Az ember manapság annyi mindentől retteg. A rettegés egyik nagyon is létező oka például az utazás. Pontosabban, az, hogy az utazás alatt történik velünk valami. A rettegés foka pedig független a közlekedési eszköztől, ha repülővel indulunk, az, ha éppen autóval, akkor pedig az. Van példánk bőségesen, jól tudjuk magunkat sokkolni, amin bizony még az utasbiztosítás ténye sem változtat. És hát sajnos vannak olyan emberi ésszel, lélekkel felfoghatatlan tragédiák, amelyek tényleg megtörténnek.

Ilyen volt 2002-ben a Bodeni légi katasztrófaként elhíresült tragédia. Az Überlingen feletti légtérben 2002. július 1-jén a baskír légitársaság utasszállító repülőgépe a fedélzetén 47 iskoláskorú gyermekkel, 10.000 méteres magasságban összeütközött egy teherszállító repülővel. Németország történetének legsúlyosabb légi katasztrófájában 71 fő halt meg, mindkét gép utasai és személyzete életét vesztette, a repülőgépek roncsai 350 négyzetkilométeres területen szóródtak szét. Hosszas vizsgálatok után végül a svájci Skyguide légi irányító cég elismerte felelősségét a tragédiáért, a baleset idején ugyanis a szokásos két irányító helyett csak egy, a dán Peter Nielsen volt szolgálatban, aki hiányos információk birtokában hibás utasítást adott az orosz gépnek. Az áldozatok hozzátartozói közül azonban nem mindenki elégedett meg a kártérítéssel vagy pereskedéssel,  az orosz Vitalij Kalojev, akinek felesége és két gyermeke is a repülőn utazott, személyesen állt bosszút a családjáért - a szerencsétlen légi irányítón.

Utóhatás - Arnold Schwarzenegger

Ez a valós tragédia szolgáltatta az alapot Elliott Lesternek, hogy elkészítse élete első nagy játékfilmjét. A mozit, amelyben a tragédia színhelye az Egyesült Államokba kerül, a valós áldozatok számát  - a hatás kedvéért - pedig megháromszorozták. A filmbéli történet szerint az ukrán származású építőmunkás, Roman Melnik (Arnold Schwarzenegger) családját várja hozza, feleségét és várandós lányát, Kijevből. A reptéren azonban a lehető legszörnyűbb hír fogadja.

Roman azonban nem kér az alkalmi terápiás segítségből, valahogy hazajut, egyedül. A házba ahol minden a teljes családot várta. Másnap pedig szinte a véletlennek köszönhetően tud csatlakozni ahhoz az önkéntesekből álló csoporthoz, amely az elhunytakat és a katasztrófa során szétszóródott tárgyakat volt hivatva összegyűjteni. Hogy melyik lehet elviselhetőbb nem tudni: két fekete zsák mellett állni, anélkül, hogy a benne levőket azonosítani kellene vagy rátalálni szeretteinkre abban az állapotban...
Roman megtalálja mindkét nőt és eltemeti őket.

A családját keresi

A film másik szálán pedig annak a légi irányítónak (Scoot McNairy) az élete fut, és mutatja be családja széthullását, aki Melnik szerint a balesetet okozta. A férfi, aki nem kért bocsánatot, aki soha nem nézett azok szemébe, akiknek hozzátartozói a tragédiában haltak meg. Ő, a gyilkos, aki több száz ember halálát okozta, és ő az, aki a szemünk előtt válik élő, érző emberből magányos, gépiesen élő robottá. Jake legalább annyit veszít, mint Melnik, neki saját lelkiismeretével kell(ene) megküzdenie - egész életén át.

Scoot McNairy a légiirányító szerepében

A két férfi élete természetesen összefonódik, s nem árulunk el titkot azzal, ha elmondjuk, Melnik kitartó kutatás után megtaláléja a jól eldugott, más személyazonosságot kapó a légi irányítót, akivel végez. Melniket a bosszú hajtja, hogy túlélje a mindennapokat, hogy végül a legfájóbb felismerést is megtapasztalja: hiába minden, a bosszú sem enyhíti a fájdalmat, amivel együtt kell élni.  

Az első és utolsó találkozás Roman és Jake között

Nagyjából ennyi a történet, helyenként melodramatikus felütésekkel, és sok fennmaradó kérdéssel. Amikor egy film semmilyen katarzist nem vált ki a nézőből, annak bizony nem örül az ember. Kapunk egy történetet, két emberi sorsot, amelyből pont a bosszúra szomjazó Melnik figurája a kevésbé kibontott. Valahogy együtt kellene éreznünk a festett hajú ukrán családapával, akinek szakálla még a legnehezebb napokban is tökéletesre van vágva, de nem megy. Mondjuk erről legkevésbé Schwarzenegger tehet (remek szinkronhangján Gáti Oszkárral). Ő a maga részéről jól teljesít, ahogy McNairy is.

A komoly gondot inkább az okozza, ha egy rendező azt gondolja, a drámai történet megrendezi saját magát, nem kell ahhoz túl sokat tenni. Pedig kellene. Kellett volna.

A filmet június 1-től vetítik a mozik.