MOST

Sejt szinten hordozlak magamban,
napról napra növekszel bennem,
eggyé válunk,
vagy megölsz, akár a rák mely felemészti a tüdőt.
Mindenhol ott vagy ahol én, és velem együtt lélegzel.
Hagyom, hogy terjeszkedj bennem.
Hogy érezd
már nem magamért...
Lélegzem.
Téged táplállak, lelkem legmélyebb zsigereimben válsz áttétessé.
Felismerlek mozdulataimban,
szemem tükrében magadat látod,
kérdéseimre szavaimmal válaszolsz,
mondataid végére én teszek írásjelet.
Azonos tartalmunkat, eggyé vált légzésünk ritmusa tördeli most egész szöveggé.

VÉGZET

Nem tudom ki vagy de érzem, hogy ismerlek.
Délibábként lebegsz előttem.
Megismerem szürkeségből áttűnő alakod.
Tegnap ajkaidat világította meg az éjféli holdfény.
Némán hívtál magadhoz.
Üdvözleted és búcsúd ugyanabban az égető csókban tapadt pirosra festett számra.
Így hagytam nyomot rajtad.
Ma szempárod tűnik elő.
Tekinteted újra úgy hatol velőmig, mint amikor először sebeztél meg pillantásoddal.
Holnap tenyered bőre válik szobám falaivá.
Életvonalad, nevem „a"- betűjében végződik.

Bécsi Éva 1991-ben született. Óvódás kora óta újságírónak készült. Ez az álma valóra válhatott, amikor elvégezte a Kodolányi János Főiskola kommunikáció és médiatudomány szakát, majd munkába ált a vagy.hu debreceni online napilapnál. Tanulmányait a Debreceni Egyetem filozófia szakán folytatta, itt tervezi a PhD fokozat megszerzését is. Írásai főleg interjúk és riportok, természetesen kiemelten foglalkozik irodalommal és kultúrával, de a versírás sem áll messze tőle. Érdekli a divat, írásaiban rendszeresen felbukkannak a napi trendek. Kedvenc festőművésze a mexikói Frida Kahlo.