A kicsiny, kedves otthon keleties, ízlésesen nőies és fennen hirdeti, hogy művészlélek lakja. A falakat nem ékítik már kész művek, azok helye szinte katalogizált rendben van a polc mellett. Mielőtt még bármit is kérdezhetnék, gyors tárlatvezetésben és rézkarckészítés-technológiai ismeretekben részesülök. Nincs ellenemre. A „tárlatvezetést" követően megegyezünk Ildikóval abban, hogy különböző művészkorszakai voltak.

A falakon nem függnek az elkészült munkáid - jegyzem meg.

- Valóban nincsenek. Egy-egy kép okulásul van kint olykor, hogy kellene továbblépnem. Korábbi képeimre a külvilágnak megfelelni akarás volt talán jellemzőbb, az utóbbi időkben erőteljesebben érvényesül önmagam kifejezése. Most úgy érzem, a külvilág igénye és a belsőm egy kiegyensúlyozott harmóniában találkozik.

Miért pont rézkarcokat készítesz? Van ennek valamiféle oka?

- A praktikum is az oka, nem foglal el hatalmas helyet, mint a vásznak, bár a lakásban maratás már nem nevezhető praktikusnak - mosolyog maga elé - és szeretem az aprólékos munkát.

Elárultad, hogy a kiállításra szánt képeid egy része még készül. Milyen dimenziók mentén szerveződik a pillanatnyi korszakod, amennyiben pillanatnyinak definiálható?

- Igen, most kerültem olyan hangulatba, amikor alkotni tudok. A jelenlegi munkáim keleti hangulatúak, a Karnevál is hatott rám, ahol keleti zenét hallgattam és hastánc előadásokat néztem. A hastánc, művészibb nevén az orientális tánc és zene ihlette a mostani képeimet. Tetszik, amit ez a tánc kifejez: a nőiséget, a sugárzóan szép nőiességet! Milyen a nő? Talán ez foglalkoztat leginkább, ez fejeződik ki a hastáncban is. A munkáim textilen, vásznon és selymen lesznek kiállítva. Szeretem ezeket az anyagokat és passzolnak a témához.

A kiállításod címe mégis egy szőnyegárusra utal. Segítenél megtalálni az összefüggést?

- Azért választottam, mert talányos, akár női szeszélynek is nevezhetjük - nevet pajkosan a szemével. A kiállítás címét adó kép ugyan több éves, de szeretem. Nem jellemző rám egyébként, hogy a korábbi képeimet ilyen sokáig szeressem. Az interneten is szoktam böngészni a témáimhoz. Tudtad például, hogy egy kézicsomózású szőnyeg 1 négyzetméterében 1 millió csomó van?

A mostani képeid a női oldal felé hajlanak érzésem szerint. A korábbiak témája inkább a férfi-nő kapcsolatát tárta fel.

- Előbb jelenik meg valami a képen, aztán az életemben - ez egyfajta jövőbelátás, a tudatalatti felszínre jövetele. Az alkotási folyamat egy határozott kép, ami elszabadul bennem.

Fotó: Czika László

Korábban a színszimbolikával is operáltál. Mi a helyzet a jelenlegi színvilágoddal?

- Ha megrendelésre festek, akkor tudatosan választom a színeket. Például egy barátom orvosi rendelőjébe fehér-arany nonfiguratív képeket készítettem. Grafikával foglakozom többet, megrendelésre festek is, többnyire városképeket kérnek. Egyébként nem tudatos a színválasztásom - meleg, barátságos színeket használok, de az aranyat valamelyikre még rácsempészem.

A stílusod meghatározásánál korábban azt olvastam, hogy amennyiben erre szükség lenne, akkor a szürrealizmushoz sorolnák munkáidat. Te hogy látod ezt?

- A szürrealista kategória valamelyest passzol rám, vágyott világok megjelenítése, pozitív vágyott világoké. Az asztrológiai témájú képeimben jelenik meg a szakralitás, de a szerelemi témájú képeimmel is ezt sugallom. A férfi-nő kapcsolatban is az istenit jeleníteném meg. Ez lenne a lényege mindennek, csak szeretjük az egyszerűbbet. A lelki tartalmakat tartom fontosnak, olyan értékek közvetítését, amely az embereket a mindennapokból kiemeli. Az 'Álláspontok' című képeim a férfi-női kapcsolatok viszályságait mutatják be, de ennél már többet szeretnék, a kiutat is meg kell mutatni. A művész nem önkifejez, hanem egy médium szerepet tölt be. A kollektív tudattalanból tudok elcsípni információkat, amelyeket közvetítek az emberek felé. Ha sokaknak tetszik a munkám, akkor jó úton járok.

Az alkotás mellett mi tölti ki a hétköznapjaid, az ún. civil életedben "mit alkotsz"?

- Művészetterápiás foglalkoztatóként dolgozom, mellette hazarohanok alkotni és szeretnék a hastáncon keresztül kígyómozgású csoda lenni - somolyog hamiskásan.

Arisztotelész azt vallja, hogy "minden művészetnek az ember belső jellemvonásait, kell mimetikusan megjelenítenie, s így kell elvezetnie a befogadót a katarzishoz." Én azt vallom, hogy a művészetet elmondásokból, leírásokból nem lehet megismerni, ehhez el kell látogatni a kiállításokra. R. Horváth Ildikóéra is, mely szeptember 11-én nyílik az MMIK-ban!

Mimézis A valóság külső és belső formáinak, tulajdonságainak utánzását jelölő fogalom az ókori görög filozófiában és esztétikában. Esztétikailag legteljesebb és sok vonatkozásban máig is érvényes kifejtését Arisztotelésznél találjuk. Szerinte a művészet a mimézis ösztönéből ered, s célja az utánzott dolgok megismerésének öröme. Arisztotelésztől idegen a valóság külső formáinak mimézise: Ő azt vallja, hogy minden művészetnek az ember belső jellemvonásait, éthoszát (érzés, erkölcs) kell mimetikusan megjelenítenie, s így kell elvezetnie a befogadót a katarzishoz. Később ezek a gondolatok feledésbe merültek, évszázadokon át a természetelvűség uralkodott, majd pedig az ellenkező véglet, a kifejezésesztétika vette át a terepet. (Forrás: kislexikon.hu)