A filmzene ápol és eltakar - Hollywood Movie Music Classics 2017
Képgaléria megtekintése2017.11.10. - 14:30 | Bangó Mária 'Mira' - Fotók: Büki László 'Harlequin'
November 9-én ismét felcsendültek a Bartók Teremben a legszebb filmzenék Pejtsik Péter vezényletében, a Savaria Szimfonikus Zenekar közreműködésével. Az előadás sikeréről két sztárvendég is gondoskodott: Farkas Alexandra és Kocsis Tibor. A magával ragadó filmzenék közötti csendet ezúttal Kolovratnik Krisztián töltötte meg műsorvezetőként.
Az idei Hollywood Movie Music Classics mottója talán az lehetne, hogy a kevesebb néha több. Kevesebb hollywoodi körítés a külsőségek tekintetében, intimebb, már-már családiasan otthonos hangulatot megütő atmoszférában, közel háromórányi minőségi zenei tartalom. Az előző évek hagyományos kelléktárából idén is varázslatos fényeket vehettek magukhoz a Bartók terem hosszú, vörös szőnyegénél gyülekező koncertlátogatók. A szemkápráztatás elnyerte a célját, az elégedettséget jelző tapsot követően hosszan kígyózó sor indult a vörös szőnyegen. A bejáratnál Kiss Barna, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója feleségével együtt fogadta a kilencedik alkalommal megrendezett zenei est első napjának vendégeit.
Mihelyst a vendégek elfoglalták helyeiket a telt házas koncertteremben, a több órás varázslat máris repítette őket téren és időn át. Kolovratnik Krisztián már az első mondataiban katarzist emlegetett fel, amelyet - mint mondta- nem az ő náthás hangjától kellett várnunk, hanem a film harmadik dimenziójaként aposztrofált filmzenéktől. (Náthás hang ide vagy oda, az utóbbi idők, legjobb műsorvezetője állt a közönség előtt, felkészülten, finom humorral. Más kérdés, hogy a közönség sok esetben ezt nem vette. Szerencsére nem volt párja, így az erőltetett "egymásugratása" is elmaradt. - a Szerk.) Az ekkor elhangzó kijelentés, miszerint a filmzene ápol és eltakar, az est második felében értelmet és igazolást is nyert (de arról majd később).
Hogyan is született anno a filmzene? A mozgókép és filmzene testvérek, sőt együtt születtek, hiszen a némafilmek alatt is szólt zene, amelynek technikai oka volt: a vetítők hangját kellett „elmosni". A filmtörténet későbbi korában már helyszíneknek, sőt karaktereknek is születtek zenéi, még később pedig már nemcsak mozifilmeknek, hanem ikonikus televíziósorozatoknak is meghatározó zenéi készültek.
Ezen az esten új hagyományt szerettek volna teremteni azzal, hogy ezek is a repertoárba kerültek, amivel máris a sorozatokba csaptunk: a kilencvenes években péntek este mindenki Dallasba költözött, legalábbis a képernyők elé. A hét éven keresztül sugárzott sorozat 357 epizódjának rendkívül karakteres arculatot adó emlékezetes főcímzenéjét hallgathattuk meg, amelynek a későbbi évadok számára több, apróbb variánsa is készült. A dallasi audiovizuális teleportálásból egy szekundum alatt visszaérkeztünk, amikor a „mi is az a kis szekundum és mi köze van a cápához" kérdésbe botlott a fülünk.
Kolovratnik Krisztián költőinek szánta a kérdést, mert rögtön meg is válaszolta: ez egy rettenetesen félelmetes hangköz, amelyet John Williams óta mindenki ismer, elismer és felismer. Majd előbbi kijelentését koronázta, miszerint Pejtsik Péter óta pedig azt is tudjuk, hogy mi fán terem a cápa. A John Williams által szerzett mű egyébként elnyerte a legjobb eredeti filmzene címet is, később többször kiadták CD-n. A sikerhez tehát két hang is elég - lenne, de nem álltunk meg ennyinél, haladtunk bátran tovább, akár a Lánglovagok, amelynek zenéjét Hans Zimmer szerezte.
