Dőzsöl fül és lélek - Tóthárpád Ferenc verseit a Rózsabors Műhely bújtatta zenei köntösbe

2017.12.27. - 01:30 | NagyRobert, Büki László 'Harlequin'

Dőzsöl fül és lélek - Tóthárpád Ferenc verseit a Rózsabors Műhely bújtatta zenei köntösbe

A világzenei szcéna jeleseinek, de leginkább a megzenésített versek értékteremtő mestereinek nyomdokain lépdelni mindig kihívás, új ösvényt vágni, ami más úton, de ugyanoda vezet, pedig egyenesen "míves merészség". Ha nem is vágott új ösvényt, a régi kitaposotton álomszerűen izgalmas útra vitt minket a Rózsabors Műhely, akinek meghallgattuk és meg is szerettük "Dőzsöl az égen a Hold" című lemezét.

HIRDETÉS

Mindig üdítő, ha feltűnik a színen valami, ami igyekszik autentikus maradni, még ha eredendően egy költő, jelen esetben Tóthárpád Ferenc verseit zenésíti is meg. A Szülőföld Kiadó gondozásában nemrég megjelent "Dőzsöl az égen a Hold" című kötet az ajánlója szerint témáival, hangulataival inkább családi jelzővel illethető, hiszen az estéli versek és versdalok egyaránt szólnak gyermekeknek és felnőtteknek. Tóthárpád Ferenc, valamint a közreműködő művészek abban a reményben készítették e  szeretettel teli összeállítást, hogy nemcsak akkor, amikor már sötétedik, hanem a nap bármely szakában élvezetes szórakozást nyújthatnak a mesélő versek, T. Takács Tibor képpé álmodott hangulatai és a Rózsabors Műhely különleges dalai. Nem a könyvet, hanem a mellékleteként 19 megzenésített verset tartalmazó albumot vettük górcső, illetve fülszemle alá - ketten. 

***

Nagy Krisztina hangja kellemesen magával ragadó, és a zenei alapok is rendben vannak, népzenét idéző, jazz-rock fúzió, ami ügyesen keveri a különböző műfajokat. Legalábbis az esetek 70-75 százalékában, mert ez az anyag sem teljesen hibátlan, de összességében jó.

Ami negatívum volt, az rögtön a nyitó dal; "A Hold ezüst karéj", amiben a zongora helyenként rendkívül "tolakodóan" szól. Aztán hatodiknak jött az album (és a kötet) címét adó "Dőzsöl az égen a Hold", ami elég markánsan a 60-as évek James Bond filmjeinek a főcímzenéjét idézi. A zene és a szöveg semmilyen szinten sincs összhangban, azt érezni az egészen, hogy nagyon monumentálisat akartak alkotni, de a végeredmény -szerintem- zavaros lett.

Akárcsak a "Nagypárna és kispárna", ami szintén vontatott lett, míg az "Éjszaka" dallama a Honfoglalás című filmet juttatja az ember eszébe, és hát Isten mentsen mindenkit, hogy Franco Nero Árpád vezér jelmezben ismét belovagoljon a fülünkbe.

A "Ringat a szél", az "Éjhorizont", a "Honnan hova", az "Esteli ének", a "Tájkép" és az "Égi fényfüzér" című darabokhoz ambivalens érzések társulnak, jók ugyan, de a húzódalok mellett azért kicsit elvesznek.

 

Az album legerősebb része a második trekktől az ötödikig terjed, ez az igazi katarzis, ahol a "Nyílj meseország" egyszerűségével és letisztultságával a lemez legjobb dala lesz. Az "Álomszámláló", a "Nem titok" és a "Nézz fel az égre" pedig remekül hangol rá minket erre a zenei élményre. Különösen ötletes az "Óarany ének" a capellában előadva, míg a "Ne félj", a "Fordul az ég" és "Az éjszaka" címűek remekül bazíroznak az énekesnő hangjára.

