Komoly egyesületek kötelékeiből a nyár folyamán szegődtetek a Haladás szolgálatába.  Megérte váltani?

Hrabovszky H.: Mindenféleképpen, jól érzem magam Szombathelyen.  Igazság szerint ez az első váltásom,  hiszen a kézilabda alapjaiba Székesfehérváron szagoltam bele.  Éveken keresztül ott játszottam az utánpótlásban is, később pedig a felnőtt együttesben.  Tizenegy esztendő keresztül aktívan tevékenykedtem a csapat kötelékeiben.  Egy fiatal játékos számára alapvetés, hogy minél több játéklehetőséget kapjon.  A női első vonalban rendkívül mély és minőségi keretek vannak, zömében külföldi játékosokkal megspékelve, ezért az egyesület és jómagam is a kölcsönadás mellett törtünk lándzsát.  A Haladásban rendszeresen megkapom a lehetőséget, így csak rajtam múlik mennyire tudok élni vele.  Szeretnék megtenni minden tőlem telhetőt. 

Guttyán A. :  Győrben is hasonló a helyzet, az első csapat keretéhez egy fiatalnak szinte lehetetlen hozzáférnie, az utánpótlásban viszont magas színvonalon végezhettük az edzéseket.  Amikor megkeresett a Haladás, nem haboztam a döntéssel.  A szakmai fejlődésem és a pályán töltött több játékidő reményében választottam a szombathelyi csapat ajánlatát. A feltételek biztosítottak, mindösszesen csak a játékra kell figyelnünk.  Számomra nem minden elsősorban a pénzről szól, a fejlődésemet tartom szem előtt.  

Az őszi szezont a kilencedik helyen zártátok, ami belesik a veszélyes zónába, ugyanakkor rendkívül sűrű a középmezőny. Pár győzelemmel könnyű felkapaszkodni...

Guttyán A.:  Ez így van,  ebben az osztályban gyakran végletekig kiélezett mérkőzések vannak.  Nem dőlünk a kardunkba attól, hogy az ősz nem feltétlenül úgy sikerült, ahogy előzetesen terveztük.  Próbálunk előre tekinteni, a jövőre koncentrálni.  Minden csapat életében vannak hullámvölgyek, nekünk ebből egy kicsit több jutott a félszezon során.  Egy mérkőzés végeredménye mindig sok összetevőből áll, voltak olyan csörték, amiket nagyon szoros végjátékban buktunk el.  Ezekből tanulni kell és a tavaszra a hibákat ki kell javítani.  Tisztában vagyunk vele, hogy az eredményes munkához időre, türelemre és mindenekelőtt kemény munkára lenne szükségünk.

Hrabovszky H.:  Jelentős vérátömlesztésen esett át a csapat és ahhoz, hogy a játék minden elemében érezzük egymást nyilvánvalóan több időre van szükség.  Nem kenyerem kifogásokat keresni,  tavasszal már erre nem igazán szeretnénk hivatkozni. Fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy nagyon sok fiatal van a keretben, akik tehetségesek és ügyesek is, viszont az ilyen éles összecsapásokhoz meccsrutinra van szükségük.  Vannak döntésszituációk a mérkőzéseken, amikor a tapasztalat aranyat ér, és fontos segítségére van egy játékosnak.  Nekünk az a feladatunk, hogy a mentalitásunkkal és a sporthoz való hozzáállásunkkal képesek legyünk különbséget jelenteni.  Kell, hogy legyen ragadós példa az ifjoncok előtt is.

Általános vélekedések szerint a posztok hamar rátalálnak a játékosokra.  Így van ez a gyakorlatban is, vagy ez az évek során változhat rugalmasan?

