Szerkesztőségünk Karácsony ünnepe előtt sorozatot indított, melyben ismert művészektől kérdi meg, mit jelent számukra az ünnep, és milyen hagyományai vannak náluk családi körben.

Az alábbi kérdéseket tettük fel:

1. Mit jelent Ön számára a Karácsony?
2. Van-e, ami minden évben állandó, mondhatni tradicionális hagyomány a családon belül Karácsonykor?
3. Ha tehetne mindenki karácsonyfája alá ajándékot, mi lenne az?

Búzás Tünde művészetterapeuta

1. Nekem a vágyakozást valami után, amit sosem kapok meg.

2. Tradícióink a következők a.) MINDIG elfogy a pénzünk karácsony előtt; b.) sosincs karácsonyfánk, csak gallyak, mert sajnáljuk a fákat

3. Valószínű egy aranyhalat, aki teljesítene három kívánságot, de utána el kéne szállítani az aranyhalfelvevő gyűjtőhelyre - mert csak akkor teljesülne a három.

Bordács Andrea esztéta, műkritikus

1. A karácsony számomra a családi együttlét örömét jelenti. Sokszor hallom, hogy milyen megterhelő és idegsítő a karácsonyi vásárlás, ajándékozás, főzés stb. Én ezeket nagyon szeretem. Igaz, igazán inkább élményeket szeretek ajándékozni, nem tárgyakat. Olyan dolgokat főleg, amit közösen tudnak csinálni azok, akik kapják: például színház-, koncertjegyeket, közös játékra (biliárd, szabadulós játék) befizetés, vagy ha nem is közös, de nem napi szükséglet. Például most a nagy fiamat, aki szeret főzni, egy steaksütő tanfolyamra fizettem be többek közt (remélem, holnapig nem olvassa ezt :) ).

2. A családi hagyományaink, hogy 24-én este szűk családi körben ünneplünk, s 25-én megyünk a szüleimhez, ahova a testvéremék is jönnek, ott van együtt akkor a nagy család. 26-a közeli barátok napja. Vannak étkezési hagyományaink, de ez főleg a kisebbik fiam válogatósságának köszönhető, így az esti étkezéskor a kacsa állandó (sült kacsa, lila káposzta, meleg saláta, sült krumpli a Bálint fiamnak) délben maradt a hal (tejszínes alaszkai vadlazac). Én szívesen csináltam volna töltött fácánt, de lebeszéltek róla. Szóval nem az általában szokásos karácsonyi menüt, hanem amit a legjobban szeretünk. Év közben sajnos keveset van módom főzni, de amikor van időm, szeretek és nagyon jól főzök, bármily nagyképűen is hangzik. Most is mondta a Dávid fiam, hogy hagyjam az egyetemet, és kezdjek a málnás sütik nagybani gyártásába.

Töltött káposztát, halászlét, bejglit a szüleim szoktak csinálni. Azért mondom többes számban, mert amikor az egyik évben az anyukámnak el volt törve a keze, apukám csinálta meg ezeket az anyu irányításával. Azóta karácsonykor mindketten csinálnak bejglit és versenyeznek, hogy melyiküké a jobb. Én nem különösebben kedvelem a bejglit , ezért nem is szoktam csinálni, meg az anyuéknál úgyis van, de most a nagyobbik fiam szeretne csinálni diósat.

Én csokitortát, vaníliás-málnás tortát szoktam csinálni, idén a tiramisu helyett erdei gyümölcsös túrótortát csinálok.

A karácsonyfát 23-án díszítjük fel, ez akkor alakult ki, mikor kicsik voltak a gyerekek és 23-án este-éjjel díszítettük, hogy reggelre meghozzák az angyalok, hisz különben látták volna, hogy mi csináljuk. De ez így kényelmes is lett, mert 24-én sose kellett kapkodnunk a dolgokkal, hanem szép kényelmesen készülhettünk a főzéssel, meg játszottunk. Most, hogy újból van kisgyerek a családban, kell vigyáznunk, hogy el ne szóljuk magunkat.

3. Így általánosságban nem is tudom, mit tennék mindenki fája alá, hisz a különböző módon élő embereknek más-más okoz örömöt. Talán leginkább, hogy az életük és a családjuké legyen biztonságban, és legyen, aki szereti őket. Persze ezt így nem tudnám alá tenni, mint egy tárgyat, de én úgyis élményeket szeretek ajándékozni.

Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár igazgatója

1. Számomra a Karácsony a család meghitt melegségét jelenti. A közösen eltöltött időt, beszélgetéseket, amikor valamennyien együtt vagyunk.

2. Szenteste a szépen feldíszített karácsonyfa mellett megterített asztalnál a két nemzet hagyományait követve (magyar és lengyel) a vigíliai vacsorán mindig van barszcz (céklaleves) és hal. Az ünnepi sütemények közül családunkban a diós és mákos bejglit valamint az islert említem meg. Ami viszont sohasem hiányozhat a családi szertartásunkból a "Mennyből az angyal" eléneklése után, az a szentelt-ostya törés (mely csak Lengyelországra jellemző), amikor egyenként odalépve egymáshoz, kellemes ünnepeket kívánva a másik kezében felénk tartott ostyából törünk, és azt elfogyasztjuk. Ez a hagyomány az ókeresztény kenyér megosztásra vezethető vissza. Jelenünkben az ostya a mindenkori jóval való osztozás jelképe. Lengyelországban ezeket az ostyákat az egyházfik hordják szét a családoknak Advent időszakában. Mi, itt élve lengyel rokonainktól és kedves ismerőseinktől szoktuk megkapni levélben ezt az ostyát a karácsonyi jókívánságok mellé.

