Minden Bond, ha a vége Bond - 8. Hollywood Movie Music Classics (videókkal)
Képgaléria megtekintése2016.11.18. - 18:30 | Büki László 'Harlequin' - Fotók, videó: BLH, Szabó Bence Paszkál
Hollywood filmzenei kincsesbányája kimeríthetetlen: immár nyolcadik alkalommal csendültek fel javarészt hollywoodi melódiák a Bartók Teremben, és ismét rácsodálkoztunk: még mindig vannak tenyérpirosító soul-ok és lélekemelő, nagyívű szerzemények, amik székbe szegeznék vagy épp felugrasztanák a közönséget. Addig jó ez, amíg így érezzük, márpedig a nyolcadik talán épp az egyik legjobb esszenciát adta a filmóriás zenéiből. Bónusz: finom volt a whisky-gyömbér!
Nyolcadik alkalom, hogy a Bartók Terembe költözött Hollywood - picit a külsőségekben is, ám zenében annál markánsabban. A piros szőnyeg-tűzijáték kombó már hagyományos velejárója az eseménynek, ami - hál' Istennek - most nem elsősorban textilparádét, hanem zeneértő közönséget hozott a terembe.
A kabátleadás után a jegytulajdonosok nagyon finom csokit kaptak a belépéskor, s még előtte delikát dallamokat Peltzer Géza tolmácsolásában. Picit pipiskedtünk még az életnagyságú 007-es ügynök képmása mellett, majd bevetettük magunkat a hallójárat-kényeztető zenék "dzsungelébe".
Mielőtt a filmzenei klasszikusok utat vágtak volna nekünk, a két konferanszié, Vitányi Judit és Bartók Zoltán - előbbi a TV2 műsorvezetője, utóbbi riportere - ragadta karon a hallgatóságot, hogy a felcsendülő melódiák filmes kötődését elmondják - hol poénosan, hol tényszerűen (reméljük, hogy a Johnny Deep ki- vagy elszólás tudatosan az előbbihez tartozott). "Hihetetlen filmzenék, hihetetlen előadókkal" - dobta be felütésként Zoli a közönséghangoló jelzőket, majd bejött Pejtsik Péter, minden "hálivúdklasszikszok" karmestere, felemelte pálcáját, és onnan megszűnt létezni a zenén kívül minden. Nyitásként nagyívű dallamokkal sodort a Star Trek: Csillagösvény főcímzenéje, ami Jerry Goldsmith-t dicséri. Az ezt követő Hobbitban viszont az est egyik vendégénekesét, Tóth Danit dicsérhettük meg - a filmzenéért pedig Howard Shore zeneszerzőt! Kristálytiszta, csodálatos hang töltötte meg a Bartók Terem légterét, kiemelve Szombathely 2011-es hangjának lírai énjét. A kompozíció első, instrumentális része pedig nagyszerű oboa- és hegedűszólóval kényeztetett.
Egy szimfonikus zenekar mindig hihetetlenül energikus hangzást és feszültséggel teli atmoszférát tud varázsolni hallgatósága elé. Főkét, ha olyan impulzív karmestere van, aki egyébként is a zenekari átiratok és a hangulatfokozás nagymestere! Ehhez a "szerencsés együttálláshoz" csatlakozott be egy aranytorkú, hihetetlen energiával megszólaló énekesnő, Veres Mónika Nika, aki a Blues Brothers filmből adott elő két Aretha Franklin-klasszikust. Aki ismeri a soul nagyasszonyának életművét, tudja: nem hajnali madárfütty Arethát hitelesen tolmácsolni. Nos, Nika Franklinnek sikerült!! Az utolsó sorban ülve volt bőséggel hely a lábdobogtatásnak és a "ülve megőrülésnek", főként a Think alatt! "Ekkorát régen énekeltek ebben a terenben" - jött Bartók Zolitól a hype a produkció végén. Filmes adalék, hogy a Blues Brothers című film hatalmas sikere miatt a főszereplők eldöntötték, hogy alapítanak egy együttest ugyanezen a témán. A Blues Brothers első albuma, a Briefcase Full of Blues 1978-ban jött ki, és dupla platina lemez lett, a Billboard 200-as listáján első helyig kúszott, emellett feltámasztotta a Chicago blues-t és a Memphis soult!
Minket pedig az ezt követő, picit nymani hangulatot árasztó, franciás bájtól körülölelt Csokoládé játékos-lírai dallama támasztott fel. A maja indiánok ősi receptje, a főhősnő mesék homályába vesző eredete és élete teremtette meg a film sejtelmes atmoszféráját, amit a zeneszerző, Rachel Portman sikeresen erősített fel. Nem volt tehát véletlen a legjobb eredeti filmzene Oscar-jelölése!
A szünet előtt és a bonbon után James Bondé volt a főszerep: először őrületes dinamikával, brutális rezes jelenléttel szólalt meg a Bond-főtéma, majd pedig a valós moziélményt nyújtó Spectre - A Fantom visszatér autósüldözéses jelenete alatti zene.
A második felvonás ugyanazt tartogatta a közönség számára, amit az első: líraiságot, játékosságot, némi showt és a végére egy vérbő rockot - Nikától. Elsőként beköszönt Stallone és a Menekülés a győzelembe című focifilm zenéje, megspékelve kis magyar vonatkozású képbűvészkedéssel (Király és Dzsudzsák EB-pillanatai), majd a Barbra Streisand és Robert Redford főszereplésével hatalmas sikert arató Ilyenek voltunkból csendült fel két dal: Tóth Dani Sinatrát, Nika Streisandot "személyesítette" meg. A film zenéjét Barbra Streisand állandó munkatársa, Marvin Hamlisch szerezte, aki a színész-énekesnő koncertjeinek karmestere és filmjeinek zeneszerzője is.
A líraiságot az Asterix az Olimpián vicces képsorai és játékos dallama oldotta, ami egy gyönyörű hárfaszólóval is jutalmazott. Aztán eljött az este és az eddigi "klasszikszok" egyik legemlékezetesebb pillanata: Pejtsik Péter és a szimfonikusok a nemrég elhunyt Bud Spencerre emlékeztek Terence Hill-el közös filmjeikből előadott egyveleggel. S ahogy az eddigi "hácék", úgy a mostani sem mellőzte a showt és a vidámságot: a Különben dühbe jövünk jól ismert "kórusműve", a La La La (...) okozott vidám perceket takarítónővel és bérgyilkossal. Bud pedig biztosan küldött fentről egy baráti taslit a karmesternek: pajti, ez jópofa volt!
Már éreztük a végét és vártunk még egy igazi, maradandó durranást. A repertoárt összeállítók ügyesen sáfárkodtak: fülbe mászott a Karib-tenger kalózai betétdala, és újra jöttek a Blues-tesók - ismételten Nikával, aki a Spencer Davis Group egykori világsikerével, a Gimme Some Lovin'-nal hagyott örök nyomot Szombathely nemcsak férfi zenerajongóinak szívében.
A vége mi más is lehetett volna, mint a Csillagok háborújának közismert betétdala, és alatta a stáblista, akik ezért a nagyszerű, közel háromórás estért rengeteget tettek: karmestertől zenészeken át a közönségszolgálati munkatársaktól a műszaki dolgozókig.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1946 szavazat
Új hozzászólás