Eleinte rettenetesen dühített: panaszként fogtam fel! Úgy gondoltam, hogy ezek az emberek nem is tudnak mást tenni, mint siránkozni a problémáik felett. Néhány évvel ezelőtt még minden harmadik újságcikk a szingli nők magasztalásáról szólt, ma meg pont ezek a szingli nők panaszkodnak, hogy lám, egyedül vannak, vagy, éppen azért, mert nehéz anyának lenni. Rettenetesen dühítettek az ilyen posztok.

Aztán történt valami. Apa lettem, mára már kétgyermekes! Megismertem új embereket, új sorsokat és láttam, milyen hajszálvékony dolgokon múlik egy élet megszületése. Rettenetesen büszke vagyok a lányaimra és a családomra, arra, amit együtt, mi négyen alkotunk. Soha nem emelném szavam panaszra, azért, amibe ez a csoda nap, mint nap kerül. Ugyanakkor ma mélységesen megértek minden édesanyát, aki arra vetemedik, hogy leírja egy blogban, hogy milyen nehézségekkel jár anyának lenni, és megértem azokat, akik szinglik és félelemmel vannak tele, hogy talán már sohasem lesznek anyák.

Néhány évvel ezelőtt egy mlm üzleti tájékoztatón játszotta velünk az előadó azt a játékot, miszerint el kellett képzelni az életünket az álmainknak megfelelően. Lépcsőfokról, lépcsőfokra mászva felépítette a szemünk előtt az álmaink életét, hagyta, hogy pár másodpercig - fejben - egy boldogabb életben létezzünk. Majd lerántott minket a mélybe, ugyanis arra kért minket, résztvevőket, hogy képzeljük el, hogy soha sem lehet a miénk mindaz, amit az imént elképzeltünk. Borzalmas érzés!

Most, hogy már enyém az álom, értem, hogy mit veszíthetnék el és mi az, ami sajnos csak keveseknek adatik meg.

Lehet, hogy 10+1 pontba szedett tanácsokkal kellene most traktálnom téged, hogy miként találsz majd megfelelő partnert, vagy, hogy hogyan éld túl a következő hisztirohamot a dackorszakban szenvedő gyermeked részéről; de gőzöm sincs mit tehetnél. Én is csak 'sodródtam', és egyszer csak észrevettem, hogy enyém a jackpot! Szerencsés vagyok.

Félreértés ne essék, az életem nekem sem fenékig 2,8%-os tejföl! Sőt az igazat megvallva inkább csak frissföl. Két munkahelyen dolgozok átlag napi tizenkét órát, néha éjszaka sem vagyok otthon és rendszeresen előfordul, hogy a gyerekeim napokig nem is látnak engem, maximum az árnyékomat. Ennek ellenére igyekszem teljes életet élni otthon is, és tisztességgel kivenni a részem a háztartási és gyermeknevelési feladatokból. Többé-kevésbé talán sikerül is. Ugyanakkor szeretném valóra váltani egy gyermeki álmom: szeretnék megtanulni írni. Írni úgy, ahogy Fekete István tudott, és úgy ahogy Stephen King ír. Közben a háziorvosomhoz már nem is szívesen járok, mert egyfolytában a pánikrohamaimmal jön, meg hogy dolgozzak kevesebbet, mert két végén égetem a gyertyát. No, nem azért, Tündér Gabriella csak jót akar, de ehhez már végképp nincs türelmem.

A fentieket magam sem azért írtam le, mert panaszkodni óhajtanék, ahogyan az előttem szóló, talán, több száz hölgy és néhány férfi sem. Hanem azért, mert hiszem, hogy a problémák megoldása ott kezdődik, hogy beszélünk róla. Tudod, néhány évvel ezelőtt még arról olvashattál mindenhol, hogy de jó szinglinek lenni; ma már arról, hogy az rossz (értem?!). Talán újra nagyobb értékű 'árcédulát' kap a családos élet és a gyermekvállalás, ha beszélünk róla; ha kihangsúlyozzuk, hogy bármilyen förtelmesen is nehéz, még mindig sokkal jobb, mint egyedül! Talán a következő korosztály bölcsebb lesz.

