Kevés olyan zenekar/banda van Magyarországon, akik nem, vagy csak nagyon ritkán tudnak hibázni, de a Belga mindenképp közéjük tartozik. A koncertjeik mindig hozzák az elvárt szintet, sőt... És, így volt ez február 17-én is, amikor a szombathelyi közönség olyan élményt kapott, amit nem egy konzervből kivágva, kislábasban melegítettek fel gáztűzhelyen.

Bauxit, Még5Milliárd és Tokyo idén is Marvinnal kiegészülve lépett a Savaria Mozi világot jelentő deszkáira, hogy magas igazságtartalmú szövegeikkel és Titusz zenéivel egy igazán őrült bulit csapjanak, ahol a plafonra került a mikrofonállvány, és szétvertek egy ukulelét is. Szóval, a srácok az évek alatt semmit sem változtak, és visszaköszönnek az olyan régi szép idők, mint 2007, amikor Bauxit az Oladi ÁMK színpadát választotta ketté egy kis breaktánccal.

Sö Szö, Mivót, Boros, Szerelmes vagyokba oltott Kombiné, Nemzeti Hip-Hop és Egy-két-há is volt, így tényleg szinte a teljes Belga "diszkografinériából" kaptunk egy-egy szeletet, mesterien összeszerkesztve, és úgy előadva, mintha a legspontánabb dolog lett volna. Bár a srácokon meglátszik az elmúlt 20 év, a koncerteket viszont a mai napig olyan extázisban nyomják végig, mintha még mindig 1998-at írnánk.

Persze, sok minden maradt, például a színek. Bauxit zöldben, Még5 citromsárgában, Tokyo kékben, Marvin pedig rózsaszínben tűnt fel, de a forma sokat változott: az öltönyök helyett idén a fehér térdzokni mellé kantáros, munkásrövidnadrág dukált, munkáskabáttal, mert ez megmaradt ugyanannak a szociológiai terepmunkának, aminek indult. A Belga nem csak zenél, hanem görbetükröt is tart a közönségnek.

De nem lett volna ez igazán magyar, ha nem "adják át" a koncertet, úgyhogy megint volt szalagátvágás, bár most nem prominens politikusokkal, hanem egy füldugós (ami a csúnya szavakat ugyan nem szűri, de hasznos az életkorát tekintve) kisfiúval, meg színpadra hívott vendégfellépővel, egy dalmatának öltözött sráccal.

Erre a hangulatra nem lehet felkészülni, maximum rá-, de az szinte mindegy is, mert egy Belga buli mindig a katarzissal kezd, és ebben az állapotban tart az utolsó szám legutolsó másodpercéig, és onnantól megint a hétköznapi események vannak, amikre mindig van valami jó belgás idézet, szóval egy, két, há', a ku...