudatos erőbeosztásra, oda kell figyelni a légzésre, frissítésre.

Nagy erőt adott az első domb leküzdéséhez a mellettünk elkocsikázó rajtközönség, akik négy keréken tartottak Tállya felé, hogy a befutónál is biztathassanak minket. A felkaptatás után éreztük, hogy rendesen bemelegedtek a lábaink az igazi futáshoz. Ekkor tűnt fel a frissítőpont, amit véleményünk szerint pont oda tettek, ahol lennie kellett! Gyors szőlőcukor-izotóniás ital vételezés, és indulás tovább!

Az előzetesen, fejben kigondolt kényelmes futótempót sikerült beállítani a továbbiakra, amelyet megakasztott egy újabb dombocska, de a „ha a lejtőn nem állok meg sétálni, akkor az emelkedőn se fogok" saját mazochista elvet követve kis szenvedés után ezt az akadályt is magunk mögött tudtuk. (Zárójelben megjegyezve: néhány autó nem volt túl toleráns a főúton(!) haladó versenyzőkkel, ami kissé megingatta a biztonságérzetet.)

Már messziről látni lehetett a tállyai templom csúcsát, ami nyugtatóan hatott az újabb emelkedő gondolata mellett. A szó szerint szemünk előtt lebegő cél mellett gondolati doppingot alkalmazva lepörögtek az iskolás testnevelés órák, a reggelek, amikor az ember a fáradtság és a hideg ellenére is úgy döntött, hogy felhúzza a futócipőt, a sok (olykor szenvedve) megtett kilométer büszkesége és a célba érkezés pillanatának képzeletbeli lepörgetése. Ezek dolgoztak az agyban, amikor észbe kapva már előttünk volt a Tállya tábla, ahonnan a célig egy körülbelül 200 méteres dombmenetet kellett teljesíteni.

Itt rontottuk el kissé a folyamatos futás tervét, mivel elhamarkodottan, nagy intenzitással kezdtünk meg az erőtartalékok felélését. A fáradtság és a szalonképes befutás miatt (igen, hiúsági okai is voltak :) ) egy kisebb, kb. 30 méteres sétálást iktattunk be a záró etapban. Összekotorva minden erőnket, lapátra kaptuk és rádobtuk mindet a célegyenes szakaszára.

Megpillantva a befutókaput, hallva a hangfalakból a szpíker által bemondott nevet, az erre felcsapó örömujjongást totál ismeretlen emberektől ... Azt hiszem, itt kapcsol ki totálisan az agy, és nem érezve a lábakat, már csak a mosolyogva besprintelés marad feladatként. Katartikus hangulat keríti ilyenkor hatalmába a futót, a nagy boldogságtól még a befutócsomagot is elfelejtené átvenni, de valahogy odakullog és érem a nyakba, gratulációhegyek. Az eredményhirdetésen boldogság-grátisz, hogy a meglepetés borsorsolásnál még a rajtszámát is kihúzzák a dobozból. Az egó teljesen kifényezve, nagyobb mosoly el sem fért volna az arcunkon.

Zárszóként minden versenyzőnek küldeném Müller Péter 'Sziámi' AndFriends: Futottak még című számának egy kiragadott részletét.

Ők magukat túl komolyan soha nem vették,
De mikor mások már feladták, ők FUTOTTAK MÉG
A belégzés meg a kilégzés csak népbetegség,
Ezt magukban ők tudták, de azért FUTOTTAK MÉG
Csak egy félmaraton, de azt mind megtették,
Mert tudták, hogy az út a lényeg, FUTOTTAK MÉG
Nem az élmezőny, és nem is az a nagy dicsőség,
Semmi dőreség, ők egyszerűen csak FUTOTTAK MÉG

Futottak még, futottak, futottak, még
Futottak, futottak még.
Soha semmire nem jutottak, nem jutottak még,
Csak futottak még, csak futottak még.

Ők az egész versenyt túl komolyan sose gondolták,
De azért futottak, ha a többiek már rég föladták,
Másokat megdermesztett az úton előbb-utóbb a jég
Vagy elemésztett a tűz, de ők FUTOTTAK MÉG
Fejben születik minden, hirdették, míg jött a vég,
De golyóval a fejükben is FUTOTTAK MÉG
És megbecsüléssel szólt a sírjuknál az ellenség,
Hogy végtelenül méltóak voltak: FUTOTTAK MÉG

Kapcsolódó írásunk:

Túl a Kerekdombon - Kapolcs light Tállyán

2016.09.30. - 00:20 | Büki László 'Harlequin'

Vártuk már, hogy a nyári fesztiválkínálatban egy igényes, ám mégis átlátható, emberléptékű, ha úgy tetszik - most még-, családias fesztivál nyissa ki képzeletbeli kapuit. Ha nem is az orrunk előtt, és nem is nyáron, de kitárult: Tállyán, a szüreti időszakban gomboltuk egybe a bor és a kultúra ízléses párosát. Kerekdomb-anzix hangos méltatással és bajusz alatti halvány morral.