Kepes András író, újságíró, televíziós műsorkészítő és nem mellesleg utazó volt a Büki Művelődési és Sportközpont, Könyvtár OLVASÓSZEMÜVEG című sorozatának vendége. A színházterem csaknem teljesen megtelt, száznál is többen jöttek el, hogy meghallgassák a híres tévés személyiség előadását. Az érdeklődők között jócskán akadtak szombathelyiek, de voltak a bükfürdői szállodákból is. Az előadás mottója: „A boldog hülye és az okos depressziós" Popper Pétertől származik. Az állítás szerint az ember vagy boldog lesz és „hülye", vagy intelligens és depressziós.

Kepes úgy vélte, mindenképpen megér egy vizsgálódást,  rítusok vagy tudomány, élet a halál után (no, meg előtte), testen kívül - és belül, vissza a gyökerekhez, hol vannak a gyökerek - ezekre a kérdésekre kereste a választ. Életünk egyik nagy kérdése a halál, s hogy a vele szembeni félelmünket legyőzzük, tele vagyunk rítusokkal, tudománnyal. Keressük a túlvilággal a kapcsolatot, ehhez nyújtanak kapaszkodót a rítusok. A halálról nem könnyű beszélni, különösen a gyerekeknek nem, akik még őszinték és mindenre nyitottak. Mit lehet mondani például a macskáról, amelyik már túl van a dolgon, és nélküle száll az idő? Vagy a nagybácsinak, aki a halálos ágyán kijelenti, ugye fiam, meg fogok halni!? A nyugati kultúra, mivel nem tud mit kezdeni az elmúlással, gyakran viccet csinál belőle, ezt rengeteg filmben megtapasztalhatjuk.

A keleti kultúráknak más a viszonyuk a halálhoz, a halál utáni élethez, sokkal jobban hallgatnak az intuícióikra, belső hangjukra. Kepes két kisgyereket hozott fel példaként, Mongóliában egy kisfiú, aki még sosem látta őt, nem is láthatta, mert addig még nem hagyta el a faluját, azt mondta Kepesnek: „Én ismerlek téged". Peruban egy hároméves kislány választotta ki keresztapjául az indián hajvágási szertartáshoz. Egy filmbejátszást is láthattunk az eseményről, és arról, hogy néz ki most a kislány. A haj, a szőr befedése vagy levágása szinte minden kultúrában jelen van, a kopaszra nyírt fejnek is megvan a jelentése. Indiában a halotti ceremónia során a gyászolók eltávolítják a szőrzetüket, ezzel is kifejezve a tiszteletüket az elhunyt iránt. A lélekvándorlás szerint a lelkünk nem hal meg, hanem újjászületik egy másik testben.

A dalai láma sosem egy újonnan született személy, hanem az előző reinkarnációja. A már haldokló dalai lámánál azt figyelik, hogy tesz-e valamilyen utalást arra, hogy hol fog megszületni az utódja. A hely megtalálásához jóslatokra és más lámák látomásaira is hagyatkoznak. Ha megvan a leendő dalai láma, aki ekkor még kisgyerek, bizonyítania kell, hogy tényleg ő az. A legfőbb bizonyíték, ha felismeri az előző dalai láma személyes tárgyait. A hatodik dalai láma kicsapongó ember volt, fellázadt a lámaság ellen, szeretett inni, kocsmába járt, szerelmes verseket írt 18 évesen, hatalmas botrány követte. Elhatározták, hogy megölik, de egy shakespeare-i történetnek is beillő ruhacsere következtében a szolgájával végeztek. Kepes a dalai lámáról is készített filmet, beszélgetésükkor a lázadó lámát is szóba hozta.

A keleti kultúrákban fontos szerepet tölt be az áldozatok rítusa. Az áldozat bemutatása egyfajta egyensúlyt teremt az istenséggel, kérek tőle, de ugyanakkor adok is. Ha jobb termést szeretnék, akkor termést ajánlok fel áldozatként. Bizonyos kultúrákra az emberáldozat is jellemző. A zsidóknál az áldozati bárány szolgál engesztelésül, Jézus maga az áldozati bárány. Az inkák keresztben fognak kezet, ezzel is megerősítve, hogy az adás és az elfogadás egyszerre van jelen. A rítusok azonban egy idő után elkezdenek kiüresedni, ez a keleti kultúrákra is igaz. Mongóliában például nem kellett Kepesnek a valóságban megennie a felé kínált kekszet, elég volt, ha úgy csinál, mintha megkóstolná.

A szertartások elengedhetetlen része a látomás, a dervisek vagy sámánok kapcsolata a túlvilággal. Ez kétféle módon jöhet létre, pörgéssel és valamilyen tudatmódosító anyag segítségével. A pörgés már önmagában transzállapotot hozhat létre, a különböző szerek ezt még jobban megerősítik. Kepes maga is kipróbálta egyszer egy inka sámán szertartáson, egy indián barlangban. A transzállapot eléréséhez San Pedro kaktuszt (Echinopsis pachanoi) használtak. Az eseményt filmre vették, a tévében is lejátszották, mire a gyerekei megjegyezték: „Papa, te betéptél!" A dolog itt nem ért véget, a szertartást követő éjszaka, még a kaktusz hatása alatt, ha lehunyta a szemét, pont olyan geometriai mintákat látott szikrák kíséretében, mint ami az andoki népviseletben is megjelenik.

Mi okozza a halál közeli élményt? Dick Swaab holland neurobiológus szerint az agy fiziológiai változásai hozzák létre. Ezek a következők:

1. Testelhagyásos élmény: a homlok- és fali lebeny stimulálása váltja ki
2. Önéletrajzi emlékek megjelenése: a hippokampusz ingerlése
3. Feloldódás istennel: ópiátszerű anyagok
4. Fényalagút látása: látást szabályozó agyi rendszerek hozzák létre

Raymond Moody úgy véli, az agy fiziológiája alapján nem lehet minden jelenséget megmagyarázni.

Kepes végül arról beszélt, hogy a világ végtelen, s benne itt vagyunk mi, véges emberek, akik próbáljuk megtalálni az élet célját. A rítusok, a törvények, a nyelv, a szabályok mind arra szolgálnak, hogy élhetővé tegyük a minket körülvevő világot. Lehet, hogy az élet egyetlen értelme az, hogy értelmet keresünk benne.

Bertrand Russel azt mondta: „Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel."

Kepes szerint a legjobb megoldás a középút, igenis a boldog ember is lehet intelligens, és az intelligens is lehet boldog.