Mátyás király esernyője, avagy reneszánsz-sansz Bozsokon
Képgaléria megtekintése2008.09.15. - 21:00 | Büki László 'Harlequin'
A szabadtéri rendezvények teljhatalmú porondmesterét időjárásnak hívják. Hiába a változatosnak és színvonalasnak ígérkező program, ha ő úgy gondolja, szürkébe borítja a legszínesebb elképzeléseket. Ahogy tette ezt 14-én is, de aki ennek ellenére a vasárnap szürkeségét mégis felcserélte egy családbarát kultúrdélutánra, annak kárpótlást nyújtottak a bozsoki Sibrik kastély reneszánsz jegyében feltáruló (kultúr)kincsei.
Bozsok felé tartva, a lukácsházi fogathajtó verseny autókaravánjai még optimizmussal töltöttek el: lám-lám, a zsigereiben lovasnemzet nép kimozdul a kuckójából, akárhogy is suhogtatja égi pálcáját és riogatja esőfelhőkkel őt az időjárás a távolmaradástól. A kastélyba érve azonban kijózanító "magány" fogadott - az ebéd utáni szieszta és az álmosító idő együttes erővel, ipponnal győzött a vasárnapi nép felett. Átmenetileg.
A kastélyudvaron felállított sárga sátorba a Folktarisznya udvari zenéje és a korhű öltözetben szorgoskodó MMIK-s "udvarhölgyek" vittek életet, míg a kastélyoldalban íjászkodásra nyílt lehetőség. Lehet, rosszul választottam meg a célzóvizet, mert rendesen körbelőttem a célterületet. Meg is kaptam útravalóként, hogy jobb, ha nyíl helyett a saját vesszőmnél maradok. Mármint az íróeszköznél, vagyis az íjászkodás okozta lelki traumát egyedül a klaviatúrával tudnám felülírni magamban. A kétes siker után irány a kastély másik oldala, ahol csuhás barát "térítette" lengőtekézni, és egyéb ügyességi játékok kipróbálására az érkezőket.
Uram, bocsa - mutatott a golyókra barna csuhája alól, két füligérő szájú (MMIK) logós lány kíséretében. Ha már a vesszővel nem tudtam bánni, jobbnak láttam békénhagyni a golyókat is...
A feltörő gyomornedv csillapítására töpörtyűs és tejfölös langalló készült mobil búboskemencében (gázos volt, de csak tüzelés szempontjából), a tetejére helyezett időzített csörgőóra pedig az odakozmálás elleni védelem "bástyájaként" funkcionált. A látványnak sem utolsó szerkezetben mindenesetre mennyei falatok "sütődtek ki", és pénztárcakímélő üzemmódban - a terjengő langalló-illat miatt - is érdemes volt tenni egy kört a környékén. Délután három órától a Bozsoki Csúzli Színjátszó Kör ifjú növendékei adtak elő Mátyás meséket, két mese közt pedig a legifjabbak kardozhattak a rájuk mosolygó lufikkal. Egyoldalú küzdelem volt, amely első pukkanásig tartott. A mese - pukkantás "sormintát" a Soltis Lajos Színház előadása váltotta fel, amelyre a sátorbeli ülőhelyek szinte teljesen megteltek. Machiavelli reneszánsz komédiája, A fráter került bemutatásra. A darabban minden adott volt a szórakoztatásra: idős férj a fiatal feleségével, szép szomszédasszony, akire szemet vet a ház ura és természetesen az elmaradhatatlan szolga, aki mindig és mindenhol összekuszálja a szálakat. Vevő is volt rá a közönség, majd ismét egy lufi-attak jelezte, hogy felkészülhet a Bozsoki Dalárda. A bordalokat éneklő helyi népdalkör (bordalkör?) negyedórán keresztül énekeltette a borospoharát szorongató publikumot. A dalárda daláradatát a Homo Ludens Zenés Színpad váltotta fel, egy kosztümjében reneszánsz kort ídéző, de stílusában inkább modern táncvarázsra invitálva a nézőket. A darab címe is ez volt: Invito (Meghívás).
A délután reneszánsz körtáncokkal zárult, melyben mindenki részt vehetett, aki a közel sem bonyolult lépéskombinációk kipróbálásához elég bátorságot érzett. A rendezvény látogatottságából kiindulva azonban nem tudtam megkerülni, hogy a reneszánsz kapcsán ne ez a gondolat (féligazság) üssön tanyát a fejemben: a vasárnapi nép a tévé előtt születik újjá.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás