Zsidóság a modern magyar irodalomban címmel Bächer Ivánról tartott előadást Dr. Fűzfa Balázs csütürtökön a Zsidó udvarban. Bevezetőjében elmondta, nehéz irodalomtörténészként beszélnie Bächer Ivánról, mivel jó barátságban voltak, ezért nem tudja elfogulatlanul szemlélni.

Bächer írásai örökérvényűek, ma is ugyanúgy szólnak hozzánk, legfeljebb a neveket kell kicserélnünk. Az 1957-ben született író, újságíró, publicista és tanár Vörösmarty, Petőfi és Csokonai örökségét vitte tovább, azt a 19. század első felében keletkezett irodalmat, mely a szellemi létezésnek teremtett otthont. A magyar nemzeti könyvtár, a tudományos akadémia létrejöttével olyan intézmények születtek, ahol a „tudás fői" összedughatták a fejüket. A folyamat már a 18. század végén elindult, és később, 1848-ban érte el a csúcsát.

Bächer sorsa a nagy elődökéhez hasonló. Ő is olyan korban élt, amikor az identitáskeresés volt a fő mozgatóerő, ám ez a törekvés komoly akadályokba ütközött. Fő műfaja a tárcanovella volt, az apró dolgok megragadásán keresztül a valóság mögötti szférát kutatta. Írásait olvasva arculcsapásként ér minket, tényleg ilyen szörnyű a világ?, ugyanakkor képesek vagyunk eltávolodni, a mélyebb rétegekbe is belelátni. Tárcanovelláin átüt a magányosság, azt sugallják, aki nagy művész, az mindig magányos. Bächer mégsem volt teljesen magányos, családja vendégszerető életet élt.

Fűzfa Balázs rendszeresen meglátogatta őket az Ajtósi Dürer soron lévő lakásukban, s ott tudta meg, hogy létezik mákos palacsinta. Volt egy helyiség, ahol valaki mindig főzött, Bächer Mihály (Iván apja) pedig palacsintát sütött. Fűzfa Balázs meghatottan emlékezett erre a lakásra, a faluból a fővárosba került fiatal számára a csoda erejével bírt ez a környezet a zongorákkal, az újságkivágásokkal a vécében, az állandóan bekapcsolt tévével. Minden focimeccset, minden sportközvetítést meg kellett nézni, a társaság szeretett focizni, monopolizni. Iván gyakran folytatott szócsatát az apjával, aki hithű kommunistának vallotta magát, innen erednek a publicista baloldali gyökerei.

Bächer Iván szenvedélyesen kereste az igazságot, az egyetemen KISZ-esként is ezt tették Fűzfa Balázzsal (Iván két évvel feljebb lévő évfolyamra járt). Hitték, hogy belülről is megreformálható a rendszer. Neves tanárok tanították őket, mint például Ancsel Éva filozófus, Pándi Pál irodalomtörténész vagy Király István Ady Endre-szakértő. Király írt egy négykötetes Ady-monográfiát, melynek 70 %-a mára már elavult, Bächer írásai azonban nem avultak el. Bächer kedvelte Adyt, ugyanolyan keménység jellemezte őket. Egy olyan világ ellen harcoltak, mely tele volt hazugságokkal. József Attila sorai rájuk is vonatkoznak:

„Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már."

Bächer mestere volt annak, hogyan lehet a hétköznapi tárgyakat az örökkévalóságba emelni, baloldaliként mindig a gyengék, a kirekesztettek, a megalázottak pártján állt. Harcolt minden olyan gondolkodásmód ellen, mely az idegen dolgokat elítéli. A 2009 nyarán megjelent Séta című írásával nagy vihart kavart. „A fasisztákra fogok szavazni" jegyezte meg szösszenetében, az MSZP-SZDSZ-kormány korrupcióját látva ugyanis nem volt más választása.