Miután tűzön-zenén áthaladtunk, egy olyan új, színes világba csöppentünk, amelyhez mérten a világunk fakónak, haldoklónak tűnhet. Az Avatar 3D-s sci-fi filmhez James Horner zeneszerző zenetudósokkal ült össze és olyat próbált létrehozni, ami semmilyen ma ismert zenei kultúrában sem felismerhető zene. Ehhez rengeteg elektronikus hangszert is használtak. Ezen az esten azonban Pejtsik Péter hangszerelésében Farkas Alexandra csodálatos hangjával hallgathattuk meg a művet. Az éteri hangok után az energikus Kocsis Tibor szállt a ringbe egy merész menetre. A Rocky filmzenéjét énekelte, amelyet Bill Conti komponált. A főtéma, azaz a „Gonna Fly Now" címet viselő dal 1977-ben Oscar-jelölést kapott, mint Legjobb eredeti filmzene, emellett az Amerikai Filmintézet 100 év, 100 dal elnevezésű listáján az 58. helyezést érte el.
A 2011-es X-faktor szériagyőztesének felütése után, még fel sem ocsúdtunk, máris a Trónok harcába csöppentünk. A sorozathoz készült zenéket Ramin Djawadi írta, az első évad filmzenéjét mintegy tíz héttel a premier előtt készítette el. Djawadi a Trónok harca minden nagyobb uralkodóházaihoz, sőt egyes főszereplőkhöz is külön zenéket írt. Az évadok során ezen dallamok kifejlődtek és akár „fel is erősödhettek", mint például Daenerys Targaryené: a hozzá kapcsolódó zene viszonylag gyengén indult, majd az évadok múlásával egyre erőteljesebbé vált. Kezdetekben Djawadi egyetlen csellót használt Daenerys témájánál, majd fokozatosan emelte bele a többi hangszert is.
Egy ilyen csatatér után már meg sem lepődik az ember, ha egy ügynökbe botlik, pláne, ha annak neve Bond, James Bond, akit ma Kocsis Tibor alakított, legalábbis énekhangban. Az Élni és halni hagyni egy 1973-as brit kalandfilm, ami a nyolcadik James Bond-film. A film főcímdalát, a Live and let die című slágert Paul McCartney énekelte anno. Ezt később a Guns N' Roses zenekar is feldolgozta. A filmzenét McCartney szerezte az ötödik Beatle-tagként emlegetett George Martinnal közösen.
Ennyi harc után hagyták a közönséget fellélegezni és felfrissülni. A szünet utáni második rész még pazarabb élményt nyújtott, mint az első. Indításként retrospektív zenét hallgattunk, azaz a tavalyi koncert zenéiből az Indiana Jones zenéjét élvezhettük, melyet John Williams jegyez, de itt már nem csak két hangot használt, mint a korábban hallott Cápa című filmnél. Ajándék volt minden hang. Azt már megtudtuk, hogy nem volt péntek Dallas nélkül és most azt is megtudhattuk, hogy nincs karácsony Kevin nélkül. A reszkessetek betörők zenéjét szintén John Williams jegyezte és két Oscar-díjat is kapott a filmért: a Legjobb Eredeti Filmzene, valamint a Legjobb Eredeti Betétdal díját a Somewhere in My Memory című dalért. A betörők reszketését egy olasz westernfilm zenéje követte, amely az úgynevezett Dollár-trilógia 3. része.
A jó, a rossz és a csúf című filmben Morricone The Ecstasy of Gold című kompozíciója a film kulcsjelenetének aláfestő zenéje, és a nyolcvanas évek óta a film e jelenetének vetítése mellett ezzel a számmal vezetik be a Metallica együttes koncertjeit. Ugyanezt a zenét a Ramones punk rock együttes viszont a koncertjei zárására használta fel.
Aztán váratlan fordulat következett, Pejtsik karmester vette át a mikrofont. Az impulzív maestro - aki nem mellesleg a zenekari átiratok és a hangulatfokozás nagymestere is - zenészként, de elragadóan közvetlen stílusával műsorvezetőként is brillírozott.
Pár szót követően hajba, illetve Hair-be kaptunk, de nem is akárhogyan, klasszikusan, sőt barokkosan, amelyet Farkas Alexandra lenyűgöző hangja tupírozott egekig. Ezt követően Pejtsik Péter izgalmas játékra invitálta a vendégeket: egy filmrészlethez három különböző zenét játszottak a szimfonikusok, ezzel is igazolva az est elején elhangzó mondatot, miszerint a filmzene ápol és eltakar.
A vége mi más is lehetne ennek a csillagos estének, mint a Csillagok háborújának közismert betétdala, és alatta a stáblista, akik ezért a nagyszerű, közel háromórás estért rengeteget tettek: karmestertől zenészeken át a közönségszolgálati munkatársaktól a műszaki dolgozókig és természetesen a szimfonikusok igazgatójáig, aki feleségével a kijáratnál köszönt el a vendégektől.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1946 szavazat
Új hozzászólás