Hrabovszky H.:  Alapvetően hamar kialakul, hogy a pálya mely szegletén tudunk leginkább a csapat hasznára válni.  A játékosok zöménél a genetika, a fizikai adottságok, a gyorsaság, és a játékkészség meghatározó tényező, viszont az élet gyakran felülír mindent.  Fehérváron főként balszélsőként számítottak rám és a csapatban itt tudtam a leghatékonyabb lenni, noha kaptam szerepet irányítóként is.  Momentán a Haladásban leginkább ebben a szerepkörben számítanak rám,  és ez nem akármilyen kihívás.  Egy csapat motorjának, lüktetőerejének lenni, az egyik legkomolyabb feladat, amit el tudok képzelni a pályán. Persze nem vagyok naiv, mindez jelentős felelősséggel is párosul.  Állandóan jó döntéseket kell hozni, szellemileg és fizikailag is a topon kell lenni.  Ha úgy adódik, dinamikát kell vinni a játékba, ha pedig szükség van rá felállt fal és stabil hátsó alakzat ellen kell kreativitást mutatni.  A védekezésről már nem is beszélve.  A modern kézilabda megköveteli a komplex játékosokat, a felkorbácsolt tempó közepette az edzőknek egyre kevesebb lehetősége van cserélgetni.  A játékosok többsége arra törekszik, hogy támadásban és védekezésben is képes legyen minőséget nyújtani.  Ez sokrétű feladat, és nagyon komoly felkészültséget igényel.

Guttyán Adrienn és a csapat számára is vízválasztó lesz a tavaszi szezon. A gólerős szélső a Haladás erőssége lehet

Milyen új tendenciákat észleltek még a mai kézilabdában?  Követitek a nemzetközi eseményeket?

Guttyán A.:  Lehetőség szerint mindig figyeljük a nemzetközi eseményeket,  bár a rengeteg edzés miatt erre nem mindig van idő.  Manapság aki profi kézilabdára adja a fejét, teljes vállszélességgel a sportra kell koncentrálnia.  Szerintem a játék jelentősen felgyorsult és nem pusztán csak a férfi mezőnyben, hanem a nőknél is a korábbi megszokott tempónál nagyobb iramba zajlanak az események. A tisztánlátás végett érdemes leszögezni, hogy egyre nagyobb hangsúly helyeződik az atletikus képességekre is.  Ma már a megfelelő állóképesség, a kiemelkedő gyorsaság és jó „rúgók"  szinte követelménynek számítanak, aki ebben tud extrát nyújtani, abból lehet igazán jó játékos. Nálunk szélsőknél  versenyelőny, ha valakinek széles a technikai repertoárja. A kapusok is fejlődnek, egyre tudatosabbak, felkészültebbek és az alacsonyabb osztályokban is megfigyelhető már, hogy jobban ismerik az ellenfeleiket.  Erre csak egy technikailag ügyes szélső adhat megfelelő és frappáns választ.

Hrabovszky H.:  Szerintem előtérbe kerül a tudatos és taktikai gondolkodás is.  Fontos, hogy egy csapatnál legyenek nagy egyéniségek, akik képesek váratlant húzni és ha megborul;  kiemelni a csapat szekerét a kátyúból.  Viszont számomra a legfontosabb az együttes egysége.  Ha mindenki együtt lüktet, kristálytiszta a cél és együtt húz, akkor a pályán is a legjobb dolgok történnek.  Manapság az összeszokottság az egyik legnagyobb fegyver,  persze ehhez szükséges az is, hogy minden poszton megfelelő játékosok legyen.

Hogy kell elképzelni az alapozást a Haladásnál, milyen rendszerességgel zajlanak az edzések?

Guttyán A.:  Nagy általánosságban heti 7-8 edzéssel kell kalkulálni.  Ebben az időszakban komoly a terhelés, hiszen amit most felépítünk, ebből megyünk majd a szezonban.  A délelőtt során az esetek többségében erősítés zajlik, de az ilyenkor szokásos konditermi edzések mellett számos keresztedzést is végzünk. Gyakran TRX tréninget is vezényelnek nekünk.  A délutánok általában a taktikai jellegű edzések, de számos technikai gyakorlat is előkerül.  Mindemellett persze rengeteget futunk, ilyenkor ez hozzátartozik a hétköznapokhoz.  Az edzőmeccsek apró felüdülésnek számítanak, bár a későbbi játéklehetőség miatt ezt is véresen komolyan kell venni. Jó és kitartó munkával ilyenkor megalapozható a csapatba kerülés.

