A kolompár lakodalma - Ferrum-premieren jártunk
Képgaléria megtekintése2009.09.17. - 01:45 | Egyed Betti - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Szeptember 16-án mutatta be a Ferrum Színházi Társulás az „ír Shakespeare”, J. M. Synge A kolompár lakodalma című, 1907-ben napvilágot látott komédiáját. A hús-vér jellemek, az érdekes vonalvezetésű cselekmény, a pergő, csattanókra „kihegyezett” dialógusok egyaránt a nagyérdemű közönség megnevettetését szolgálták.
Az ír drámát Göncz Árpád fordításában, Barasits Árpád rendezésében állították színpadra. A kamarajellegű előadás különös atmoszférát teremtett a teremben, sokkal életszerűbbé, közelibbé, egyedibbé lett általa. Nézők a színpadon, színészek a nézőtéren - ez az a rendezői felfogás, amellyel meg lehet szerettetni ezt a történetet, ez az a fogás, amellyel a kisszámú közönség úgy érezheti, hogy szinte együttlélegezhet a színészekkel. Az előadás veleje a humor, a szórakoztatás, s ennek fokmérője a színészi játék minősége.
Az alaptörténet szerint a fiatal kolompár asszony, Sarah (B. Szendi Kata) férjül akar menni Michael-hez (Horváth Zoltán), hogy megszabaduljon az előítéletektől, hogy ne legyen pogány, és átlagos hétköznapi életet élhessen. A férjjelölt ugyan nem repdes az örömtől, de azt gondolja, úgyis meglép majd az asszony egy zsandárral. Belemegy hát, hogy letelepedjenek az út szélén, megvárják a papot (Sövény László), és nekiadják minden vagyonukat, hogy összeházasodjanak. Össze is házasodnának, ha nem lenne Mary (Németh Gabriella), Michael anyja, aki ugyan összekuszálja a szálakat, de megőrzi a hagyományokat. Ő nem a templom, vagy a gyűrű metaforájában hisz, hanem a természetben, az ösztönökben. Mary ellopja, majd eladja a papnak szánt kancsót, így ő hazugsággal vádolja a fiatalokat, és nem esketi össze őket. Michael anyja, az idős, tapasztalt asszony azonban megtanítja, és elhiteti az ifjakkal, hogy ne akarjunk mások lenni, mint akik vagyunk, ne tagadjuk le gyökereinket és múltunkat. Ebből a leckéből a pap is kap ízelítőt, egy kis vidám móresre tanítás a jussa, s bár a végső megszólalás az övé, érezzük, messze nincs annyi igazság szavaiban, mint ahogy megpróbálja elhitetni másokkal azt, amiben tán maga sem igazán hisz.
Az események mozgatórugója a két asszony, az ő harcaikon áll, vagy bukik minden, a két férfit sokszor eszközként, védőbástyaként használják. B. Szendi Kata tökéletesen azonosul a fiatal, életrevaló, magától kissé elragadtatott kisasszonnyal, aki mind mozdulataiban, mind hanghordozásban a Németh Gabrielláéval ellentétes világot képviseli. Abban hasonlóak, hogy mindkettőjüket az ösztönök vezérlik - ami számukra nőies, az a mi szemünkben inkább hétköznapi. Gesztusaik nagyon markánsak, ami a szívükön, az szó szerint az arcukon. Mindennek nagy feneket kerítenek, egy pillanatra nem állnak le, a színpad egy órán keresztül mozgásban van általuk. Sövény László a maga egyszerű nagyszerűségében alakítja a pap szerepét, ha kell méltóságteljes atya, ha kell sörcimbora, vagy épp botját magasba emelő bíró. Egy szerepen belül is több arcát ismerhetjük meg, ő a nevető harmadik. Ilyen szempontból Horváth Zoltán játéka a legvisszafogottabb, viszont cseppet sem teljesítménye miatt szorul háttérbe, hanem szerepe miatt. Michael csak az események elszenvedője, beleszólása nincs a dolgokba, csak úszik az árral.
Fentebb már utaltunk rá, a rendezés is külön szót érdemel. Nemcsak a kamaraszerű előadás volt nagy húzás a rendező részéről, de a választott zene - pl. Mike Oldfield 'In Dulci Jubilo' című dala - is tökéletesen simult a darabba, valamint a két lassított jelenet. Utóbbiak nem kis színészi teljesítményt igényeltek, a Ferrum-tagok azonban kitűnően érzékeltették a kitartott mozdulatsorokban rejlő komikum erejét. Azzal, hogy pont a két akciójelenetet lassította le a rendező, szabad folyást engedett a színészi mimika kiteljesítésének, láttatni engedte a karakterekben rejlő feszültség és indulat humoros kisütését. Valóban a humor melegágya volt, ahogy belassult mozdulatokkal „tépte" egymást a leendő feleség és anyós, vagy ahogy a pap futás közben felhúzta ruháját. A jelenetsorok „fordulatszáma" a dialógusokra is szinkronizálva lett, azaz egy-egy elnyújtott, kimerevített mozdulat közbeni szöveg ugyanúgy elnyújtottan, a lassított mozdulat végéig lett „kitartva".
A kitűnő szórakozást nyújtó egyfelvonásos, háromnegyedórás darab szeptember 19-én, szombaton ismét megtekinthető lesz az MMIK színpadán!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1911 szavazat
Új hozzászólás