Szent Vincét (nevének jelentése: győzedelmes) a régi időktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. A név „vinum" szóval rokon hangzása magyarázhatja, hogy a szőlőművesek Vince napján, január 22-én az időjárásából és a szobában rügyező szőlővesszőkből a következő bortermést igyekeznek megjósolni.

Behavazott szőlőtőkék Kisharsány közelében 2015. február 10-én. MTI Fotó: Sóki Tamás

A pincegazdák tartják magukat ahhoz az általános vélekedéshez, hogy Vince-napkor sok bort kell inni, mert akkor jó lesz a szőlőtermés, ezért ilyenkor pincéről pincére járnak a hegyoldalakban és áldomásokat isznak.

Sokfelé ezen a napon templomba viszik a gazdák a szőlővesszőket, vagy egy feszülethez, ahol a papok megáldják azokat a jó termés reményében. Hagyományosan bortermelő vidékeinken többnyire jó termésben bíznak a szőlősgazdák akkor is, ha Vince napján olvad.

Szőlőmetsző munkások dolgoznak Tarcal határában. MTI Fotó: Balázs Attila

A Délvidéken ugyanakkor úgy gondolják, „Ha fénylik Vince, megtelik a pince. / Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod". A hajósi borvidék svábjai szerint a tél fele már elmúlt, és jó bor terem, ha reggel a kocsi jégen jár, délután meg verebek fürdenek a napfényben.

Mohácson János napján szentelt borral, vízkereszt ünnepén szentelt vízzel mennek ki a gazdák a szőlejükbe, annak határát körüljárva szentelt vízzel hintik meg, a négy sarkát pedig „jánosborral" öntözik, az ormánsági Kémes lakói pedig annak idején kitárták a pincék ajtaját, hogy besüssön a nap, és utána áldomást ittak.

Sok településen jelképesen megmetszetnek egy-két ezen a napon, hogy majd jó termésük legyen. Egyes tájegységeken Vince napjára már javában tartanak a szőlőmetszési munkák, míg - például Baranyában - sokfelé ekkor kezdődnek, hogy mire megindul a nedvkeringés a vesszőkben, addigra be is fejeződjenek.