Az Álomgyár kiadó gondozásában 2016 novemberében megjelent Amolyan lépcsőházi, szerelmes című kötet épp azokkal a kérdésekkel foglalkozik, melyekkel a legtöbb romantikus regény. Emellett azonban felmerül az örökbefogadás, a családon belüli erőszak, s a kábítószer-függőség kérdése is. A regény a XXI. század világának egy apró szeletét mutatja be: egy renoválásra szoruló lépcsőház lakóközösségét veszi górcső alá annak érdekében, hogy egyedi módon fesse le, hogyan (is) élünk ma - vagy hogy miképpen él a szomszéd. A lépcsőház tehát fontos „szereplője" a történetnek, melyet a szerző két részre bontva, egy női és egy férfi szemszögből mesél el.

A lépcsőház lakóinak életvitelét az egymásnak való betartás jellemzi, míg a szerelmet az a fajta függés, mely leginkább a kábítószer-használathoz köthető. A regény szürrealitása épp innen ered, s szinte teljesen áthatja a férfi karakter által elmesélt fejezeteket. „Az Amolyan lépcsőházi, szerelmes olyan kérdésekkel foglalkozik, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A történet valós alapokon nyugszik, és szándékom szerint a szereplők sem áttetsző, üres bábok - Almodóvart néznek, Shusterman szomaesztétikája által vezérelve választanak maguknak hivatást, a Bibliát vagy éppen Esterházyt idézik, s egy olyan világban próbálnak ragaszkodni egymáshoz, melyben egy anya a kerékpártárolóba száműzi a gyermekét" - írja a szerző.

Részletek a regényből:

Bizonyára már a kórházban magamhoz tértem, méghozzá éjjel, mikor a szomszéd ágyon fekvő öregasszony félórás köhögésbe kezdett, aztán megfulladt, mivel egyetlen nővér sem hallotta a hörgést... vagy mikor a szemközti falon függő keresztről leugrott Jézus és vigasztalni kezdte az urat, akinek kicsúszott a katétere, és a szégyen szinte teljesen elhalványította a prosztatarák iránti gyűlöletét, s a fájdalmait is... vagy talán, mikor az ablaknál, a jobb oldalamon ücsörgő nő az eget nézte, és eszébe jutott a Most segíts meg Mária!, amit az anyjával szavalt mindig, vihar idején. Vagy a folyosó végén, a lépcsőforduló előtti koedukált mosdó csaptelepéből csordogáló víz hangja lehelt vissza a valóságba, mintha homlokon csókolna apám az esti mese után. Vagy tudja az isten, de bizonyára már a kórházban magamhoz tértem.

(Egy nap - V -)

De térjünk vissza a lépcsőházba, s nézzünk meg jól engem, az apró lányt, aki épp elhalad az amúgy baromi ronda művirágok mellett. Még így ziláltan, vizesen is egész összeszedett vagyok, és állíthatom, az is voltam. Tudtam, hogy minden jól történt, vagy inkább azt, hogy minden rendbe fog jönni, számomra bizonyosan. Akkor még nem sejtettem, hogy a mű is képes létező lenni, s a valótlannak tűnő érzelem olyannyira létezik, hogy sehogy sem tudok megszabadulni tőle. Tehát így állunk most. Nézem a lépcsőn szaladó lányt, és látom, ahogy levegő után kapkodva nyitja a bejárati ajtót, aztán becsukja előttem, és esküszöm, úgy örülnék, ha nem kellene bemennem vele, ha nem magamat nézném most, de mégis így van, szóval, hogy kicsit tompítsak az érzésen, elmondom, hogy a boldogtalan, szárnyavesztett összeszedettség is hihetetlenül jól áll nekem. Mint általában mindent, ezt is igyekszem bájosan viselni.

(Az a bizonyos hét)

A szerzőről:

Sárváron születtem 1990-ben. A Pécsi Tudományegyetem Szabad bölcsészet szak Filmelmélet és filmtörténet szakirányának hallgatója voltam, A test alakíthatóságának megjelenése Pedro Almodóvar életművében című szakdolgozatomban pedig a test elméleteit vizsgáltam. Mesterdiplomát a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán szereztem, ahol folytattam a test elméleteivel kapcsolatos kutatásaimat - ez az érdeklődés az Amolyan lépcsőházi, szerelmes című kötetben is megjelenik. Már az egyetemi évek alatt egyértelművé vált számomra, hogy rendkívül közel áll hozzám az írás, így a diploma megszerzése óta újságírással foglalkozom. Jelenleg a Kultúra.hu és a Corn & Soda oldalán jelennek meg publikációim. Ez az első kötetem.