A film cselekményszála alapvetően nehezen állt össze, a kissé többsíkú történetvezetés nem igazán tudott letisztulni, ezért elsősorban inkább a film szimbolikája, képi világa és mély jelentéstartalmai azok, melyek itt most feltárásra kerülnek. A cselekmény itt megtekinthető.

A narráció megoldása elsőként az, ami igazán technikás volt. Egy már-már Lucifer szerepben tetszelgő öltönyös fazon egy penészes pincében történetet mesél. Remek vágásokkal, ördögi fényekkel. Viszont a végére kicsit úgy éreztük, ez egy másik filmbe illene bele inkább. Az utópia hangulathoz sokkal jobban illettek a kietlen tájak, mocsaras vidékek halovány képei. A film szereplői nem szólaltak meg, ezért természetesen a narrációs technika nem volt rossz ötlet, inkább a két sík közötti kidolgozottság különbsége adta ezt a diszharmonikus érzést.

A film szimbolikáját tekintve igazán gazdag, olykor úgy éreztem kissé túl gazdag is, s nem voltam benne biztos, hogy ezt mind komolyan gondolták-e a rendezők, s a mély tartalommal együtt is odaillenek-e ezek a vágások. A fehér rózsa például teljesen rendben, odakerült a halottakhoz, néha itt-ott feltűnt, haláltáncról van szó, kellett az a rózsa.

A vetítés április 20-án volt, ennek kapcsán biztosan jó volt kézről-kézre adni egy spanglit a filmvásznon, de ezenfelül funkciótlannak éreztem. A bennem legnagyobb kérdést bolygató rész, a főszereplő keresztre feszítése volt. Minden vallási nézetet félretéve: elvileg egy világégésen vagyunk túl, az emberiség megkapta, ami neki jár, ámbár szellemi civilizáltságát úgy gondolom, megtartotta valamelyest - bár ez a gondolat feloldódik a rengeteg verekedős jelenetben. - Nem tudom hova tenni egyelőre a fehérbőrű, szőke fiú keresztre feszítését.

Ha már Haláltánc, a rendezők belevetették magukat a nyershús és a vér komoly világába, melyek mind-mind elképesztő képi világgal kerülnek szinte arcunkba a szuperközeli felvételek által. Elképesztő színekkel és képi kidolgozottsággal dolgoztak, remek háttérmosás, mely segíti kidomborítani a fontos pillanatot, ami bár olykor elcsúszott a bizonytalan fókuszmotornak köszönhetően, de talán így sem maradtunk le semmiről. Az éjszakai jeleneteknél a magas érzékenység egy zajfüggönyt varázsolt a képre, ami funkcióját tekintve nem lenne szükséges, sőt, de talán hozzácsaphatjuk a hangulatfokozáshoz.

Összességében nagyon sok szeretettel gratulálok a film rendezőstábjának, akik fiatal koruk ellenére komoly filmeseket megszégyenítő minőséget hoztak létre, remek zenei aláfestéssel, komoly képi világgal, rengeteg vérrel és verítékkel - szó szerint - és sok sikert kívánunk a filmnek az elkövetkezendő szerepléseihez is.

A film teasere: