Tóthárpád Ferenc „története" a Vadalma címet kapta, és egy húsz évvel ezelőtti tragédia érlelte a mai napig: 1997 januárjában számolt be az országos és a helyi sajtó arról, hogy az utca kövére rakott le valaki egy újszülött kislányt a határ menti kisváros szociális gondozójának kapujában. A csecsemőt kivérzett és félig kihűlt állapotban szállították kórházba, de az életét már nem tudták megmenteni. A hatóságok széleskörű nyomozást folytattak. Az emberek külföldi elkövetőkről is pusmogtak, de a vizsgálatok nem jártak eredménnyel. A lányka a nevét a kisvárostól kapta. Virág - mert így nevezték el - már nagykorú lehetne... a sírjához azóta is sokan elzarándokolnak, hogy gyertyát gyújtsanak, talán az édesanyja is látogatja!? A darab a kislány születésének előzményeibe nyújt bepillantást. A kislányéba, aki csak úgy „lett, termett", mint a vadalma: kéretlenül, fájdalmak kétségek és vívódások között. A Vadalma két házaspár (Krisztián, a roma rajztanár-festő és Krisztina, a tanítónő, valamint Mihály, a menő ügyvéd és Andrea, az ismert író) életének egy fontos időszakát párhuzamosan mutatja be.

Tóthárpád Ferenc író, költő, szerkesztő új oldaláról mutatkozik be a Vadalmával. Mese- és verseskötetei mellett a dráma műfaja is vonzza. Nem csoda, hiszen egy kitett gyerek sorsa, aki senkinek sem kellett, s végül az életét is elveszítette, ezzel a műfajjal fejezhető ki leginkább. A darab nagy sikert aratott a soproni Petőfi Színházban, s most a Kőszegi Várszínház is műsorra tűzte a félolvasó színházat.

Pápai László rendező elmondta: az előadás az írott művet átemeli a színházi képzelet világába.

"Az újszülött gyermekét magától eltaszító anyai magatartás egyidős az emberiséggel. Ennek az embertelen, mégis örök-emberi cselekvésnek a gyakorlata az örökbeadástól az elhagyáson át a gyilkosságig terjed. Az átlagemberi gondolkodás számára megérthetetlen viselkedésnek számtalan oka lehet, melyek feltárásával és megismerésével a tudomány, a művészet egyaránt foglalkoznak. Ehhez a folyamathoz csatlakozott a szerző a dráma megírásával. A produkció az emberi gyarlóság bemutatásán túl igyekszik azt a reményt erősíteni, hogy az élet ereje a halálénál erősebb" - hangsúlyozta a rendező.

Tóthárpád Ferenc a darabról:

"A darab hosszú ideje a fiókban pihent. Vers is született a kislány haláláról. Aztán... a múlt esztendő végén láttam egy előadást, a Magyar Elektrát, amelyet Katona Imre a soproni színház vezető dramaturg-rendezője állított színpadra. Azt éreztem, hogy az ott látott „feldolgozás", a szellemiség az, amely - úgy éreztem - a Vadalmával is" tudna mit kezdeni".  Katona Imre Pápai László kezébe adta a művet.

Tóthárpád Ferenc Kőszegen élő író-költő-szerkesztő-művelődésszervező és lokálpatrióta irodalmi tevékenységét több kötetnyi mű dokumentálja. Színháztörténeti munkát is publikált: igényes és hiteles monográfiát írt a kőszegi várjátékok történetéről. 

Vadalma - FÉLolvasó színház
A Soproni Petőfi Színház előadása
Időpont: Június 19., 20:30
Helyszín: Jurisics vár, Lovagterem (Rajnis u. 9.)
Jegyár: 2.000.-

Közreműködik: Molnár Anikó, Ács Tamás, Savanyu Gergely, Szőcs Erika és Papp Attila, rendezte: Pápai László  

KISVÁROSI BALLADA
(VADALMA)

Dermesztő hajnalba
nyújtózik az este.
Elnyűtt ronggyá foszlik
az éj puha leple.

Csecsemő gőgicsél,
életéért eseng.
Szilánkokká roppan
szégyenében a csend.

„Anyám, édesanyám!
Ennyi csak az élet?
Még meg sem születtem,
de már nagyon félek.

Nem baj az, hogy vérzek,
nem, hogy majd' megfagyok,
nem, hogy titkon hordtál,
s titok is maradok.

Ha megpihenhetnék
öled melegében,
s nem a sáros aszfalt
lenne menedékem

megéreznéd talán:
dehogyis haragszom,
bár nincs választásom,
s könnyekben mosakszom.

Anyám, édes anyám,
még neked se kellek!?
Mért van az, hogy Isten
éppen engem ver meg?

Vagy talán nem is ver,
csak magához ölel,
jóindulatához
ekként enged közel?!"

Elalszik a gyermek.
Angyalok fölötte.
Értetlen sóhajjal
búcsúznak örökre.

Aprócska koporsót
fednek be a hantok,
aprócska leányért
sírnak a harangok.