"A két évvel ezelőtt elindított Bük 750 sorozat egy újabb gyöngyszemmel gyarapodott, egy újabb Szabó József könyv került kiadásra, és úgy gondoltuk, a kultúra napjánál méltóbb alkalmat nem találtunk volna bemutatójára. Remélem, nemcsak a magyar néprajzi és népzenei hagyományok iránt érdeklődők fogják lapozni, hanem mindenki, aki itt, a Répcevidéken él - vezette fel kultúranapi gondolatait Tóth Tamás művelődési központ igazgató.

Dr. Németh Sándor polgármester elmondta, hogy Gyurácz Ferenccel, a könyv kiadójával ketten voltak az eddig négy kötetet számláló sorozat ötletgazdái (még két kötet van tervben). 2017-ben várossá nyilvánításának 10. évfordulóját ünnepli Bük, ami ugyan nem olyan kiemelkedő évforduló, mint a település első írásos említésének 750 éves jubileuma (2015-ben volt), ám így is megünneplésre érdemes. Ennek első lépése a most megjelent könyv. A büki gyógyfürdőnek is évfordulója van, idén 55 éves, így a város összehangolja a megemlékezést.

Az eddig megjelent négy kötet mind műfajában, mind szerzőjében, mind pedig tartalmában jelenős különbségeket mutat, ezáltal a város történetének egy-egy jeles évfordulóját, történetének egy darabját eleveníti meg.

A sorozat ismertetéseként Németh Sándor elmondta: van benne monográfiai igényű munka - az első, Hetyéssy István: Bük történetének monográfiája -, gyülekezettörténet - ez a második kötet, szintén Szabó József tollából, kéziratából, amelyet Simon Réka lelkészasszony kiegészített -, van egy tájszótár Balogh Lajostól, illetve ez a negyedik kötet, a "Hiedelmek, hagyományok, népszokások a Répce vidékén", amely a címéből adódóan a néphagyományokat dolgozza fel.

A könyvek külseje is teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy összetartoznak, a borítóján a grafikai, arculati világ ugyanaz, csak színben különböznek egymástól, hogy összerakva egy sorozatot alkossanak a város történetéről.

A sorozatot kiadó Dr. Gyurácz Ferenc beszédében érdekes hasonlattal nyitott: a könyvkultúra válsága azt mutatja, egyre többen írnak könyvet és egyre kevesebben olvasnak. "Úgy gondolom, a büki könyvkiadás esetében ez nem probléma, értékesebbnél értékesebb könyvek jelentek meg az elmúlt években. Minél terebélyesebb egy fa, minél magasabbra nő, annál fontosabbak a gyökerei, hogy meg tudjon kapaszkodni. Azt halottam a minap, hogy a mostani korszak jellemzője az okoseszközök terjedése. Itt most egy okos könyvbemutató lesz, hiszen az fog beszélni a könyvről, aki legjobban ért hozzá, dr. Horváth Sándor néprajzkutató."

A kötetet jegyző Szabó Józsefről szólva Gyurácz Ferenc kiemelte: elvégzett munkája felbecsülhetetlen, az úgynevezett amatőr néprajzgyűjtők között kevesen voltak országosan is, akik ilyen magas színvonalon dolgoztak.

Dr. Horváth Sándor érdekes és interakcióra ösztönző kérdésekkel indította a könyvbemutatót, nem utolsósorban kíváncsi volt arra, mennyire élnek még a köztudatban a vidékhez köthető, mára már kevésbé használatos kifejezések, szavak. Mint például a csöndítés. Mint megtudtuk, akkor csendítettek, amikor valakiről elterjedt a településen a hír, hogy meghalt, utána pedig naponta megszólaltak a lélekharangok.   Volt nehezebb kérdése is: mi a pásli? Az nem más, mint a gerezdre vágott és úgy aszalt szalma, amit a gyerekeknek szoktak adni lucázás alkalmával köszönetképpen. S vajon mit csinál az, aki angyalt röptet? Magzatot hajt el - tudtuk meg.

Rengeteg régi szó, fogalom kikopott a mai szóhasználatból és így elfelejtődött, ám a könyvnek és Szabó József gyűjtőmunkájának köszönhetően megőrződött.  

Két nagy fejezete van a kötetnek: az emberi élet fordulói és a jeles napok, avagy az esztendőben lévő ünnepek. A könyv alapjául szolgáló dolgozatot 1983-ban adta be Szabó József a megyei gyűjtőpályázatra és megyei első díjat kapott érte. Bevezetőjében azt írta, nem is teljesen 83-ban gyűjtötte, hanem vagy 30 évvel korábban már nekiállt a gyűjtésnek. Azt tapasztalta, hogy a középgeneráció abban az időszakban már nem igazán tudott sok mindent azokból a hagyományokból, múltbéli emlékanyagokból, amiket ő még tudott rögzíteni a kötetben.

Visszatérve a címhez: a hiedelmek nagyon érdekesen alakultak, leginkább a hasonlóságon alapuló, jelentésátvitellel értelmezhető hiedelmek maradtak fent. Például a születésnél a viselős és terhes asszonyokról mondták: "Ne élesítsen kést, mert nehéz lesz a szülés!", azaz fájdalmas lesz, mint ahogy metszené a kés. A születésnél maradva Horváth Sándor a megye protestánsaira vonatkoztatva érdekességként említette meg a keresztelés ceremóniáját. Míg a katolikusoknál keresztelőkor egy szülőpár van, az evangélikusoknál pedig előfordult, hogy három, négy, öt esetleg több keresztszülője is volt a gyereknek, addig meglepő módon az Őrségben a reformátusoknál 45-48 is lehetett a keresztszülők száma.

A halál, temetés kapcsán érdekességként említette, hogy az elhunyt levélben búcsúzott a családjától, melyet a temetéseken olvastak fel. A halotti szertartások része volt a sirató, ahol a közeli rokon egy személyes hangvételű, nagyon érdekes párbeszédet folytatott közvetlenül a halottal.

A érdekes hagyomány volt a sorozás vagy az ezt megelőző legényavatás (régies nevén bekeresztülés). A növendék fiúgyerek csak suttyó volt addig, amíg be nem keresztülték. Attól kezdve vált legénnyé és voltak jogai. Legényjogot csak bizonyítás után lehetett szerezni, ha bizonyított aratásnál, csépelésnél, a gabona hordásnál, azaz tudta a nehéz zsákot vinni. Ha ez megtörtént, akkor jöhetett a legénnyé avatása.

Horváth Sándor kiemelte még az imrézés szokását: így hívták a vidéken azt a feladatot, amit a legényeknek a bálok alkalmával el kellett végezniük. Az imrézés nem más, mint a saját apánk "meglopása".

A Szent János napi borszenteléshez kötődő hagyomány, hogy nem csak Szent János poharát itták meg régen, hanem kivittek néhány pohár bort, és a szőlőtőkéket is megitatták. Speciálisan evangélikus hagyomány volt a tavaszjárás. Tavaszjáró, köszöntő szöveget mondtak a gyerekek házról házra járva József napján. A Répcevidékre volt jellemző továbbá a török basázás is, ami mára már olyan ritka, mint amilyen volt a csepregi lófuttatás, a pünkösdi lóverseny, vagy a pünkösdi királyválasztás.