Völgynapló: csizmacsattogtatás és Anna and the Quimby a Művészetek Völgyében

Képgaléria megtekintése2017.07.24. - 15:15 | Mészáros Vivien - Fotók: Horváth Attila

Völgynapló: csizmacsattogtatás és Anna and the Quimby a Művészetek Völgyében

Csizmacsattogás a Muharay udvarban, majd erős váltás és hatalmas tök növesztése Anna and the Barbies koncerten. Kapolcsvasárnapi jelentésünk.

Rohamtempóban haladtunk Kapolcs felé, hogy időben odaérjünk a Muharay Udvarba. A rohanás apropója az őrvidéki hagyományokat bemutató délutáni egyveleg volt, amit Vas megyei kötődésünk miatt ki nem hagytunk volna. Pontosan érkezve, majd felmérve a helyzetet ráébredtünk, hogy felesleges volt az ijedelem a késés miatt, mivel az első blokkban a Vas megyei, főként horvát nemzetiségi hagyományokat bemutató táncegyüttest és zenekart hallhattuk és láthattuk. A műsort záró dalcsokor a közönség kisebb-nagyobb tagjait egyaránt táncba hívta. A kellemes dallamok hulláma nem ért véget, amiről a Boglya zenekar gondoskodott.

Kis kitérőt téve a nyugati gyepűk mezsgyéjéről, betértünk a Retro Udvarba, hogy pár percre visszautazzunk az időbe. Nincs olyan ember, aki a régi bakelitek, a Verne regények vagy a Fürge ujjak magazinok láttán ne szállna fel a képzeletbeli nosztalgiavonatra. Szécsi Pál karcos lemeze, vagy egy 1962. évi Nők Lapja kiadvány egyaránt mosolyra húzta a látogatók száját. A rövid kitérő után visszatértünk a Muharay Udvarba, ahol az általunk legjobban várt produkció következett, a gencsapáti hagyományőrzők, az Ispiláng és a Szökős Táncegyüttes műsora. A kapolcsi közönség megismerkedhetett a híres-neves gencsi regrutázással, kaptunk egy (bor)virágcsokrot a pince fenekéről, majd öblös férfihangok zengték a katonadalokat. A népes gencsi tábor majd' leszakajtotta a színpadot, olyan intenzitással csapta csizmáit a deszkákhoz. Libbentek a szoknyák, csattantak a csizmaszárak, végül éjfélt ütött már az óra.

A vasi néphagyományi kurzus után ismét a Panoráma Színpad felé vettük az irányt, ahol a kivetítőn bevezető gyanánt pár percnyi bepillantást nyerhettünk az Anna and the Barbies filmbe. Aztán jöttek a fiúk, majd jött Anna. Először a színpadra, majd közénk, nem csak együtt énekelni, hanem együtt élni. Nem az első fellépőtől hallhattuk már koncerten, hogy milyen életreszóló élményekkel gazdagodott Kapolcson. Anna anekdotája szerint 6 éve, amikor még a nagyszínpad közelében sem volt - mondhatni szószerint is, hiszen volt, hogy lekapcsolták őket, amikor be akartak mászni koncertre - igazi hippis, sátrazós légkörben kapolcsozott barátaival. A menetrend körülbelül az Alterábás setlist volt, nagy örömünkre megtoldva a végén Nyuszikával, hogy a tizenöt refrén végigugrálása alatt végleg betegyük a kaput a vádlik működésének. Jump-jump!

A koncert végén egy bejelentésben megtudhattuk, hogy egy akkora tökkel rendelkező zenekart tudtak meghívni Annáék fesztiváljukra (Woodstock az ugaron), akinek nem is számítottak igenlő válaszára. Ez a zenekar nem más, mint az estet is záró Quimby, akik igen népes embertömeget csalogattak fel a dombra. Amíg a többség (fekete)lamúrozott Kiss Tibivel, addig mi belemerültünk a kapolcsi forgatagba, még pontosabban a kocsmai életbe. Fülledt éjszakai melegben fröccsöt kérni, a kocsma tövébe kuporodni, beszélgetni, énekelni, megázni, elázni, együtt lenni a nyüzsgésben. Ez volt vasárnap éjjel Kapolcs.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás