A kiállítás megnyitójára összegyűlteket Mészáros Imréné, az egyesület elnökhelyettese köszöntötte, majd a tárlatot Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg, aki beszédében kiemelte: a portrék különlegessége, hogy szinte életre keltik a magyar irodalom meghatározó alakjait, és az élmény közel olyan intenzív, mintha az írók és költők személyesen lennének jelen a térben.

Czirok Róbert grafikus, tervező és festő Szekszárdról indult, a vizuális művészet több területén is kipróbálta magát. Korábban tetoválóművészként dolgozott, borospincészeteknek tervezett borcímkéket, több dizájnja elnyerte a Magyarország legszebb borospalackja díjat. Munkái bekerültek a Szekszárdi Települési Értéktárba, és a művész „Közjóért" elismerésben is részesült munkássága elimeréseként. Különleges festészeti technikái között szerepel a borral és a kávéval való festés, amely során a természetes alapanyagok árnyalatait és tónusait használja portrékhoz és városi tájakhoz.

A borral készült képeket Vinorellnek, a kávéval készült portrékat ZaccArtnak nevezi. E technikák lehetővé teszik a mély tónusok, kontrasztok és karakteres textúrák kialakítását, így az alkotások egyszerre nyújtanak vizuális és érzékszervi élményt. A laki falakon látható portrék is ezzel a nem éppen hagyományos festészeti technikával készültek: tehát sem olaj-, sem akril-, sem pasztellfesték nem szerepel az anyagban, minden képet kávéval alkotott meg Róbert, aki a kiállítás megnyitóján személyesen is köszöntötte a megjelenteket. Köszöntőjében külön örömét fejezte ki, hogy ilyen sokan érdeklődtek a tárlat iránt. Mint elhangzott, napjainkban számos kiállítás nyílik, ugyanakkor egyre nehezebb megszólítani a közönséget, ezért különösen nagy jelentőséggel bír, hogy egy kisebb, ám igényes térben ennyi látogatót vonzott az esemény.

Czirok Róbert hangsúlyozta: a választott technika nemcsak formai kísérlet, hanem szorosan kapcsolódik a témához is. A nyugatos írók és költők életében a kávé és a kávéház meghatározó szerepet játszott: nem luxust jelentett, hanem a mindennapok természetes közegét. A kávéházak voltak az alkotás, a gondolkodás és a közösségi élet színterei, ahol az írók dolgoztak, vitatkoztak, és gyakran szinte ott is éltek.  A beszédben elhangzott, hogy a kávéház egyfajta korabeli „közösségi médiaként" működött: itt cseréltek eszmét az alkotók, itt születtek versek, és itt szerkesztették a folyóiratokat. Olyan meghatározó irodalmi alakok számára, mint Ady Endre, Karinthy Frigyes vagy Kosztolányi Dezső, a kávéház biztonságot és inspirációt jelentett - helyet, ahol mindig volt fény, meleg, tinta és szellemi közeg.

Az alkotó szakmai szempontból is bemutatta a kávéfestészet sajátosságait, amelyet a monokróm festészet egyik legizgalmasabb formájának nevezett. Mint fogalmazott, nem egyszerű egyetlen szín árnyalataiból térbeliséget, mélységet és kontrasztot létrehozni. A kávé különleges tulajdonsága, hogy a papíron száradás közben „önálló életre kel", így a festmény alakulása részben kiszámíthatatlan folyamat.  A technika nehézségét az is adja, hogy nincs lehetőség javításra: a rétegeket egymásra építve, fokozatosan kell kialakítani a világosabb és sötétebb tónusokat. A megfelelő mélység és karakter eléréséhez türelem és tudatosság szükséges. Czirok Róbert kitért az alapanyag minőségére is: a felhasznált kávé különleges, magas minőségű, amelynek tiszta olajai és gazdag kivonata lehetővé teszi a finom tónusok kialakítását. Az alapanyagot jóbarátja, Tóth Sándor, többszörös barista bajnok Costa Rica-i kávéültetvényén termelik és készítik számára.

A művész arra biztatta a látogatókat, hogy ne csupán szemléljék a portrékat, hanem próbálják meg „érzékelni" is azokat: képzeljék el a kávéházi közeget, a füstös, beszélgetésekkel teli teret, ahol ezek az alkotások szellemiségükben megszülettek. A portrék így nemcsak ábrázolások, hanem tisztelgések is a magyar irodalom nagy alakjai előtt. A megnyitó végén az alkotó hivatalosan is megnyitotta a kiállítást, és kellemes időtöltést, valamint „jó kávézást" kívánt a jelenlévőknek.

A tárlatmegnyitón közreműködött Szutor István, aki megzenésített verseket adott elő, gazdagítva ezzel az esemény irodalmi és zenei élményét.

A répcelaki tárlatmegnyitók hagyományosan lehetőséget adnak a helyi általános iskola képzőművészeti tagozatos diákjainak is. Mint mindig, ez alkalommal is az előtérben kaptak helyet a kis alkotások: Béres Jázmin, Bukta Zara, Csorba Fanni, Galambosi Enikő, Horváth Ella, Kiss Vivien, Takács Lara, Tóth Szofi és Szutor Hajnal másodikos képzőművészeti tanszakos tanulók munkái, akik mindannyian Jagadics Mónika tanárnő tanítványai.

A tárlat április 30-ig tekinthető meg a Répce Galériában. A szervezők azt remélik, minél többen ellátogatnak Répcelakra, hogy megtekinthessék ezt a fantasztikus, egyedülálló gyűjteményt.