Hrabovszky Helga edzésen. A Fehérvár egykori játékosára a Haladásban is kulcsszerep várhat

A versenyhelyzet motiváló a csapaton belül vagy inkább hátráltató tényező?

Hrabovszky H.: Véleményem szerint egészséges versenyhelyzetre minden komoly célokat kitűző csapatnál szükség van. Ha megfelelően mély és minőségi a keret, az a játékosokat is intenzívebb edzésmunkára, komolyabb hozzáállásra sarkallja. Az embernek ki kell esnie a komfortzónájából ahhoz, hogy igazán nagy célokat valósítson meg saját maga és a csapat számára is. A vetélkedésből hosszútávon profitálhat a csapat. Szélső és irányító pozícióban is van merítési lehetőség nálunk, de ez cseppet sem befolyásolja a csapaton belüli hangulatot. Jó barátságban és remek munkaviszonyban vagyunk egymással.  Szerintem egy élsportoló ambícióit nem szabad, hogy elgáncsolja egy esetleges rivális feltűnése.  A kihívásokkal farkasszemet kell nézni és meg kell próbálni mindenkinek a lehető legtöbbet kihoznia magából. A terv nélküli cél mindig csupán csak vágy maradhat.

Kritikus helyzetekben döntő tényező lehet a technikai tudás is. Miért van az, hogy igazán finom megoldásokat, furfangos ejtéseket vagy ízléses cundereket alig-alig látni a bajnoki tétmeccseken?

Guttyán A.:  Ez egy összetett kérdés, mert nem feltétlenül elég csak a technikai tudás birtokában lenni, egy-egy finom mozdulatot nagy magabiztossággal  kell tudni használni a gyakorlatban is.  A magyar kézilabdában az utánpótlás-nevelés esetében és később a korosztályos csapatoknál is dominál az eredménykényszer, ami  óhatatlanul is a játékosság rovására mehet.  Elsődleges tényező a győzelem megszerzése, ezért a fiatalok bátortalanabbak, inkább a biztos megoldást választják.  Éles szituációban nem merik színezni a stiglicet.

Hrabovszky H.:  A technikai képességek fejlesztése egy hosszú és időigényes tevékenység,  ahol egy játékosnak önállóan is rengeteget munkát kell belefektetnie.  A találkozók túlnyomó része rendkívül szoros és kiélezett , ebben az osztályban  igen gyakran a végjátékban dől el a mérkőzés sorsa.  Ilyen  szituációkban csak az nyúl rafinált megoldásokhoz,  aki edzéseken is nagy magabiztossággal alkalmazza azokat.   A fiatal korosztályok fejlődésében nem erre fektetnek nagy hangsúlyt, pedig a nemzetközi színtéren szemmel látható, hogy  ezen a területen is előttünk járnak.  Persze ebben annak is nagy szerepe van, hogy könnyebb megvásárolni egy kész játékost- mondjuk egy légióst- semmint hosszú ideig kinevelni egy sajátot.  A fiatal magyar játékosok előtt szűk a mozgástér, mert többségük a kerettagságig elvergődik,  játéklehetőséget viszont keveset kap.  Ez főként az első osztályra jellemző, szerencsére nálunk más a helyzet.  Örömteli, hogy nálunk a fiatalok többsége előtt nyitva állnak az ajtók, csak rajtuk múlik belépnek e rajtuk.

Nem csupán csak a fiatalok, hanem tavasszal a Haladás is átlépheti saját árnyékát, hiszen a játékosok fogadkozása nem pusztán csak üres ígéreteken nyugszik.  Kitartó és fáradságos munka az alapja, aminek előbb vagy utóbb meg kell hoznia a gyümölcsét.  Jóllehet a játékosok számára az igazi erőpróbát a tétmeccsek jelentik majd, a nehéz felkészülés, az egységes csapatszellem és az összetartás bizakodásra adhat okot.  A többit pedig majd hozza a jó szerencse vagy éppenséggel a gondviselés. Ha és amennyiben majd szükség lesz rá.