A szerző írásában a határait feszegette, mi az, ami még belefér az iróniába, és mi az, ami már azon is túl van. Tárcanovellái azzal keltenek megdöbbentő hatást, hogy lerombolják a várhatóságot, hétköznapi helyzetekből váratlan gondolatok születnek, szavak, melyekre egyáltalán nem számítottunk, de minden esetben a kiszolgáltatottakkal való azonosság vállalása a jellemző. Didó című tárcájában Radnóti Miklós felesége, Gyarmati Fanni él át egy szörnyű megrázkódtatást. A finom utalások, az egyszerű mondatszerkesztés hihetetlen mélységeket tár elénk.

Bächer Iván élete:

Édesapja Bächer Mihály zongoraművész, édesanyja Malecz Erika építész, dédapja Thury Zoltán író, újságíró volt. Apai nagyanyjának, Thury Erzsébetnek a húga pedig Thury Zsuzsa író.

A kispesti Wekerletelepen nőtt fel, ami később folyamatos visszatérő motívuma lett írásainak. Az ELTE történelem-pedagógia szakán végzett 1981-ben. 1981-1988 között a Móricz Zsigmond Gimnáziumban tanított történelmet, később egy ideig óraadó tanár volt. 1989-1991 között a Magyarország, 1991-től a Népszabadság munkatársa, majd főmunkatársa volt.

2013. december 2-án, hosszú, súlyos betegség után egy budapesti kórházban érte a halál. 

Könyvei:

Bächer Iván-Teknős Miklós: Újlipócia; 2. jav., bőv. kiad.; Ab Ovo, Bp., 2014
Zsál (Ab Ovo Kiadó, 2013)
Utóíz (Ab Ovo Kiadó, 2013)
Kurgast (Ab Ovo Kiadó, 2012)
Idegen ország (Ab Ovo Kiadó, 2012)
Hatlábú (sőt több) (Ab Ovo Kiadó, 2012)
Sétatárs (Ab Ovo Kiadó, 2011)
Kószáló ((Ab Ovo Kiadó, 2011)
Emberevő (Ab Ovo Kiadó, 2011)
Igazad van, Loncikám (Ab Ovo Kiadó, 2010)
Megyek Budára (Ab Ovo Kiadó, 2010)
Ököllel a zongorát (Ab Ovo Kiadó, 2010)
Emma asszony szakácskönyve (Vince Kiadó, 2009)
Világörökség (Bookart Kiadó, 2009)
Újlipócia (Teknős Miklós fényképeivel, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009)
Kocsmazaj (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009)
Névsorolvasó (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2008)
Intőkönyv (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2008)
Vendégkönyv (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007)
Ruccanások (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007)
Klétka (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006)
Zónázó (Népszabadság Könyvek, 2006)
150 év. Megannyi budapesti íz (Jaffa Kiadó, 2006)
Hatlábú - Ebkönyv (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2005)
Kutya Mandovszky (Göncöl Kiadó, 2005)
Nagypapa hűlt helye (Göncöl Kiadó, 2004)
Hogyan kell a nőkkel bánni (Göncöl Kiadó, 2003)
Kezdőbetűk - A város - Levélregény (Göncöl Kiadó, 2002)
Haláltánc (Göncöl Kiadó, 2002)
Az elhagyott falu (Göncöl Kiadó, 2001)
A zongora helye (Göncöl Kiadó, 2001)
Elindulni három nővel (Göncöl Kiadó, 2000)
Vándorbab (Göncöl Kiadó, 1999)
Helyek (Molnár Gál Péterrel, Göncöl Kiadó, 1998)
Rötúr (Göncöl Kiadó, 1997)
Budapest (Révész Tamás fotóművésszel, Herald Kiadó, 1996)
Íz-lelő (Greger Média, 1993)
Kék Duna keringő (Budapest, 1991)
Levélregény (Kozmosz Könyvek, 1990)
A város (Kozmosz Könyvek, 1986)