Szombathelyi panel ház 10. emeletén lakom, rendezett körülmények között. Előfordult már, hogy ajtómon ismeretlen emberek becsöngettek a hittérítés szorgalmával. Nem szeretem az ajtóban ácsorgókat, így rendre betessékelem őket, teret adok annak, hogy nézeteiket kifejthessék. Nehéz diónak bizonyulhatok, mert rendre feladják küzdelmüket. Most azonban lépre futottam, melynek tanulságait szeretném megosztani.

2016. november 18-án péntek délelőtt ismét becsöngettek, egy mintegy 150-160 cm magas kissé molett barna hajú kulturált beszédű, magát 50 évesnek mondó, állítása szerint szociális szférában dolgozó „nővérke" akarta ajtóm előtt bemutatni termékeit. Kifejezetten diabétesz, sztrók utókezelésével kapcsolatos, egy-egy eszköz bemutatását szorgalmazta.

A kezében lévő szórólapok, egy szép fekete dobozban lévő fizikoterápiára alkalmas eszközt szorongatott, valamilyen e napra meghirdetett akció kapcsán ajánlotta, hogy azt rajtam kipróbálná. Beengedtem, hellyel kínálva őt, amit nem nagyon akart elfogadni. Eszközét, melynek működési elvét fizikoterápiás, időhöz kötött kezeléseim során felismertem, felkeltette érdeklődésemet. Azt hittem, olyan önkéntes méréseket végeznek rajtam barátságból, hogy rendben van-e állapotom. Rövid beszélgetésünk során szóba hozta, hogy még elektromos vércukor mérője is van, és talán egy gyógyító infralámpáról is beszélt. Udvariasan elhárítottam az utóbbi kínálatot, de a Digital Therapy Machine elbűvölt, átsuhant agyamon, hogy fájós derekamra téve a készülék elektródjait, gyógyítgathatnám sajgó tagjaimat.

Meglepett, hogy e rendkívüli napra tekintettel ezt tőle fél áron megkaphatnám, miközben egy csillagászati összeget felezett meg azt remélve, hogy bizony jó úton jár. Beszéde, a készülék használatával kapcsolatos oktatása szakszerűnek tűnt, modora megnyerő volt. Mélyen zsebembe nyúlva kifizettem a kialkudott árat, és boldog voltam. Mindaddig, míg a kezelési útmutató pontosítása végett be nem pötyögtem számítógépembe a termék nevét: Digital Therapy Machine. No, akkor megdöbbentem. Az interneten árusított készülék tízszeresét fizettem ki, én balga lépremenő.

Alaposabban szemügyre véve készülékemet és tartozékait, beleértve az „originált" doboz fedelét is, feltűnt, hogy azokat OMRON feliratú cédulákkal átcímkézték, (alattuk ST-688 olcsóbb termékre utaló eredeti típusszám) így emelve meg az árat, mivel ez a terméktípus modernebb változatot takar. Kaptam egy 7381286 sorszámú átvételi elismervényt is, melynek bal felső sarkában a bélyegző helyén egy csinos vöröskereszt díszelgett, de a felső jobb sarokban adóazonosító szám már nem szerepelt. Hát ez bizony nem számla volt „1 db omron" készülékről, hanem durva hamisítás, annak ellenére ezen az átvevő MK kézjegye is szerepelt.

A tényállást összegezve: dührohamot kaptam, miközben az sejlett fel, hogy e házaló árusítás mögött egy szervezett bűnpártoló egységnek kell lennie, akik sejtésem szerint rólam és talán másokról is adatokat gyűjtenek. Utólag furcsának találtam, hogy nálam, 2-es diabeteszesnél csöngettek be, s csak e termékféleségek kínálatát kaptam. Mese az ápolónői foglalkozásról, a megtévesztő vörös kereszt együgyű pecsétje egy egyszerű, semmire sem használható átvételi elismervényen, valamint a termék átcímkézése jól kiagyalt program része lehet. Én pedig az egyedül élő időskorú, nyílt szívű hiszékeny, naiv áldozat. Most azonban nem rólam van szó, hibáiból tanul az ember. Hanem arról, hogy elveszítettem az emberekbe vetett bizalmamat, s elgondoltam, vajon még rajtam kívül hány embert vágtak meg csalárd módon a filléres termék tízszeres árát bezsebelve. Ez aztán az extraprofit!

A nyilvánosság számára írtam le menthetetlen baleknak érezve magam e történetet, hogy tanulsággal szolgáljon mindenkinek, akit e jól kiagyalt mesével meg akarnak kopaszítani. Úgy döntöttem, hogy a nyilvánosság elé tárom esetemet, mert az ilyen csalók leleplezésére ennél többre - valljuk be- nem számíthatok.

(Név és cím a szerkesztőségben!)