Nem hinném. Bízom benne, hogy mindannyiunkban megvan a vágy, hogy nemi identitásunkat a hétköznapokban is megélhessük, és eszerint játszhassuk el szerepeinket az élet színpadán.

Vegyünk tehát sorra néhány dolgot, ami elvárható lenne a társas érintkezésben:

1. Találkozás

A legfontosabb, hogy csak akkor szervezzünk randit, ha egész este ráérünk, mert nagyon kiábrándító tud lenni, ha partnerünket egy vagy két óra múlva azzal hagyjuk magára, hogy még más dolgunk van!

Ruházat: Az első benyomás olykor döntő lehet. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogyan jelenünk meg, főként, ha az első találkozásról van szó. Megjelenésünknek természetesen az alkalomhoz illőnek kell lennie: állásinterjúra, esküvőre, randira megyünk-e? Én most talán ez utóbbival foglalkoznék csupán. Ruházatunkat megszabja az évszak, napszak, a hely, ahova a randit szerveztük. Nem érdemes „túlöltözni", mert , amellett, hogy jó benyomást kívánunk kelteni, elsősorban minket kell tükröznie, akik majd a „hétköznapokban" is leszünk. Tehát, nem érdemes csillagászati összeget költeni új ruhára, sminkre, és a ruha mindenképpen tükrözze stílusunkat, és legyen kényelmes, hogy ne emiatt érezzük magunkat rosszul a randi ideje alatt.

Köszönés: A férfi köszön először, de megengedett, hogy az is köszönhet, aki előbb látja meg a másikat. Kezet mindig a nő nyújt és a férfi elfogadja. Nagy illetlenség, ha nem teszi! Néha látni még ma is , hogy férfiak kezet csókolnak: ilyenkor a nő megfogott kezére ráhajol, és nem felrántja a szájáig, ajkával pedig nem érinti meg igazán, és nem néz közben felfelé. Nagyon szép szokás ez szerintem, egy letűnt kor lovagiassága és a férfi hódolata van benne a nők iránt.

Tegezés: Ezt mindig a nőnek illik felajánlani, addig nagy illetlenség a használata a férfi részéről, akkor is, ha mindketten korban közelállók.

Virág: Abban az idilli helyzetben, ha a férfi virággal érkezik a randira, az 11 szálig mindig páratlan számú legyen ( vegyes virág esetén ez nem számít ), afölött mindig páros számú.

2. Randi helyszíne

Általában nyilvános helyen történik, első randi esetében mindig. Ez lehet étterem, kávézó, mozi, klub, stb. Az ajtóhoz érve, aszerint, hogy az merre nyílik, kétféle megoldás közül választ a férfi: befelé nyíló ajtó esetén kinyitja az ajtót, bemegy  és tartja, amíg a nő bemegy. Kifelé nyíló ajtó esetén kinyitja és előre engedi a hölgyet.

Az asztalt és annak helyét mindig a nő választja. A férfi elveszi a kabátot, kihúzza a széket, és csak akkor ül le, ha a nő már kényelembe helyezkedett. A pincérrel is mindig ő tárgyal, a nő neki mondja el, mit kér, és a férfi közli ezt is a pincérrel. Fizetni is neki illik, de a nő felajánlhatja, hogy kifizeti a saját részét.

És most jön az étkezés, amelynél se szeri se száma az illemszabálynak. Itt most nem térek ki ezekre, csak néhányat említenék meg: soha ne tegyük ki a telefont az asztalra, mert ezzel azt üzenjük, hogy nem figyelünk 100%-ban partnerünkre! Ne szedjünk túl sok ételt a tányérunkra, csak annyit, amit biztosan el tudunk fogyasztani! Nagy illetlenség meghagyni, piszkálni az ételt, felkockázni, hogy aztán villával falatozzunk tovább! A kenyeret tilos harapni, kis falatokat törjünk belőle.

Figyeljünk az evőeszközök elhelyezésére:

Étkezés közben ne beszéljünk, nevessünk hangosan, nem illik beszélni pénzről, családi veszekedésekről, egészségügyi témákról, vallásról, politikáról!

Távozáskor előbb a férfi veszi fel a kabátot, és csak azután segíti fel a nőre.

3. Közlekedés

Liftben a férfi előre engedi a nőt, de a gombot mindig ő nyomja meg.

Lépcsőn felfelé menet a nő megy elöl, mert leeshet, tehát a férfi megy hátul, lefelé menet éppen fordítva, a férfi megy elöl, hogy megvédje a nőt.

Utcán általános szabály, hogy a nő a férfi jobb oldalán megy, kivétel, ha valahonnan veszély várható, pl. járdán mindig az úttest felől megy a férfi.

Amennyiben kocsival mennek valahová, a jobb hátsó ajtót illik kinyitni, és a nő beszállása után becsukni. Itt azért tehetünk némi engedményt, amennyiben inkább előre ülne szívünk hölgye.

4. Búcsúzás

Illik a férfinak hazakísérnie, vinnie a nőt, kisegíteni a kocsiból ( hallom, ahogy kuncognak most kedves olvasóim ), elkísérni az ajtóig, és megvárni, míg bemegy.

Itt most igyekeztem életem egy kedves, szívderítő momentumán keresztül bemutatni néhány illemszabályt, amiknek betartása nem kerül semmibe, mégis kellemesebbé teszi társas érintkezésünket a mindennapokban, hogy azokat mégse lássuk annyira szürkének!