Összességében Tóthárpád Ferenc versei remek zenei alapot kaptak. Ha kicsit szorgalmasabbak vagyunk, és még karácsony előtt végighallgatjuk az albumot, akkor a fa alá biztosan ajánlottuk volna, így csak annyit, hogy érdemes csak úgy beszerezni, mert jó. /Nagy Róbert/

***

Azzal kezdem, hogy a Szélkiáltó és a Makám megzenésített versei elég magasra tették a lemez meghallgatásakor a képzeletbeli lécet, de a Rózsabors Műhely technikásan abszolválta a magasságot. A lemezen tizenkilenc 2-3 perces dal hallható, tematikája pedig 6-8 hívószó köré épül, ami a "Dőzsöl az égen a Hold" címből előrevetíti, hogy az éjszaka világát bontja ki az álom, Hold, éj, ezüst, (ó)arany, párna, ég szavakkal. Az album valóban az estéli hangulatot idézi meg a hallgatóban, legyen az akár gyermek vagy felnőtt, vagy ahogy az ajánló rendelkezik: család. Valóban, ez utóbbi a legjobb közösség a lemez meghallgatásához!

Mindjárt az ajánló elején konkrétummá formálom benyomásom a lemezről: számomra kimondottan üdítő, jól hallgatható, egyenletesen jó minőségű anyag lett, ami szövegvilága, tematikája ellenére is változatos tudott maradni. Ebben elsődleges szerepe van a sokszínű dallamvilágnak, a harmóniák és hangulatok változatosságának, és természetesen a kedves, megkapó és játékos szószövésnek. 52 percig tart fogva az altató-ringató-daldúdoltató hangulat, hol "áloműzve" kimondottan lendületes, pörgős muzsikával, hol pedig "álomba hívva" lassúdad, lírai hangsimogatással. 

Egy nyitódalról mindig az a képzetünk, hogy "hangulatba löki" a hallgatót, bevonja, bevonzza az album titkaiba. Érdekes az a koncepció - nevezzük struktúrának - ami szerint "A Hold ezüst karéj" című altató lett a lemez felütése. Ha kritikai észrevétellel élhetünk, akkor ez lenne az egyetlen: egy jó záródal került valamilyen megfontolásból az album elejére.

"Melengető ölébe vár,
a Hold ezüst karéj.
Aludj, aludj, kicsiny Bogár!
Vigyáz reád az éj!"

Klasszikus lebökés lehetett volna, bár az is igaz, hogy a 19. dal, a "Szundit a párna" dallamvezetése és sorai is szenderítőek, mégis a sokkal romantikusabb, zongora uralta, kimondottan fülbemászó dallamú "holdkaréjra" biztosan szívesebben aludnék el. 

Az "Álomszámoló" ellenben ütős nyitódal lenne, középtempós, hegedűvel vezetett, szempattintó dallamú, még akkor is, ha szövegében "álomba cirógató". Remek folytatása a "Nem titok", ami finom bluesos dalfolyam, hogy aztán a "Nézz fel az égre" kiugrasszon az ágyból, ha eddig egyáltalán benne voltunk. Lehet, ez kellett volna -akár szövegét tekintve is- kezdőnek?! 

"Nézz fel az égre, ott ül a Hold!
Lába kilóg a paplan alól.
Szemüveg az orrán, csak azt figyeli,
a Napot az égre vajon ki teszi."

A "Nyílj, meseország" továbbra is a vidám, inkább az ágyban vagy az ágyon táncolós hangulatot folytatja, és kellemes felismeréssel gazdagított, hogy miért is szerettem meg anno a skót Capercallie zenéjét. Kicsit a kelta mondavilág nyílik meg nekem a zene hallatán, ami nem baj, sőt!

 

A kolléga által "elmeszelt" lemezcímadó dal szerintem kimagasló, finoman egy Kispálra hajazó témával nyit a "Jó a világ végig"-ből, a dal felépítése is üdítő, és jó kihallani a mézesbödön-basszust. Bizton szereti a Hold a mézet ;)

"Dőzsöl az égen a Hold.
Éjbevesző sugarával
altatgatja a Földet.
Felhőpárnát sző,
küld a magasból,
ablakokon be-bezörget.

