Szívesen ír a mai nő életérzéséről, a szerelemről, a csalódásról, a vágyakról, valósággá vált hétköznapokról, és életünk folyamatosan megújuló, kifürkészhetetlen csodáiról. "Csak akkor tanulunk becsülni, amikor megtapasztaltuk, milyen könnyű is elveszíteni" - vallja az életről a nemrég megjelent ITT-HON versantológiában, melyből három versét válogattuk.

100 ítélet

Ágy és asztal között egy szék
- támlája törött, kopott és meggyötört -
nem azért van, hogy visszatérj!
Ágy és asztal között a szék,
nem várja többé se kezed, se léptedet,
néha reccsen rajta a megkönnyebbülés,
mint nyári égbolton a dörrenés,
ami a villámról már megfeledkezett.
Ágy és asztal között a szék
hozott már 100 ítéletet,
s látszódik szomorú-kék mintái között:
100-szor nem kegyelmezett,
mint az elvetemült esküdt a sok közül,
aki a bűntelenre is hóhért kiált,
de istentől remélve megbocsát,
ha leheletnyi bűnt talált.
Ágy és asztal között a szék,
szúként hallom percegni benne a múltat,
miközben leporolt magáról minden szenvedélyt...

Egyedül...

ki enged mégis közel magához,
ha szagát érzi rajtam a gondnak?
Ki gömbölyíti meg a világot,
hogy reszketve a markomba fogjam?

Ki áll mellettem ablakok kihűlt
négyszögében, hogy nézzük az éjjelt?
Legyintsünk arra, mi rég letűnt,
és várjuk, amit elménk elképzelt?

Ki melegíti meg a szavakat,
nehogy értelmük torkomra fagyjon?
Ki hajol hajamba hamarabb,

érezni még mielőtt kihullott?
Ki takar majd testével tavaszig,
s nem nyeli le többé a csókjait?

Aranyfüst

Lehetnék vasalt ing zsebébe simított törődés,
céltalan séta nagy esők után,
láztalan órák pihegése,
ha ágyára fektetett a muszáj,
lehetnék teába édesült méz -
segít lenyelni a keserű pirulát,
esték megfáradt érkezése vagy a még nehezebb elindulás,
amikor fáj otthagyni a kulcsra zárt rendet,
ami kívül-belül élhetőt teremtett,
lehetnék erekben zsibongó vágy:
csitító csöndű kézfogásnyi vagy a mindent elsöprő áradás,
ami marasztal, mégis visz tovább,
lehetnék egy korty bor a poharadban:
ínyedet mosdatva melenget,
futtatja körben a vért, az ámulva fordul tüdődből szívedbe,
aztán újráz, hogy arcodat színezze,
lehetnék a csönd, lehetnék a nesz,
az egyik elringat,
a másik utadba tesz akadályt, felhőt,
átlépd vagy megkerüld!
S ha egyik se sikerül, nézz rám és várj!
Lehetnék tüzed őrizője szűzies jelmezbe bújva,
hamvából szítanám a lobogást,
nem ennék, nem aludnék érte újra meg újra,
lehetnék zsebkendődben őrizgetett idő,
mint aprópénz nagyanyám zsebében:
egyszerre volt kincs és rejtőzködő -
éhes szemek előtt is észrevétlen,
lehetnék, lehetnék ezernyi más,
vagy cipőd talpán tenyérnyi aranyfüst,
amit észrevétlen elsikálsz...

A verseket az ITT-HON  - Szülőföldem-otthonom - Versek Vas megyéből kötetből válogattuk.