Képzeld el az érzést. amikor a gyermekedet, a hátadon fekve, magad fölé tartod, és megállíthatatlanul nevettek mind a ketten. Azt sem tudjátok min, de nevettek perceken keresztül, még az sem számít, hogy a nevetéstől nyelni sem tudó gyermeked nyála az arcodba csöpög, mert leírhatatlanul boldogok vagytok mindketten.

És most képzeld el milyen remek érzés ennyire boldognak lenni. Duplázd meg! Sokkal jobb, mint amit elképzeltél!

Ezek után talán egy picit könnyebben megérted azokat a hölgyeket, akik a félelmükkel 'traktálnak', hogy talán már sosem lesznek anyák, vagy azokat, akik már anyák, de félnek, hogy jó anyák-e.

Nem hisztiznek, csak elkezdték megoldani egy társadalom problémáját, oly módon, hogy beszélnek róla.

Elmebeteg gondolat, hogy egy nőnek karriert kell építenie, de közben legyen csodálatos anya, és mindezt persze a harmincas évei előtt tegye meg! Jah, és meg ne feledkezzünk arról sem, hogy legyen elég ideig szingli is, mert ugye az a szexi! A férfi meg hajtson, keressen temérdek pénzt, ám amikor hazaér, viselkedjen úriemberként és fáradságmentesen viseltessen családja felé, miközben a haverjaival is jót kocsmázik, mert az is szexi ma.

Beszéljünk róla, mondjuk ki, hogy ez butaság! Változtassuk meg a következő generáció jövőképét, hadd lássák reálisan a dolgokat. Nem kell, minden nőnek anyának lennie, és nem kell minden anyának karriert befutnia. Nem kell, minden férfinak tökéletes szőke díszkoronával hercegként hazalibbennie egy fehér lovon, - bűzölögve az izzadságtól - a gyártósorról, a félelmekkel teli feleségéhez; aki meg van róla győződve, hogy aznap is rossz anya volt, pont abban a percben, amikor a gyermekükre rátör a vigasztalhatatlan, toporzékoló sírás.

Ha még a családtervezés előtt állsz, elárulom neked: baromi nehéz lesz! Sokkal nehezebb, mint azt most el tudod képzelni. Ám sokkal jobban megéri majd a fáradságot, a nehézséget, mint ahogyan azt most el tudod képzelni. Ne riadj meg soha, ne vidd túlzásba a tanácskérést, és főleg ne foglalkozz a tanácsokkal, ezzel sem! Csak tedd, amit helyesnek tartasz, és küld már el a sunyiba, akinek nem tetszik, amit teszel. Ne hagyd, hogy frusztráljon a környezeted, ezzel rengeteg energiát spórolsz meg, amit a boldogságodra fordíthatsz! Tiéd lehet a jackpot!

Most illene ide beszúrnom egy bekezdést, ahol magasztalom a feleségemet, hogy milyen szuper. És persze én is az vagyok! Csakhogy az igazság az, hogy mi sem vagyunk tökéletesek: hiányzik belőlünk a hiba! 

Egy picit szólnék azokhoz is akik, nem veszik észre, hogy milyen rosszul esik a nőknek, akár pároknak, ha azzal zaklatják, hogy mikor lesz már gyermekük. Amint fentebb írtam én szerencsés vagyok, két gyermekem is van már. De el tudod képzelni, hogy ehhez mekkora mák kellett? El tudod képzelni, hány és hány ember küzd azért, hogy lehessen gyermeke? Hiába jár orvostól-orvosig, pszichológustól-pszichiáterig egyszerűen csak nem jön össze. Van, akiknek soha és van, akinek akkor, amikor már nem is várná. Mielőtt legközelebb megkérdezed az ismerőseidet, hogy: na és mikor jön a baba? Gondolkodj egy picit, nem vagy túl közvetlen? Biztos, hogy ezt akartad kérdezni?

Az eredeti poszt ide kattintva olvasható el. 

Kapcsolódó írásunk:

Miért kell bocsánatot kérni a gyermekeinktől?

2016.05.26. - 00:30 | Császár Róbert

A Gyereknap rendszerint arról szól, hogy az iskolákban, óvodákban és bevásárlóközpontok parkolójában játékos rendezvényekkel kápráztatják el a gyermekeket és szüleiket. Azon a napon a gyerekeknek kötelességük gyermekként viselkedni, játszani az előre kikészített csúszdán, lépegető-vödrön, vagy hangosan énekelni Halász Judit valamely régi slágerét.