Itt van például a szoptatás. Anyatej párti vagy? Meg fogsz zavarodni! Tápszerezel? Te sem úszod meg! A gyerek vagy nem akar szopni, vagy akar, de túl sokat, vagy éppen túl keveset, és nem akkor, amikor kéne, amikor nem csak neki, de neked is jó. Nehezen szokik rá, de ha rászokott, nem tudod levakarni magadról. Az elválasztási időszakban - súlyos esetekben hosszú évekig - fut utánad, és csimpaszkodik, mint a pióca. (Hát piócát szültem én?)

Tápszerből csak azt akarja, amit nehéz beszerezni, amit otthon felejtettél, amitől szorulása lesz, vagy amitől megy a hasa, esetleg az a márka jön be neki, amitől olyan lufira hízik, mint egy kis mangalica.

És ne nyugodjál meg, ha eljön az önállósodás kora, mert vagy későn lesz szobatiszta, amikor már ciki kimenni a játszótérre pelusban, vagy túl korán, és mindenki vádlón megkérdezi (a játszótéren), hogy miért erőltetted túl hamar a gyereket a bilire?

Ha már óvodába trappoltok, akkor légy felkészülve az „ezt nem veszem fel" hisztire, a „ma nem megyek oviba" nyűglődésre. Kezelned kell továbbá a „legnagyobb plüssmedvét, a legdrágább ezer darabos legómat akarom elvinni magammal" óhajokat.

Az iskolaérettség nem, nem azt jelenti, hogy mentesülsz kedves szülő. Jön az otthon felejtettem a tolltartómat, nem készítettem el a házimat, már megint megvertek, már megint megvertem valakit, a nem is ez az órarend korszak.

Akárhogy is van, időben tanulj meg szembenézni a legnagyobb mumussal: az uzsonnával. Soha a büdös életbe nem fogod eltalálni, hogy éppen aznap mit szeretne - csokis kenyeret, naná. 

Nehezen fogod elérni, hogy vigye magával, és ha elvitte, egye is meg. Az iskolatáska aljába kövült uzsonnahullákkal ne is foglalkozz, ezeket nem lehet kiirtani. Egy kis karé mindig be kell, hogy szoruljon a matek és a magyar könyv közé, az alma beposhad, és mindig a padtárs sütijét eszik meg inkább.

Szülői idegrendszerre különösen veszélyesek az elhagyott és elvásott tárgyak: ezért  soha, de soha ne vegyél esernyőt, mert tutihétszentség, hogy otthagyja a padban, mire érte megy, már nem lesz ott. Ne vegyél drága körzőkészletet, mert eltörik, de olcsót se, mert kiröhögik. Felejtsd el a Rotringot - ha hagyja elfelejteni, és szokjál hozzá, hogy kéthetente vehetsz töltőtollat.

Mobiltelefon - ezt bizti nem akartál venni a gyereknek, de nagyon hamar meg fogod tanulni, hogy ilyen kérdésekben nem te döntesz. Meg arról se, hogy mennyit költesz rá, milyen típust veszel (lehetőleg jobbat, mint amilyen a sajátod).

Azokat a mondatokat, hogy hánykor jössz haza, hova mész, miért nem csinálod ezt, csináld azt, véleményem szerint, légy szíves, mondtam már, nem hallod, hova tetted, mi ez a rendetlenség? - szintén felejtsd el, ha nyugodt szülő-gyerek kapcsolatot akarsz.

Eleve szokjál le arról, hogy kérdezés nélkül beszélj. Lásd be - a saját lelki nyugalmad érdekében - hogy az van, amit ő akar, és kész. De ne izgulj, mindjárt nyugdíjas korú leszel, és akkor visszaadhatod. ( ;) )