3. A mindenki karácsonyfája alá én élelmet adnék, hogy senki ne nélkülözzön, ne maradjon éhes.

Torjay Valter festőművész, művészettörténész

1. Ami a karácsonyt illeti, az számomra az év csúcspontja. Valószínűleg ennek az is oka, hogy gyerekkoromban szüleim annyira szép karácsonyt tudtak nekünk teremteni. Sokáig nem szabadott ilyenkor bemenni a nagyszobába, csak a csengetésre. Rengeteg szép élményem maradt, bár talán nem is külön-külön, hanem egyetlen hatalmas jóérzésként. Én rettenetesen tudom azt sajnálni, akinek nincsenek ilyen emlékei.

Akkoriban még gyakran volt hó. Mi templomba nem nagyon jártunk, de számomra soha nem volt kérdéses, hogy a Jézuska létezik. Az sem, hogy ez elsősorban az Ő születésnapjának az ünnepe. Ma sem az. Ahogy a Mikulás sem. Aki belebújik abba a vörös ruhába és - ha csak nem nagyon elvadult ember - felölti a szakállat, átalakul. Arra az időre más ember lesz belőle. Én tudom ezt, mert már az általános iskolában voltam Mikulás.

Ebben a mai, csilli-villi karácsonyban elsősorban a több fénynek örülök. Lehet, hogy rossz az ízlésem, de büszkén vállalom. Kiskoromtól imádom az ilyesmit és úgy érzem, hogy talán ennyi a jó a mai karácsonyokban. A régebbiek méltóságteljesebbek voltak, legalábbis nálunk. Függetlenül attól, hogy milyen világ volt. Ma pláza-világ van, de ha belül fel tudjuk öltöztetni a lelkünket, akkor minden rendben van. Természetesen az ajándékozás is nagyon fontos. Én nem vagyok annyira szemforgató, hogy ennek a jelentőségét letagadnám. Adni és kapni is jó, de az ne elsősorban „praktikus" dolog legyen, hanem ami tényleg örömet okoz. Akármilyen őrültségről is legyen szó. Hiszen ez az öröm ünnepe.

Ahogy Dickens a „Karácsonyi ének"-ben mondta:
"A karácsony idejét, valahányszor térült-fordult...mindig jó időnek tartottam, a bocsánat és emberszeretet barátságos, kedves idejének, az egyetlen időpontnak, amelyről tudok az egész év hosszú naptárában, amikor nő és férfi közös egyetértéssel, szabadon feltárja zárkózott szívét, s úgy gondol az alacsonyabb sorsú emberekre, mint igazi útitársaira a sír felé, nem pedig mint más utakon járó, másfajta teremtményekre..."

2. Ami a tradíciókat illeti: nálunk szenteste mindig sült hús van tartármártással, sok év óta. Sajnos Édesanyám halálával sok minden megváltozott, de nem alapjaiban. Ma már Édesapámék készítik a sültet, de éppolyan jó. Tavaly nagyon szép szentesténk volt, remélem az idei is hasonló lesz. Rendszerint Tokajit iszunk és beszélgetünk, a gyerekek játszanak stb. Idén Édesapámnak 90. születésnapjára gazdag Jézuskát igyekeztem összehozni, meglátjuk, hogy mit szól hozzá!

3. Több békét, empátiát és biztonságérzetet tennék az alá a fa alá, ha tehetném. Ezekből van a legnagyobb hiány.

Szántó István festőművész

1. Vallást, hagyományt, tradiumot, mondjuk azt a népi vallásosságot, amely összetartott egy kis közösséget is.

2. Sajnos már hagyományos tradíciók nincsenek, hanem csak megismételt szokások. De ha egyet ki kell tudnom emelni a szokások közül, akkor az, amikor a gyerekekkel 24.-én a Jézuska-várásra elmegyünk.

3. Ha erre lehetőségem lenne, nem hinném, hogy én képes lennék valami olyant kiválasztani, ami mindenkinek jó lenne. Ehelyett inkább legyen az, amit az adott személy a legjobban akar, vagy aminek legjobban tud örülni, (de remélem, nem csak tárgyakban tudunk gondolkodni).

Szilárdi Béla képzőművész

1. A szeretet hatalmas erő. Karácsonykor született. A születés élet. Ilyenkor az életre gondolok.

2. Elengedhetetlen a feldíszített karácsonyfa. Előételnek hal, főételnek hal, mákos guba.

3. Igen, ha lenne mindenki karácsonyfája, járna alá az a képesség, hogyan tudjuk szebbé, jobbá tenni életünket. 

Stekovics Gáspár festőművész, fotográfus

1. Jó együtt látni a gyerekeimet, mert lassan mindenki szétszéledt a világban. Szóval ezen a napon együtt leszünk.

2. Ha lenne hó, akkor szánkóznánk és hógolyóznánk. De sajnos évek óta nem esik errefelé.

3. Talán egy igazi meleg otthont, ahol senki sincs egyedül.

Fotó: Vértesi Eszter

Sorozatunk második része:

Ahogy ismert emberek látják a karácsonyt II. rész

2016.12.25. - 03:00 | Büki László 'Harlequin'

Önt is érdekli, hogyan gondolkodnak a Karácsonyról a kultúra és művészet terén ismert és elismert személyek? Második karácsonyi gondolat-örökzöldünkben Csollányné Horváth Kriszta, Kelemen Zoltán, Mérei Tamás, Pintér Róbert, Rónaszéki Linda, Rozán Eszter, Szabó Tibor András, Tóth Tamás és Varga Albin önti gyantaillatú bitekbe gondolatait.