Alszol-e, azt figyeli,
ellustálkodik ő is
addig, amíg heverészel.
Éber strázsa az éjben,
mígnem a sok kicsi csillag
elvész éj-örökében. "

Ennyi játékosság után időszerű lassítani, akármennyi titkot és izgalmat is rejt az éjszaka. A "Nagypárna és kispárna" dallama megágyaz az alvásnak, amire az album egyik legcsodálatosabb verse és dala segít rá a már-már históriás ének jellegű "Óarany ének"-kel. A "Ringat a szél" dallamvezetésében ismét visszakanyarodik a középtempós blokkhoz, bár mintha dinamikájából ez a track vesztett volna a felvétel során az előző, hasonló tempójú dalokhoz képest. Az "Éjhorizont" líraiságágát váltja a már említett "kelta íz", ami most a "Honnan hova" dalban tökéletesedik ki. Szövegében, dallamában is olyan, mint egy nagy mackó, amit jó ölelgetni, ami megnyugtató, s amitől -szimbolikusan- megkérdezhető:

"Hol bujkálnak az álmok,
mondd, anya, van valaki,
hogyha az éj jön, csendben
álmaim idetereli?"

 

S ha már a mackót hoztuk hasonlatként, akkor a "Ne félj" című számban akár "álomig tovább ölelgethető". Az "Esteli ének" gitáralapú, ringató blues-zal kínál "éjmenedéket". A "Tájkép"-ben a dalvégi hegedűszó lopódzott leginkább a szívünkbe, a "Fordul az ég"-ben pedig a "feleselgető" gitártémák. Az "Égi fényfüzér" ismét egy tempósabb,  szövegében és dallamvezetésében is magasztosabb darabja a lemeznek, elsősorban a hitbéliséget szőve az éj "mindenhatóságába", az "égen ott van Jézusunk vezérlőcsillaga" sorral.   

 

Az album zárómomentumai közt az "Éjszaka" kedves, álomba ringató dallama és a vokál finomsága az, ami megkapó, és külön jó a dalt lezáró férfihang, ahogy elszavalja a verset. "Az éjszaka" valóban a lemez egyik legjobb dala, a szaggatott gitárhanggal már-már valami dramatikusat is kiérzünk belőle, holott mindössze annyit tesz, "hogy el is altat, ennyit akar". A lemezzáró "Szundít a párna" ugyan lassú dallamú, ám a zongora erősen és dinamikusan jelen van, egy-egy leütés szinte szempattintó hatású, szerintem erre álomba szenderülni nem éppen sima ügy. Meghallgattam úgy a lemezt, hogy a nyitódalt, "A Hold ezüst karéj"-t tettem a listában "Az éjszaka" után, így nekem lecsendesítőbb, elhalkítóbb az anyag felépítése, függetlenül attól, hogy ebben is dallamvivő a zongora, ám talán a dallamossága okán szerencsésebb lemezzáró.

A gyerekek reakcióit nem tudom, engem, meglett felnőttet kellemes hangulatba sodort esténként ez az 52 perc, hiszen több mint tízszer hallgattam végig és mondhatom: hiánypótló családi kincset készített a Rózsabors Műhely és Tóthárpád Ferenc. Keressék, olvassák, hallgassák - dőzsöl tőle fül és lélek! /Büki László/

***

Rózsabors Műhely
Nagy Krisztina - ének
Dala József - gitár
Magyar Marcell - ütőhangszerek

Közreműködő művészek:
Kendik Péter - zongora
Papp Róbert - basszusgitár
Scheer Uwe - hegedű 

Zeneszerző: Dala József

Kapcsolódó írásunk:

Levél szívritmusban - Tóthárpád Ferenc irodalmi estje a Herényiek Házában

2017.12.19. - 01:00 | vaskarika.hu - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Levél szívritmusban - Tóthárpád Ferenc irodalmi estje a Herényiek Házában

A Herényiek Házában december 16-án tartott irodalmi esten Tóthárpád Ferenc kőszegi író, költő, szerkesztő életútjának, irodalmi pályafutásának mozaikjait ismerhette meg a közönség. Az alkotó beszélgetőpartnere dr. Czetter Ibolya egyetemi docens volt.

Új hozzászólás