A köztudatban úgy él, a klímaváltozás az ipari forradalommal kezdődött, a széntüzelésű gőzgépek, a textilüzemek gépesítése, a gőzhajtású hajók, vasutak elterjedése indította el azt a folyamatot, melynek következtében pusztító erejű hurrikánok törnek elő napjainkban a legváratlanabb helyeken.

A történet ennél jóval régebbre nyúlik vissza, az újkőkor hajnalán a csiszolt kőeszközök megjelenésével új földtörténeti korszak kezdődött, ami jelentős hatást gyakorolt az erdők és a fák további sorsára. Az ember rájött arra, hogy képes átalakítani a környezetét. Bolygónk éghajlata az eddigi évmilliók során is többször megváltozott a különböző természeti erők hatására, a mostani globális klímaváltozás azonban az első, amit az ember tevékenysége is befolyásolt. A kiállítás magyarországi újkőkori anyag alapján, a néprajz segítségével mutatja be a korszak szerszámait, azok használatát. Új-Guinea kiváló összehasonlítási alapot kínál a modernkori, de a múlt század végéig technikailag újkőkori szinten álló eszközhasználatával.

Csapláros Andrea múzeumigazgató köszöntötte az hallgatóságot, kihangsúlyozva a kiállítás fontos szerepét a klímaváltozás megértésében. Prof. Dr. Mátyás Csaba erdőmérnök, egyetemi tanár megnyitó beszédében elmondta, a balta kezdetben fennkölt szerepet töltött be, később változott profánná, amikor nyilvánvalóvá vált az összefüggés a balta és az erdő irtása között. Baltával nem olyan egyszerű egy egész erdőt elpusztítani, a földön állva szinte lehetetlen a vastag törzset kivágni. Sokkal egyszerűbb körbevágni a kérgét, ettől kiszárad a fa, és utána fel lehet gyújtani, el lehet égetni. Ghánában megfigyelte, hogy az út mentén apróbb emlősöket árulnak a helybeliek. Kiderült, hogy a felgyújtott erdőből menekülő állatokat fogták el, majd árulták jó pénzért. Rousseau hitt a nemes vadember eszméjében, úgy vélte, az ember születésénél fogva alapvetően jó, a civilizáció rontja el, ezért a régi aranykorban az ember természete is jobb volt.

Mátyás Csaba szerint az ősemberek sem voltak jók, ők is ugyanúgy kihasználták a természetet, a különbség annyi, hogy akkor még nem voltak fejlett technikai eszközeik, csak a saját testi erejüket tudták használni. Jó példa erre a Húsvét-sziget. Valaha dúsan burjánzó őserdő volt, azonban mire 1722-ben felfedezték, az erdőirtás következtében kopár kietlen tájjá változott, a túlnépesedés következtében megjelent a kannibalizmus. Európában először a bányászatban fedezték fel, hogy fogy az erdő, kevés a fa, ott ugyanis nagyon sok fát használtak fel a munkájuk során. Az erdőgazdálkodásban mintegy ötven éves a fenntarthatóság elve. Minden erdőt, beleértve a magánerdőket is, úgy kell művelni, hogy a közjót szolgálja, a megfelelő erdőgazdálkodás ugyanis a klímaváltozás visszaszorításának egyik eszköze.

Dr. Antoni Judit régész, néprajzkutató vezette körbe az érdeklődőket a tárlaton, rendhagyó módon a modern kortól visszafelé. Megtudhattuk többek között, hogy mi volt a csiszolt kőbalta előtt, vagy, hogy miért volt fontos a csiszolás. Eleink azt hitték, hogyha vihar van és dörög az ég, akkor balták potyognak az égből, ez volt a ménkű. A kiállítás újszerű, érdekes összefüggésbe helyezi a klímaváltozás kérdését, s talán abban is segít, hogy környezettudatosabban éljünk.