Bödőcs Tibor úgy él emlékezetünkben, mint egy lokálpatrióta, kreatív és szerethető poéngyáros, aki az élet apró, ám humorérzékeny dolgait úgy tárja elénk, hogy sírva röhögünk rajta. Vagy azért, mert történeteiből megelevenedik saját tapasztalatunk, vagy azért, mert elképzeljük, ahogyan Tibike elmondja. Történetei javarészt saját életének meghatározó szereplőiről, személyeiről szólnak, ettől életszagúak, és persze ettől "bödőcstibis" az egész.

"Bödőcs Londonban" című önálló estjéből egy háromperces részlet tegnap került ki a legnagyobb videómegosztóra, témája - aktualitásánál fogva - Orbán és Putyin, és ömlik belőle a gyűlölet, a gyalázkodás, a humornak gondolt staniclibe csomagolt okádás. Bödőcs pálfordult, vagy beállt abba a sorba, amiben arctalan percemberek, wannabe-kiszólójánosok sorjáznak?? Kemény munkával leküzdötte magát oda, ahol disznók dagonyáznak a szarban, hogy ő maga is disznóvá váljon??

A humorhoz intelligencia kell, az intelligencia pedig eltaszítja magától a primitív direktséget, többek közt az olyan, Bödőcs eddigi pályafutására nézve übergáz kiszólásokat, mint "Vlagyimir Vlagyimirovics Őfaszkalapsága"... Ugyanakkor irritálja a bödőcsi humor finom cizelláltságára és hétköznapi helyzetkomikumaira érzékeny rajongóit.

Épp a közélet kapcsán nyilatkozta évekkel ezelőtt Bödőcs, hogy "ezek a témák talán nem annyira közérthetőek, de persze azért sokan értik ezeket is, sokan röhögnek rajtuk, pláne, ha úgy vannak becsomagolva a humor égszínkék celofánjába - ahogy Bohumil Hrabal írta - hogy az fogyasztható legyen, és a színpad is elbírja". A hrabali égszínkék celofán és az őfaszkalapsága...

Londonban elbírta a színpad, fogyasztható is volt, mint a "fisendcsipsz". Igaz, csöpögött az olajtól, ízre is olyan mikrós szar volt, de legalább hot! Pont, mint a színpadról letántorgó poénok: friss, aktuális, ám ÍZléstelen.

A londoni magyarok kipirosult arccal és tenyérrel - vagy stílszerűen: kivörösödött? - tapsikoltak a Lego Duce-, Teszkós Napóleon-, Barbie Hitler-, Karton Castro-, KGB-s James Bond vs. Lufi Kossuth és Marcipán Ceausescu-szerű kretén és megalázó poéncsökevényeken... Azt kapták, amit hallani akartak, ehhez pedig épp Bödőcsnek kellett lemenni kutyába. 

"Úgy volt, hogy.... " - kezdte el nyegle módon többször is, bebökve mindenegyes gondolatkezdéshez valami nyárfalevél-gyenge hasonlatot... Hogy volt, Tibike? Hogy?

"Tón vón jó." Búcsú Szentlászlótól...

Kapcsolódó írásunk:

Passzív házban gondolkodom, aktív kőművesekkel! - Bödőcs Tibor estje a Palaceban

2010.11.18. - 16:20 | vorinori - Fotók: Büki László 'Harlequin'

„Gyere fiacskám, a papával lemegyünk a presszóba. Gyere, gyere. A mamának nem szólunk, gyere, kússz te is hason a papával a lugasban. A papa is szereti a fagyit, kér is két decit mindjárt..." Bödőcs Tibor standup-os két előadással zaklatta a rekeszizmokat már-már hasfájós nevetéssé november 17-én, a Palace Cafeban.